Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Termelői fortélyok és kulisszatitkok

Akad, aki mosolygósat, más fiatalosat készít – hazánk borvidékeinek jeles termelői nyilatkoztak a szegedi Széchenyi téri borfesztiválon arról, mitől különlegesek szűkebb pátriájuk nedűi.
– Nem érdemes kategóriákban gondolkodni: összehasonlíthatók a különféle borvidékek nedűi – vallja Frittmann János soltvadkerti borász. Őt és más borvidékek képviselőit is kértük, mutassák be, mitől különlegesek szűkebb pátriájuk termékei.

A dunai borrégió a két nagy folyó hordalékának, az ebből származó mésznek köszönheti nedűi jellegzetes savasságát és fiatalosságát. Frittmann szerint érezhető volt a bizalomvesztés a soltvadkerti borokkal szemben a kilencvenes évek pancsolási botrányai miatt, mára azonban a minden újdonságra nyitott fiatalok ismét felfedezték ezeket a „személyiségben" hozzájuk passzoló italokat. – A Frittmann-féle ezerjó ugyanis igazi partybor: üde, gyümölcsös, bohém. Ugyanakkor kellően savas, összetett, vagyis el lehet benne mélyedni – mutatja be az idei fesztivál egyik különdíjasát a borász, aki szerint a dunai borrégió roséja és ezerjója a magyar piac egyik legkiválóbbja.

Bock József mosolygós, ezért a borai is azok lesznek – világít rá a villányi nedűk különlegességére Béni Gábor, a Bock pincészet cégvezetője. Hiszen nemcsak a természeti adottságok számítanak, hanem a borász stílusa, személyisége is: ennek köszönhetően választotta a szakma 1997-ben Az év borászának Bock Józsefet, aki főként kékoportójára és cuvée-jére büszke. Előbbinek olyan az íze, „mint a tőkéről lecsippentett szőlőé", ezért igazi beszélgetős, barátokkal fogyasztható bor. Utóbbit pedig 1991 óta három borfajta elegyéből készíti és tölgyfahordóban érleli, így kap a bor vaníliás, csokoládés, kókuszos aromát.

A badacsonyi Szászi Endre 2000 óta fenntartott bioborászatára a legbüszkébb. – Semmilyen vegyszert nem használunk, csak kénnel és rézzel permetezünk, a gyomokat pedig kézzel, géppel szedjük, így jó helyen jó bor készül – mondja Szászi Endre, kiemelve, hogy a vulkanikus kúpok, tanúhegyek lankáin ásványos, vastag, hosszú palackérlelésű borok teremnek. Például az olaszrizling, amely sokarcú bor. – Korán szüretelve könnyű, gyümölcsös, száraz nedűt kapunk, késői típusa pedig nagytestű, nehéz bor. Aszúsodásra is hajlamos, így harmonikus, magas cukortartalmú, ínyenc desszertbor is válhat belőle, amely az ország bármelyik édes fajtájával felveszi a versenyt – értékel a bioborász.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csordultig telt a város a hét végére

A Szeged-napi rendezvénysorozathoz kapcsolódó programok és a Síkvízi Kajak-kenu Világkupa miatt… Tovább olvasom