Délmagyar logó

2017. 11. 17. péntek - Hortenzia, Gergő 6°C | 9°C Még több cikk.

Teremtés és evolúció kéz a kézben jár

Ferenc pápa elismeri az ősrobbanás elméletét és az evolúciót, kapta fel a fejét a világ nemrégiben. Holott szakértők szerint az egyház eddig sem tanított mást, a Biblia és Darwin pedig sosem volt összeférhetetlen. A félreértés csupán a rossz értelmezésből ered.
Ferenc pápa elismerte hogy az evolúció és az ősrobbanás elméletei valósak, és azt is hozzátette, Isten nem egy „varázsló varázspálcával" – kapta fel a világ a fejét a hírre nemrégiben. A pápa a Pápai Tudományos Akadémián beszélt erről, és kifejtette, szerinte egyik tudományos elmélet sem összeegyeztethetetlen a Teremtő létezésével.

„Amikor a teremtésről olvasunk a Teremtés könyvében, azt képzelhetjük, hogy Isten egy varázsló varázspálcával, aki képes bármit megtenni. De ez nem így van" – mondta. „Az ősrobbanás, amelyről ma úgy gondoljuk, hogy a világ eredetét magyarázza, nem áll szemben az isteni Teremtő beavatkozásával, inkább igényli azt" – tette hozzá. Az evolúcióról pedig azt gondolja: valami kellett, ami később fejlődhetett. A pápa egyes vélemények szerint ezen kijelentéseivel a teista evolúció tanai felé fordult, amelyek szerint a tudományos elméletek helyesek, de az élet keletkezéséhez szükség volt Istenre. Ám a szakértő szerint ez eddig sem volt másként.

A Biblia sosem tagadta az evolúciót, a teremtéssel foglalkozik, nem a fejlődéssel. Képünkön Michelangelo alkotása a Sixtus-kápolnában. Fotók: Dreamstime
A Biblia sosem tagadta az evolúciót, a teremtéssel foglalkozik, nem a fejlődéssel. Képünkön Michelangelo alkotása a Sixtus-kápolnában. Fotók: Dreamstime

Darwin és a Biblia

Az evolúció nem hit kérdése, hanem egy tudományos elmélet, amelyet rengeteg kutatás támaszt alá. A pápa valóban elismeri, ám ez semmiben sem mond ellent annak, amit a kereszténység és azon belül a katolikus egyház tanít, tudjuk meg Máté-Tóth Andrástól, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetőjétől.

– A két szöveg – Darwin evolúciós elmélete és a Biblia – nem ugyanarról szól. Előbbi azt tanulmányozza, hogy a meglévő világ hogyan fejlődhetett, utóbbi azt tanítja, hogyan viszonyuljon az ember a már létező természethez. Darwin nem foglalkozott azzal, hogy Istentől való-e a világ, a Biblia pedig nem foglalkozik a fajok fejlődésével, a teremtett világ láncolatával. Következésképp nem is zárják ki egymást – vélekedik a szakértő.

– A látszólagos ellentmondás a 19. századi kultúrharc és a jelenkori evolucionista és biblicista ideológiák összecsapásából ered. A probléma az, hogy természettudományos szintre próbáljuk emelni a vallási dimenziót, és vallási szintre a természettudományos eredményeket – folytatja.

Rossz a nézőpont

Kimondhatjuk, hogy az elképzelés mögött, miszerint vallás és tudomány szöges ellentétben áll egymással, egy hibás folyamat áll, amelynek során kiragadjuk az eredeti kérdést az eredeti környezetéből, és egy teljesen más, hozzá nem illő környezetben próbáljuk megérteni. Így nyilvánvalóan mást látunk majd, mint amit „kéne".

Galilei és Giordano Bruno

Tudomány és egyház sok ütközetet vívott már meg egymással a történelem során – szokás ezt hinni. Ha tudomány és vallás harcáról esik szó, két történet biztosan eszébe juthat az embernek. Galileo Galilei és Giordano Bruno esetét már az általános iskolában tanítják mint az inkvizíció két példáját. Galilei a geocentrikus – vagyis Föld-központú – világképpel szembeállított kopernikuszi, heliocentrikus – azaz Nap-központú – világkép védelmével vívta ki az egyház ellenszenvét, majd a házi őrizetet. Ám a történet így nem teljes, hozzátartozik, hogy maga a pápa is érdeklődéssel hallgatta Galilei előadásait a témában, de bizonyíték híján szerette volna, ha csak lehetőségként, nem pedig megfellebezhetetlen igazságként hirdeti tanait a tudós. Galilei azonban ígérete ellenére nem bírt magával, és sikeresen magára haragította az egyházi méltóságok egy részét. A szerencséje az lehetett, hogy a haragosokon kívül rengeteg támogatója maradt, aki közbenjárt annak érdekében, hogy büntetését kényelmesen tölthesse, és tovább dolgozhasson. Giordano Bruno már rosszabbul járt, őt veszedelmes eretneknek nyilvánították, és elevenen elégették Rómában, a Campo de' Fiorin. Egyes vélemények szerint azzal haragította magára az egyházat, hogy azt mondta, a csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. Valójában azonban ennél árnyaltabb lehetett a kép, és inkább ahhoz lehetett köze halálának, ahogy egyházi emberként Krisztusról vélekedett. Őt egy mesteri varázslónak tartotta, aki az orránál fogva vezeti az embereket. Mindkét gondolkodóról tudni kell, hogy mélyen vallásos emberek voltak, Galilei jó kapcsolatot ápolt még magával a pápával is, Bruno pedig felszentelt pap volt, ugyan már teológiai tanulmányai során megfogalmazta és nyilvánosságra is hozta kétségeit a Szentháromság-tannal kapcsolatban, nyíltan ariánus nézeteket vallott – vagyis azt, hogy a Fiú–Isten nem öröktől való, hanem „csak" egy teremtménye az Atya–Istennek –, valamint tiltott könyveket olvasott.


