Szeged - delmagyar.hu

Az elmúlt egy-másfél évtizedben többszörösére nőtt a kutyusok száma Magyarországon, becslések szerint eléri a 2 milliót. Egyik oldalról örvendezhetünk a jelenségnek, soha ennyi állatbarát, a másik oldalon viszont aggódhatunk, mert nem vált ugyanennyire tömegessé a kutyatartás felelőssége és kultúrája. Ennek hiányában viszont gyakran szenved gazdi, kutyus és környezetük. A Szegedi Kutya Klub április 25-én nagyszabású kutyás felvonulást szervez a városban, bemutatva és egyben felhívva a figyelmet a felelős és kulturált kutyatartás eszméjére és gyakorlatára. Gazdik, addig is nézzünk bele jó mélyen a tükörbe és kutyánk szemébe, s vizsgáljuk meg, hányadán is állunk egymással mi ezen az „üdvösség" felé vezető úton!

A kutyavállalás kicsit hasonlít a gyerekvállaláshoz, hosszabb távra szóló felelősséget, gondoskodást, türelmet, időt, figyelmet, vele való foglalkozást, és mindezek eredményeként (de csak így) sok-sok örömet jelent. Ahhoz azonban, hogy tényleg hűséges társunkká, viselkedni tudó családtaggá, kiszámítható társasági lénnyé váljon kedvencünk, meg kell tanulnunk egy kicsit kutyául gondolkodni – a kutyának meg kicsit emberül. Csak összekeverni nem szabad a kettőt: a kutya az kutya, az ember meg ember.

Diákszerelem a szegedi kutyasuliban. Fotó: DM/DV

A kutyatartásnál különösen fontos, hogy legalább az alapvető ismeretekkel – fajtaválasztás, táplálás, tanítás, szocializáció, falkatermészet stb. – tisztában legyünk, mielőtt a nagy vállalkozásba „belerángatjuk" a családot. Állatmenhelyek a megmondhatói, hány és hány kutyust visznek be hozzájuk – és ha beviszik, az még a jobbik eset –, vagy tesznek ki valahol az utcán, a határban csak azért, mert „nem bírnak" vele.

Majdnem minden a gazdin múlik

Talán kevesen hiszik el, pedig igaz: majdnem minden a gazdin múlik. Ott van a kezünkben egy formázatlan pöttömnyi ösztönlény, amely ha nem érti meg, hogy hol a helye a családban (falkában), mit szabad tennie, és mit nem, saját maga próbálja kialakítani kesze-kusza világát, ami persze homlokegyenest ellenkezője annak, amit megálmodtunk. Kap is érte rendesen. Ami még nem lenne baj, ha közben legalább sikerülne megértetni vele szándékainkat. Már azzal beljebb lennénk, ha a gazdik megértenék: vagy abban a pillanatban teremtik le kedvencüket, amikor a rosszaságot elköveti, vagy semmikor – a szétrágott cipőért, letépett tapétáért, kikapart virágágyásért sem lehet elszámoltatni – utólag.
Kétségkívül igaz, nem adnak használati utasítást egyetlen kutyushoz sem, de tengernyi az információ könyvben és interneten. Van, aki könnyen megérti a csíziót, a másik nehezebben, a harmadiknak meg fogalma sincs az egészről. Kimondhatjuk a tételt: minden kutya képes megtanulni az alapvető együttélési szabályokat, de nem minden gazdi képes megtanítani rá őket – magától.

Óra a szegedi kutyasuliban   KÉPGALÉRIA

Beiratkozás

Minőségi változást hozott a kutyatartók lehetőségeiben a kutyaiskolák megjelenése országszerte. Ilyen például a Szegedi Kutya Klub, amely a híres Népszigeti Kutyaiskola új, haladó szellemiségű formáját (Tükör módszer) hozta be a kutyázásba. A módszer, szakítva a korábbi keményebb képzési hagyományokkal, a kutya-gazda kapcsolatának kialakítására, rendezésére helyezi a hangsúlyt, a farkasfalka szabályai alapján. Gondoltam, kipróbálom. Alapfokú engedelmességi tanfolyamra iratkoztunk be az interneten (kutyasuli-szeged.hu) Marcival, a hét hónapos golden retrieveremmel.

