Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

''Teljesebb az életem tőle''

Megmossa a meztelenre vetkőzött fiú lábát Nádas Péter brutálisan őszinte darabjában – egy szegedi tanárnő. Kondász Rózsa irodalmat tanít és osztályfőnök a Tömörkényben, három gyermek édesanyja, időnként pedig Mária szerepében láthatja a közönség a Pinceszínházban.
Kondász Rózsa Czene Zoltánnal a Találkozásban Fotó: DM/DV
Benkő Imola Orsolya rendezésében sikerrel játsszák a Pinceszínházban Nádas Péter tragédiáját, a Találkozást, amelyben Máriát Kondász Rózsa, a Tömörkény gimnázium magyartanára alakítja.

– A mi iskolánkban nem számít ritkaságnak, hogy egy tanár az oktatáson kívül mást is csinál, hiszen számos művész tanít nálunk. A Tömörkény miliője nyitott és befogadó, ezért a diákjaink szinte természetesnek tartják ezt. A pinceszínházi fellépéseimet nem propagálom, úgy teszek, mintha nem is lennének. A diákjaim és a kollégáim az újságból értesültek a bemutatóról. Sokan eljöttek megnézni. Különös ez a Nádas-darab, erős belső érzésekre épít. Harmadikos diákjaim, akiknek osztályfőnökük is vagyok, azt mondták az előadás után: az első öt percben furcsa volt számukra egy egészen más közegben látni engem, izgultak értem, de hamar elfelejtették ezt, és teljesen ráhangolódtak a darabra. Ez volt talán a legnagyobb dicséret – mesél nem mindennapi vállalkozásáról Kondász Rózsa, akit a színház iránt érdeklődő kollégái is megnéztek. Egyiküktől másnap egy szál virágot kapott elismerésül, köszönetképpen.

– Lehet, hogy más iskolában legalábbis beszédtéma lenne, ha egy
A szegedi színházról

– Igazából az alternatív színházra vagyok beállítódva, nagyon szeretem Schilling Árpád és Pintér Béla produkcióit. Szegeden jónak tartom a júliusi nemzetközi Thealter fesztivált és a hazai alternatív színházak találkozóját, amelynek már törzsközönsége alakult ki. A Szegedi Nemzeti Színház – bár kitűnő színészei is vannak – elsősorban a szórakoztatásra épít, és úgy érzem, abban sem elég profi és igényes. De nem mernék határozott véleményt mondani, mert az utóbbi években sokkal ritkábban járok a szegedi előadásokra. A kilencvenes években szerettem azt az időszakot, amikor Telihay Péter és Zsótér Sándor rendezett itt. Nagy élményt jelentettek az ő produkcióik, különösen Telihay kisszínházi Csehov-sorozata. Ezt a szellemiséget ma hiányolom. Kellene egy jó rendező, aki társulatot építene, szemléletet teremtene, színházi nyelvet alkotna. 
tanárnő szerepet vállalna egy színházi produkcióban. Ráadásul olyanban, amiben meg kell mosnia egy meztelenre vetkőzött fiú lábát. Szerencsére a Tömörkényben nagyon jó a légkör, elfogadott dolog, hogy játszunk, énekelünk, kiállítunk a tanítás mellett. Minden előadás előtt rettenetesen félek, izgulok. Rendezőnk megbízható kontroll, sok segítséget kapok tőle, szereplőtársaim, Czene Zoltán és Seres István is mindig inspirálnak. A színjátszás biztosan más területeket mozgat meg az ember agyában, szívében, mint a tanítás, mert ha napközben elfáradok, este akkor is szívesen játszom. Nagy boldogság, mert teljesebb az életem tőle – mondja Rózsa. Férje és gyermekei otthon szurkolnak, amikor fellép.

– Nagyszerű családom van, mindannyian nagyon kreatívak, ezért megértenek. A férjem filozófiát tanít az egyetemen, színházszerető ember, többször is látta már a produkciót, büszke rám. A nagyfiam tizenhét múlt, a középső tizenhárom, a kislányom pedig tizenegy éves. Ők nem néztek meg, a legnagyobb talán túlságosan izgult volna értem, a kisebbek pedig – akik maguk is járnak színjátszó körbe – még túl kicsik ahhoz, hogy ezt az eléggé kegyetlen darabot megértsék. Együtt is felléptem már velük tavaly abban az emlékműsorban, amit Baka István halálának 10. évfordulójára rendeztünk.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárra viszik a bőrüket

Egyre többen tetováltatnak magukra ábrákat, de a tetoválóművész szerint az emberek többségében még… Tovább olvasom