Tehát nem újdonság, amit Ferenc pápa mondott. De vajon akkor miért kapjuk fel rá a fejünket mégis? Máté-Tóth András szerint a pápa forradalmisága nem abban rejlik, amit mond, hanem ahogy mondja. Képes mindenkihez eljuttatni a legegyszerűbb üzeneteket is, és bármilyen ügyben szólaljon is meg – legyen az a házasság, a homoszexualitás vagy a tudományok ügye –, a „gazdag világ" mindig odafigyel rá.

– Meglepő, hogy a pápa, amióta megválasztották, folyamatosan meglepetéseket tud okozni. Érdekes, hogy a szekularizált, elvallástalanodott, magát rendkívül felvilágosultnak tartó világban az emberek ráharapnak a vallási vezetők hiteles megnyilatkozásaira. Úgy tűnik, mégis csak él egyfajta vágy az emberben a spirituális orientációra, útmutatásra – adja meg a választ a szakértő.

A Bibliát más kultúrában írták

Ezen a véleményen van Thorday Attila teológus is, aki ezúttal személyes tapasztalatait is megosztja velünk.

– Ferenc pápa azt mondja, hogy a természettudományos kutatások eredményei és a teremtő Istenbe vetett hit nem zárja ki egymást. Én közel 40 éve jártam a budapesti Piarista Gimnáziumba, és ott ugyanezt tanultam paptanáraimtól a fizika-, a biológia-, illetve a hittanórákon. Ezt olyannyira egységben láttam, hogy a szegedi JATE Természettudományi Karán végezve kezdtem el teológiai tanulmányaimat, és soha nem éreztem a szakadékot, és még kevésbé az ellentmondást az előbb és utóbb tanultak között. Meggyőződésem szerint Isten fejlődő világot teremtett. A kibontakozás rendjét is Ő alkotta meg – avat be a plébános.

– Tekintsünk a Bibliára úgy, mint istentapasztalatok gyűjteményére, amelyet az egyház Istentől sugalmazottnak ismer el! Ám vegyük figyelembe, hogy olyan ókori műről van szó, amelyet más kultúrában írtak, mint ahol mi olvassuk. Ebből fakadt sok félreértés az évszázadok során. A mindenkori magyarázónak nem szabad elsiklani afölött, hogy az ókori szerző az adott körülmények között a maga korának és kultúrájának megfelelően, sajátos irodalmi műfajok segítségével fejezte ki meggyőződését – folytatja, majd hozzáteszi, ennek megfelelően a Biblia első lapjain olvasható terem-
téselbeszélések nem helyszíni beszámolók, még csak nem is nemzedékről nemzedékre áthagyományozott emlékek írásbeli megfogalmazásai, hanem visszatekintő prófétai beszédmódban megfogalmazott hitből fakadó felismerések.

Megfér egymás mellett Isten és a Big Bang.
Megfér egymás mellett Isten és a Big Bang.

Nem isteni, hanem Isten alkotása

– Eszerint rendezett és célszerű a világ, amelynek csúcspontján az ember áll, mégpedig a mindeneket létbe szólító Isten akarata szerint van ez így – mondja.

– Az istenhit az ember legalapvetőbb kapcsolatairól szól; pontosabban arról, hogy Istenhez fűződő viszonya lényegileg meghatározza embertársaival és munkájával való kapcsolatát. Ám sem a világ, sem az ember teremtésének hogyanját nem firtatja. A természettudomány ellenben csakis a hogyanra keresi a választ: minden korban a maga sajátos módszereivel, mégpedig hipotézisek felállítása, kísérletezések és modellezések útján az előfeltevései bizonyítására törekszik. Elérve célját immár újabb és részletesebb hipotézisek felállításával folytatja munkáját, mert mind az érdeklődése, mind a világ a maga valóságában kimeríthetetlen. A zsidó–keresztény teremtéseszme szerint a világon semmi sem isteni, hanem minden Isten alkotása, és épp ez a relatív függetlensége teszi lehetővé a tudományok jogosultságát és fejlődését – fejezi be.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy siker Harangozó Gyula Hófehérkéje az ausztráliai Perthben

˝Hozzák el az egész családot erre a nagyszerű mulatságra!˝ – zárja a Hófehérke és a hét törpe című balettelőadásról szóló lelkes írását egy ausztrál szakkritikus. Tovább olvasom