Becsöngettek

Érkeznek az osztálytársak, mindenki nagyon izgatott, feszülnek a pórázok, elég tartani a kutyákat, lehetünk vagy 12-en. Beiratkozunk, eligazítás, két csoportra oszlunk, hatan az egyik futtatóba, hatan a másikba. Az egyik csoport osztályfőnöke Erika „néni", a másiké Panka „néni", ők és segítőik: csupa törékeny, bájos, fiatal lányok-asszonyok. Döbbenetes élménnyel kezdünk: engedjük el a kutyákat! Uram isten, mi lesz itt?! A kutyák egymásnak estek, és… és baromi nagyot hancúroztak. Ahol esetleg durvulni kezdett a játék, a képzést vezető hölgyek simán helyre tették a vadulókat.

A kutyasuli első óráján minden kiderült. Amikor többen hiába hívogattuk (szeretetből túletetett) drága kis kutyusainkat, nagy ívben tojtak a fejünkre, szaladgáltak kedvükre, szorgalmasan megszaglászva és megjelölve minden kerítésoszlopot, fűcsomót. Éppen ezért az első idők egyik legkomolyabb feladata volt több gazdi számára, hogy helyreállítsa, illetve megteremtse falkafőnöki tekintélyét kutyája előtt. Amíg ugyanis ez nincs meg, nagyon nehéz bármilyen feladatra is rávenni kedvencünket. Winnetouhoz hasonlóan, hamarosan közülünk sem szaladgált már senki kutyája után, amikor be akarta hívni.

Alaptantárgy a láb mellett követés. Fotó: DM/DV

Bizonyára mindenki előtt ismerős kép az utcáról: a kutya viszi (húzza) sétálni a gazdiját – úgy néznek ki, mint a részeg vízisízők. Nem véletlen, hogy a kutyasuliban „alaptantárgynak" számít a láb mellett követés és vele együtt az ültetés, fektetés, helyben maradás gyakorlása is – egyenként és csoportosan, pórázzal és anélkül, ezer dicsérettel és jutalomfalattal, gyakori szabadfoglalkozással. Ahogy a házban, a kapun kívül sem mindegy, ki az úr. Már ott eldől a kérdés, ki lép ki a kapun először. Apropó, kilépés – kutyapiszokgyűjtő zacskó nélkül soha!

Okleveles kutyusok

Két hónap után eljött a vizsga napja. A gazdik sokkal jobban izgultak, mint a kutyusok. A másik retriever, Artúr gazdija mesélte, vizsga közben úgy lüktetett a feje, hogy azt sem tudta, hol van – szerencsére kutyusának végig helyén volt az esze. Paca „papája" sem volt biztos a dalmatájában, beszalonnázta a keze fejét, hogy orránál fogva vezesse végig kutyáját a vizsgapályán – fölösleges volt. Marci kutyámnak is gazdája szedett be néhány hibapontot azzal, hogy – biztos, ami biztos – túlbeszélte a feladatokat (a vizsgán tilos ismételgetni a parancsokat). A K99-es vizsgarendszer bírái előtt végül mindenki letette az alapfokú engedelmességi vizsgát, a kutyusok bizonyítványt és oklevelet kaptak. Felsőbb osztályba léphetnek.

Egy nap a kutyasuliban.

A kutyasuliban tapasztaltak alapján lekerekíthetjük a tételt: minden kutya képes megtanulni az alapvető együttélési szabályokat, és minden gazdi képes is megtanítani erre őket.

