Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Tápé 875 éves

Szeged-Tápé - A Szent Mihály-napi búcsúval a hétvégén fennállásának 875. évfordulóját is ünnepli Tápé. A sajátosan zárt közösség aktívan őrzi hagyományait: tárgyi emlékeit, népművészetét.
Tápé idén ünnepli fennállásának 875. jubileumát. Korát az első fennmaradt írásos emlék alapján számítják, de a régészeti feltárások nyomán valószínűsíthető, hogy a VII. századtól folyamatosan lakott település. A honfoglalás idején és az azt követő 300 éven keresztül a falu magja a templom környékén és a ma Tigérhátnak nevezett részen volt. A tatárjárásból Tápénak is bőven kijutott, ugyanis Batu kán serege Szegeden ütött tábort. A település életerejét jellemzi, hogy alig 40 évvel a pusztítás után lakói kőtemplomot emelnek a tatárok által lerombolt XI. századi, román stílusú szentély helyén, amelynek egy része ma is látható. A templom falait az 1300-as években freskókkal díszítették, amelyek ugyan töredékesen maradtak fenn, de jelenlegi állapotukban is a Dél-Alföld legrégebbi, egyedülálló művészeti és történelmi értéket képviselő alkotásai. A faliképek helyreállítása idén fejeződött be. Egy 1247-es oklevél tanúsága szerint Tápé földjeit és a falut IV. Béla király a szegedi telepeseknek adományozta; innen eredeztethető Tápé függése Szegedtől.

A Szent Mihály-templom freskóit mutatja Perlaki György plébános. Ezek a Dél-Alföld legrégebbi, egyedülálló művészeti és történelmi értéket képviselő alkotásai. Fotó: Schmidt Andrea
A Szent Mihály-templom freskóit mutatja Perlaki György plébános. Ezek a Dél-Alföld legrégebbi, egyedülálló művészeti és történelmi értéket képviselő alkotásai. Fotó: Schmidt Andrea

Búcsú

Hagyományosan a Szent Mihály-napi búcsúval ünnepel a városrész. A népművészeti és zenés programok ma délelőtt 10 órakor kezdődnek a Búcsú téren, az ünnepi szentmisét a körmenettel vasárnap délelőtt 10 órától tartják a Szent Mihály-plébániatemplomban, 14 órától folytatódnak a programok a Búcsú téren. (Részletes program a 16. oldalon.) A művelődési ház kezdeményezésére az önkormányzat pályázott a közszolgálati média Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! műsorfolyamába, és a Belügyminisztérium 400 ezer forinttal támogatja a részvételt. Ugyancsak sikeres volt a tápai kompot üzemeltető Sadar Komp Kft. és a város pályázata; működésre 3,4 millió, fejlesztésre 1,3 millió forint támogatást kap az átkelő.

A török hódítás megkímélte a falut, sőt 1528-ban jelentős diplomáciai esemény színhelye volt: Szapolyai János magyar király és Mehmed bég, II. Szulejmán szultán követe találkozójukat „Tápé mellé tették, ahol rév van a Tisza folyón". Ez egyben a tápai komp első írásos említése. A XVII. században Tápé visszaszerezte függetlenségét, legalábbis az 1641-ből való pecsétnyomó tanúsága szerint „nemes falu". A Rákóczi-szabadságharc idején fontos kuruc bázis, a szegedi várat ostromló kurucok egyik legfontosabb tábora. A helyi legenda szerint maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem is megfordult itt. Az 1848-as szabadságharcban ismét a küzdelem első vonalában áll a település: szabadcsapatai részt vettek Újszeged felszabadításában. Az 1879-es tiszai nagy árvíz Szegeddel együtt Tápét is lerombolta, de a városhoz hasonlóan a falu is feltámadt néhány év alatt. Amikor 1883-ban I. Ferenc József császár Szegeden járt megnézni az újjáépítést, Tápéra is ellátogatott. Tiszai halászokkal találkozott, sőt egy kislány beavatta a gyékényszövő mesterség titkaiba. A XX. század sem kímélte a falut. A gyékényesek szövetkezete 40 családdal megalakult 1905 októberében, és ez felvirágoztatta a helyi gazdaságot. Az I. világháborúban azonban több mint 100 helybeli maradt örökre a csatatereken, 210-en hadifogságba estek, 180-an eltűntek. A II. világháború megint több mint 200 tápai áldozatot követelt, az 1945 utáni időszak legmeghatározóbb fordulata 1973, amikor megszűnt Tápé önállósága, a falu Szeged városrésze lett.

A sajátosan zárt közösség kezdettől fogva alapvetően fontosnak tartotta a hagyományok tiszteletét. A helyiek három legfontosabb megélhetési forrása – a gyékényfeldolgozás, a halászat és a komp működtetése – évszázadokon keresztül a Tiszához kötődött. A legjellemzőbb népművészeti tárgyak is gyékényből készülnek. A tárgyi emlékeket őrzi ifjabb Lele József Váltó utcai néprajzi múzeuma és Molnár Imre helytörténeti kiállítása a Heller Ödön Művelődési Házban. A hagyományos tápai népdalok, táncok, népi játékok a helybeliek emlékezetében és a Tápai Hagyományőrző Egyesület gondozásában élnek tovább.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Állásbörze

Munkáltatói fórumot és állásbörzét rendeztek péntek délelőtt a megyei kormányhivatal szegedi járási munkaügyi kirendeltségén. Tovább olvasom