Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 3°C Még több cikk.

Tej és kisfröccs lesz a papír árából

Nyugdíj-kiegészítésért, fröccsrevalóért vagy éppen szabadidős tevékenységből viszik az emberek papírfeleslegüket a Dél-magyarországi MÉH Rt. Osztróvszky utcai átvevőhelyére. A felvásárlási árak alacsonyak, de van, akinek negyven forint is sokat számít. Naponta több százkilónyi papírárut visznek „eladni".
Lehoczky Tibor mérlegel. Naponta több száz kilónyi papírt hoznak. Fotó: Gyenes Kálmán
Vegyes papírt három-, újságpapírt négy-, hullámpapírt ötforintos kilónkénti áron vesz át a Dél-magyarországi MÉH Rt. szegedi telephelye. Az alacsony felvásárlási ár ellenére az emberek naponta több százkilónyi papírárut visznek „eladni" – nem környezetvédelmi, sokkal inkább pénzkereseti megfontolásból.

Kukta, könyv, kivonat

Akad, aki kuktát, ételhordót és könyveket hoz, amit szintén átvesznek. Az Osztróvszky utcai felvásárlóhelyen jól megfér egymás mellett Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje az 1975-ös – az MSZMP Párttörténeti Intézetének jóváhagyásával kiadott – történelemkönyv mellett. Az egyik sarokban lakossági folyószámla-kivonatot is találtunk, ami a Déli Riport legfrissebb számán hevert.

A reggel hét órai nyitás után nehezen indul be a forgalom. Lehoczky Tibor, a MÉH Rt. alkalmazottja elmondja: sokféle ember megfordul nála, többségük gyaníthatóan hajléktalan. – Akadnak, akik autóval nagyobb tételt hoznak. A többség azonban öt-tíz kilónyi vegyes papírral jön.

Negyvenért is megéri

Elektromos kerékpárral, rajta szépen összekötött újságokkal érkezik az első kuncsaft, Ani. A rokkantnyugdíjas nő panelházban lakik, ahol a legtöbb lakó a postaládák alatti papírdobozba dobja a reklámújságokat. – Ezeket összegyűjtöm, és ha megvan a tíz kiló, begurulok vele. Most negyven forintot kaptam, ami majdnem egy liter tej árának a fele. Én már ebben számolok – mondja keserűen.

A nyugdíjas Gusztos Antal szintén ide hordja saját és szomszédai felesleges újságjait. – A házunk konténere hamar megtelik, legalább ez ne foglalja a helyet – utal arra, hogy esetében némi környezettudatosság is szerepet játszik. – Ezt a szomszédaim is tudják, sokszor találok a lakásom előtt összekötött papírhalmazt. Nem a pénzért, inkább a szabadidőm hasznos eltöltése miatt foglalkozom ezzel.

Felosztott körzetek

Nem sokkal tizenegy óra előtt megérkezik az első állandó „ügyfél", Vígh József. Kerékpárja hátsó ülésén nagy köteg hullámpapír pihen. – Adósságom van, gyorsan mérjük le, mennyit sikerült összegyűjtenem – mondja lihegve. A mázsa pontosan huszonhárom kilót mutat. – Na, ez 115 forint, még harmincat összeszedek, és ki tudom fizetni a reggeli kisfröccsömet a kocsmában – mondja József, aki legalább három éve szállítja ide a papírárut. Elárulja, legalább négy haverjával űzi ezt az ipart, a város boltjait felosztották egymás között.

– Van egy üzlet, ahol csak nekem adják oda az üres dobozokat. Ha a pénzemből futja, hónap végén két liter borral viszonzom – meséli büszkén. Neki a mindennapos megélhetést jelenti a hulladék: lakást kell fenntartania, az étel és az alkohol is sokba kerül. Erre a 22 ezer forintos rokkantsági nyugdíjából nem futja. – Elmennék én utcát seperni is, de mivel állandó jövedelmem van, nem tartanak igényt a munkámra – mondja. Majd gyorsan a biciklijére pattan, onnan szól be az üzletbe: lehet, hogy ma még jövök! Lehoczky úr fejbiccentéssel jelzi: várja.

Kiss Gábor Gergő

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lába kelt a Dóm téri macskaköveknek

Foltokban szedték fel a rongálók a Dóm tér díszburkolatát. A terület kezelője gyerekes poénkodókat… Tovább olvasom