Ki az úr a háznál? Talán a legfontosabb kérdés, amit minden kutyatartónak fel kell tennie. Ne feledjük, hogy kedvencünk hozza magával az ősi falkák belső rendjét (ami a mai farkasfalkáéhoz hasonlít leginkább), ahol mindenkinek megvolt a maga helye. Nincs ez másképp a kutyás családokban sem. Kedvencünk is keresi a helyét, teszteli a közösséget, megpróbálja minél magasabbra belőni magát, és ha nem találja a vezért, akit követni lehetne, megpróbálja maga átvenni a család irányítását, felelősségét, amiből aztán a lehető legtöbb rossz származik, ami csak előfordulhat kutyatartók rémálmaiban. Minimum nyugtalan és stresszes lesz, elkezd például izgulni saját és a családja biztonságáért, a „szívbaj" jön rá, ha elmegyünk hazulról, mert nem tud ránk vigyázni, frusztrált lesz, bevizelhet, bevadulhat, szétszedheti a házat, megmar mindenkit, aki csak felénk mer közeledni. Nem kérdés, nem lehet a kutya a falkavezér a családban! Legyen az, aki a legtöbbet foglalkozik a kutyával, de ettől még a család többi tagjának is magasan a kutya fölött kell állnia dominanciában. Kedvencünknek is ez a jó, ettől lesz a legnyugodtabb. Egyet higgyünk el: a kutya is a rendben élvezi legjobban a szabadságot.

Eledelt gyűjtöttek, örökbe fogadtak

A móravárosi Napfény Park bevásárlóközpontban tartott eledelgyűjtést szombaton a szegedi Tappancs alapítvány, ahol a menhely 270 lakója közül 6-tal közelebbi ismeretséget kötöttek az emberek.

– Meg akarom simogatni! Most a másikat is! – húzta édesanyját egyik kiskutyától a másikig egy 5 éves forma kisfiú szombat délelőtt a szegedi Fressnapf Áruház előtt a Napfény Park bevásárlóközpontban. A Tappancs alapítvány önkéntesei tartottak eledelgyűjtést kis védenceiknek, amelyek közül 6 kiskutyát hoztak ki az áruház elé.

Ölelés. Fotó: Frank Yvette

Barack, Zsebi, Zsugor, Csitri, Franci és Fanni leginkább a kisgyerekeket varázsolta el, de szinte minden arra járó megállt egy percre, hogy megsimogassa a kedves ebeket. Egy idős bácsi Zsebiről és Fanniról még fotót is készített. Az eledelgyűjtő bevásárlókocsi szempillantás alatt tele lett kutyaszalámival és egyéb konzervekkel: az áruházba betérők ezen a napon nemcsak saját kutyájuknak, hanem a Tappancs-tanya 270 lakójának is vásároltak. – 120 kutya számára lenne ideális a terület nagysága, de 270-en vannak. Csak akkor tudunk újabb ebet befogadni, ha valakit örökbe fogadnak. Ezért is fontosak ezek a kitelepülések – tudtuk meg Farkas Gabriella menhelyvezetőtől. Az áruházhoz vitt kutyák közül a leginkább szeretetéhesnek Barackot találtuk, aki égbe emelt praclikkal szinte végig a hátán fekve várta és tűrte az emberek simogatását.

A szatymazi Rózsáné Brágya Anikót és gyerekeit mégis Zsebi varázsolta el. – Már a menhely internetes oldalán kinéztük magunknak, tudtuk, hogy ma kihozzák, ezért jöttünk ide. 3 éve pusztult el a kutyánk, most jött el az ideje, hogy egy újat vigyünk a házhoz. Sok kutya van gazda nélkül, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Az új kutyát szinte biztos, hogy néhány napon belül hazavisszük – mondta a nő, akinek fia és lánya is egyből beleszeretett a selymes szőrű, 4 hónapos kis jószágba. A délutánig tartó eledelgyűjtés teljes sikerrel zárult: a több tíz kilónyi eledel mellett minden kiskutyára akadt komoly érdeklődő; hamarosan örökbe fogadják őket.