Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Tabu és tolerancia – Szegeden a Delta

Szeged - A Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének díját nyerte el idén Cannesban a Delta – Mundruczó Kornél filmjének szombaton volt a szegedi díszbemutatója. A rendezővel beszélgettünk a Belvárosi moziban tabukról, nézőkről, homokozólapátról.
– Egy néző a vetítés után azt mondta, hogy nagyon szép film a Delta. Elégedett ezzel a jelzővel?
– Mindig nagy izgalommal tölti el az embert a nézői reakció. Nagyon jó érzés, ha valaki azt mondja, hogy szép, vagy megérintette. Ne olyan legyen, mint egy hollywoodi rágógumi, ahol a film idejében meg is történik minden. Ha ez a moziból kilépve is tart még akár egy-két napig, vagy megjegyezhető élmény marad, akkor elérte a célját.

– A Delta a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének díját kapta meg az idei, 61. cannes-i filmfesztiválon. Mit gondol, miért?
– Írtak hozzá egy pár mondatot, hogy nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet nem a szocio eszközeivel. Valószínűleg a lírája tetszett nekik, vagy a problémafelvetést tartották fontosnak. Az ő szavaikkal a film a tolerancia hiányáról szól.

Mundruczó Kornél: A klasszikus drámairodalom szereti a tabukat, mert megoldhatatlan helyzeteket teremtenek Fotó: Frank Yvette
Mundruczó Kornél: A klasszikus drámairodalom szereti a tabukat, mert megoldhatatlan helyzeteket teremtenek Fotó: Frank Yvette

– És a testvérek közötti szerelemről. Ez nem tabutéma? Vagy már nincsenek tabuk?
– De, ez tabu. A klasszikus drámairodalom szereti a tabukat, mert megoldhatatlan helyzeteket teremtenek. A film ezen a viszonyon keresztül játszik egy adott néző részvétével, toleranciaszintjével. A mindenkori normalitás elutasító a testvérszerelemmel. Én is, ön is. Csak hát Ámor nem nézi meg, hogy hova lövi a nyilát, és ettől ez a szerelem még tiszta. Ehhez képest ami történik, ahogy elsöpörjük, az túl magas ár. Ezen keresztül kezd el a film arról a problémáról beszélni, hogy mi ennek a tömegnek a részei vagyunk-e – a film végén van egy arctalan tömeg –, vagy sem. Vagy elkezdünk-e másképp gondolkodni. Nem elfogadni, hiszen senki sem szeretné, hogy beteg gyerekek szülessenek, de mérhetővé válik, hogy egy problémát hogyan kezelünk. A film nem realista, egy stilizált világot látunk. Olyan eszközökkel akarja elérni a célját, ahogy egy vers, egy szonett. Ez nem a sült reál.

– Milyen tabuk érdeklik még?
– Nincs előre eltervezett tabuk listája a fejemben. Dolgok vannak, amik izgatnak, ahhoz próbálok olyan dramaturgiát találni, amit működőnek gondolok.

– A szereplőit soha sem sajnálja?
– Soha. Sokkal inkább részvétet érzek irántuk, és nagyon szeretem őket. Sokszor azt érzem, hogy ezek a hősök nem tudják, kik valójában, nem találják a helyüket. A döntéseik sok esetben negatív, agresszív, felesleges döntések, ami abból fakad, hogy boldogtalanok. Az eddigi tapasztalataim alapján erre a nézőnek az a reakciója, hogy megszereti őket. Megpróbál magában segíteni – tehát benne kezd el kialakulni valami. Tisztelem is a szereplőimet, megpróbálok mindenkinek igazat adni, hogy minden oldalt értsünk, hogy miért teszi, amit tesz.

– Két gyermeke van, esetükben is érvényes a mindenkinek igazat adni elv? Megpróbál igazságot tenni köztük?
– Inkább azt kell megtanítani nekik, hogy ők tegyenek egymás között igazságot, és ne farkastörvények uralkodjanak. Megpróbálok boldog gyerekkort adni nekik, és aztán felnőtteket nevelni. Azt hiszem, hogy sok felnőttkorú gyerek él ebben az országban, akinek pontosan ugyanazok a reakciói, mint a homokozóban voltak – ha egy másik gyerek odamegy, akkor fejbe vágja egy lapáttal. Hároméves korban a tolerancia még nem alakul ki, de később azért már illik rendelkezni ezzel a tulajdonsággal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gaskó Béla szerint tényleg melegszik a Kárpát-medence

Szeged - A cincérek a kannás bort isszák, a lepkék inkább a sört. Ezt onnan lehet tudni, hogy alkoholos csapdákkal is dolgoznak azok a biológusok, akik a vidék legnagyobb bogárgyűjteményét gyarapítják hónapról hónapra Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. Tovább olvasom