Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Tartós szegfűre 400 millió forint

Kipusztulás fenyegeti a kizárólag Magyarországon élő növénykülönlegességet, a tartós szegfűt. A nemzeti kincsnek számító, a legmagasabb védelmi kategóriába tartozó növényunikum megmentésére összefogott a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a szegedi füvészkert – és az Európai Unió, mely mintegy négyszázmillió forinttal támogatja a programot.
Az egész világon kizárólag Magyarországon található meg a tartós szegfű. Ma már csak alig pár ezer tő él belőle, egyes Duna–Tisza közi, homokbuckás területeken.

Ásotthalmon is virágzik

Csongrád megyében, Ásotthalom közelében is előfordul, egy nyáras-borókás természetvédelmi területen – körülbelül százhatvan tőről tudnak. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság ötéves projektet dolgozott ki a páratlan ritkaság megmentésére. A költségvetés több, mint négyszázmillió forint; hetvenöt százalékát az Európai Unió LIFE Nature elnevezésű természetvédelmi forrása biztosítja – mondja Mile Orsolya, a tartósszegfű-védelmi program vezetője. A munkában nagy szerepet vállalt a Szegedi Tudományegyetem füvészkertje is: három év alatt tizenötezer, eredeti termőhelyen gyűjtött magból nevelnek szaporodóképes növényt, s telepítik vissza őket.

Az első telepítés idén ősszel már meg is történik, kísérleti jelleggel – és a kiültetés a tapasztalatok figyelembe vételével többezres egyedszámokban folyik tovább.

Szaporítják, kutatják

– A füvészkert már mintegy évtizede foglalkozik védett növények szaporításával kutatásával. Így kapcsolódtunk a programba – ismerteti az előzményeket Mihalik Erzsébet, a botanikus kert vezetője, az SZTE növénytani tanszékének igazgatója. A kutatás mindenre kiterjed, a tartósszegfű-állomány genetikai vizsgálatától a élőhellyel szemben támasztott, különleges igényig.

Tanösvény

Az ötéves program keretében tanösvény is épül a nemzeti park tartós szegfűs területén. Az ide látogatók tanulmányozhatják majd, hogyan is néz ki ez a nevezetes, csak nálunk élő növény, s milyen az az élőhely, az a táj, amit igényel, és amelyhez hasonló – ezek szerint, hisz tartós szegfű másutt nem él – nincs a világon.  
Mindeközben a növény eredeti élőhelyein is folyik a munka. A nemzeti parkosok GPS és speciális térinformatikai szoftverek, illetve repülőgépes légi fotók segítségével minden tartósszegfű-élőhelyet föltérképeznek, minden tövet „leltárba vesznek". Hisz csak akkor lehet megvédeni a növényt, ha tudjuk, hol van. Az egyik termőhelyen korábban nyolcezer tő élt, most azonban csak háromezret találtak belőle; igaz, ez a szám csak az épp virágzó egyedekre vonatkozik.

A huszonnegyedik órában

– Viszont egy másik területen, ahol korábban pár száz tőről tudtunk, a csúcstechnika igénybevételével kiderült, hogy több, mint négyezer tő él – ismerteti a legújabb adatokat a programvezető.

Legnagyobb veszélyt a mesterséges tájátalakítások – például a feketefenyővel, akáccal történő beültetés –, és az invazív növények (főleg a selyemkóró) térhódítása jelenti a tartós szegfű számára, s e kettő összhatása: az élőhelyvesztés.

Az egykori tartósszegfű-élőhelyeken tehát kitermelik az egyébként is tájidegen feketefenyveseket, akácosokat, és helyükre őshonos, a területre jellemző szürke- és fehérnyár kerül. Az újonnan kialakított, nyárfaligetekkel szabdalt, változatos tisztások sora összeköti majd a jelenlegi, egymástól elszigetelt, s mind aprózódóbb, jelentéktelenedőbb tartósszegfű-élőhelyeket. Ez rendkívül fontos: ha egy helyen elkezd ritkulni az állomány, máshonnan pótlódhat, és a genetikai állomány is szélesedik. Összefüggő tartós szegfűs területek jönnek létre – a huszonnegyedik órában.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fütyülnek a korlátozásra

Harminc kilométeres sebességkorlátozást vezettek be a Bertalan hídon, mert a hőtágulásáért felelős… Tovább olvasom