Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Tarzan is járt a dóm tornyában

A szegedi dóm tornyának falába majdnem nyolcvan éve karcolnak üzeneteket a látogatók. A legkorábbi firka 1928-ból való. Van, aki szerelmének üzent, más a futballcsapatot szidta. A legtöbbször Elek János írta nevét a falra.
Zentai, ózdi, mindszenti, temesvári, szegedi látogatók majdnem nyolcvan éve írják a fogadalmi templom emlékkönyvét. Nem papírra jegyzetelnek, a dóm tornyának belső falára karcolják nevüket, üzenetüket. E naplóba beleolvasva előbb a különleges neveket kerestük (Kuka Ilona 1941-ben járt itt), majd a hosszabb üzenetekre koncentráltunk.

„17 éves ifjú gépl. (talán géplakatos) tanonc, írjon kedves, unatkozom " – szól a szolid felhívás, talán SMS helyett. Szabi Ilonka és Traub Gyuláné Csepelről „kereste fel azt a helyet, ahol a csúfosan kikapott Futballisták jártak." A nagy F talán a csúfos kudarc ellenére tovább élő tisztelet jele. Vagy a helyesírás hiánya. De szokatlan a mai szemnek az 1941-es feljegyzés: „Bözsike prónafalvai lakós".

„Szép vagy Szeged, míg élek el nem felejtelek" – írta 1963-ban Veles István majdnem három méter magasan a falra. Bakot tartottak neki vagy nyakba kapták? – mélázott el kollégám, én pedig már az örök szerelem nyomait kutattam. „Emmám" – véste valaki mélyen a falba, mások filccel, tollal ügyeskedtek. „Sárika, kisszentem, eszem azt a csöpp szádat" – így szólt a vallomás '41-ben. Florin Ionescu és Szanka Erika nem volt bőbeszédű, megelégedtek azzal, hogy óriás szívbe karcolták a nevüket.
Csalami József Tóalmásról adott a külalakra, cikornyás betűket rajzolt.

Külföldiek is üzentek

A falra írás a külföldieknek is megtetszett, a kilátóban többek között Bia üzen Brazíliából, és Astrid Hildebrand hirdeti: „cserediák vagyok". Találtunk több cirill betűs írást, és Mexikót éltető feliratot is.
Elek János a mennyiség megszállottja volt, 1949-ben hatszor, 50-ben hétszer írta nevét a falra. Legalább. Más évekből nem találtunk kézjegyet tőle, 1949 és 50 viszont számára láthatóan a dóm tornyáról szólt. Joó Ferenc neve is többször szerepel – övé a második hely.

A feliratokat nem mindenhol lehet könnyen olvasni, a látogatók egymás kézjegyére is írtak.
– A héten egy debreceni osztály járt itt, ők is szorgalmasan irkáltak – közölte Pantea Róbert gondnok (más néven best boy). A budapesti gyerekekkel azonban nem volt szerencsénk, tegnap csendben, fegyelmezetten vonultak fölfelé a lépcsőn. Nem szoktatok fatörzsbe, padba, falra karcolni? – faggattuk őket, de csak egyikük, bizonyos Viktor válaszolt: „mi csak a füzetbe írunk".

Találtunk rövid képregényt is: egy lányalak szájából így szólnak a szavak: „Jancsikám szeretlek". Jancsikám is ott van, ő így beszél: „én is."
Olvasható feliratellenes felirat, vagyis kontrafirka is (a szót Pantea Róberttől kölcsönöztük) : „száradjon el a fa... templomban kell ilyet csinálni?" – dorgál Simon József 1941-ből.

A legkorábban Dubecz Károly hagyta ott a kézjegyét a falon, két évvel a templom felszentelése előtt, vagyis 1928-ban karcolta nevét a téglába. Valószínűleg az építkezésen dolgozott. Céges bejegyzést későbbről is találtunk: „itt dolgoztunk 2005–2006, Főszer Kft."

Végezetül egy örök érvényűnek szánt figyelmeztetés, amit már nem a toronyba vezető lépcsők mentén, hanem a kilátóban olvastunk: „Szegény fiúk, vigyázzatok az Edit félékre (vagy inkább félékkel), sok férfiszívet tett tönkre Editke." Talán nem volt falra hányt borsó.

Ja, és itt járt Tarzan is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Néha a kutyánk is kikapcsolódásra vágyik

Egy szegedi kutyapanzióban akár wellnesshetet kérhetünk kedvenceinknek, hogy ne legyen… Tovább olvasom