A sínbusz és a kultúra elég távol áll egymástól. Aki ült már rajta, tudja, hogy még csak könyvet sem érdemes vinni az útra, hiszen olvasni úgysem lehet. Annyira ráz, hogy megfájdul a feje annak, aki olvasni próbál. Aludni sem lehet, ugyanezért, és gondolkodni, és álmodozni sem, de talán az ablakon kibámulni is lehetetlen. Csak csempészni lehet, de azt szinte kötelező.
A szegedi SÍN-TÉR kulturális egyesület alapítói idén már másodszor vágtak bele a csempészésbe. Kicsiben csinálják, nem lehet belőle meggazdagodni, de csinálni kell. Kultúrát csempésznek a sínbuszon Szegedről Szabadkára és vissza. A sínbuszfesztivál hat napján a zene, az irodalom és a színház utazott a két város között.
 |
Máriás Béla és a Tudósok. Fotó: Baptiste Mispelon |
– Mivel a szabadkaiaknak még mindig vízumra van szükségük, hogy Magyarországra jöjjenek, nem sokan érkeztek Szegedre, inkább mi mentünk hozzájuk. A vízumkényszer ellehetetleníti az intenzívebb kapcsolatot, így aztán valamiféle demonstrációnak is felfoghatjuk ezt az egészet – mondja Orcsik Roland, a fesztivál egyik szervezője, aki hozzáteszi: a sínbuszfesztiválhoz nem akarnak nagy ideológiát és világmegváltó gondolatokat társítani. Ez csak annyi, amennyi. Egy alkalom, hogy az emberek találkozzanak.
– Kortárs művészek, írók, zenészek, költők találkoztak, akik egy régióban élnek, de nem sokat tudnak egymásról. Az is célunk volt, hogy megmutassuk: nem csak Budapesten van magyar irodalom. Persze nem csak magyar szerzők jöttek el, volt néhány szerb író is a csapatban – részletezi a fesztivál lényegét Roland.
 |
Ha elindul a vonat... Fotó: Baptiste Mispelon |
A zene, a színház és az irodalom révén találkoztak Szegeden és Szabadkán azok, akiknek kellett, hogy megismerjék egymást. A magyar szövegeket szerbre fordítva, a szerb szövegeket magyarra fordítva adják majd ki. Bár a média és a közönség is jól reagált, a komoly támogatók nem tolongtak, hogy segítsenek összekötni a két város kulturális életét. Igaz, rengetegen támogatták a fesztivált kisebb összegekkel, vagy akár helyet biztosítva egy-egy rendezvénynek, de Szabadka, illetve Szeged város önkormányzata nem volt a szponzorok között.
A szervezők kedvét azonban ez nem vette el. Azt mondják, jövőre, ha a sínbusz le is áll (elvileg felújítják a pályát), ők újra nekivágnak. Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul, addigra már nem lesz szükség vízumra sem, így a szabadkaiak nem csupán vendéglátóként vesznek majd részt az akcióban.
 |
| Plakát: Ábrahám István |