Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Teszteltük a forralt borokat

Változó minőségű forralt borokat találtunk a szegedi karácsonyi vásárban – úgy istenigazából csak kettő tetszett. A nyolc borozóhely között olyan is akadt, ahol émelyítően édes vásári italt kínáltak.
Fotó: Segesvári Csaba
Nincs karácsony forralt bor nélkül. A Széchenyi, a Dugonics és a Dóm téri forgatagban a forró bor gőze, a párában gomolygó fűszerillat egyszerre idézi fel a nyarat, az őszt, a szőlőskertek csöndjét, a hamvas fürtök zamatát. A főtéri vásárban összesen nyolc helyen mérnek fehér- és vörösborból készült nedűket. Emellett bodzából és almából készült forralt borokat is kínálnak. Az egyik talponállóban még gyümölcsöt is felfedeztünk italunkban, sőt láttunk gyereknek való forralt bort is: ezt almaléből állították elő. Töredelmesen bevalljuk, tesztelésünkből ezt az italt kihagytuk, a többit viszont annál hosszasabban kortyolgattuk.

Többféle szempont szerint pontoztuk a kínálóhelyeket, igaz, erősen szubjektív értékítéletek alapján. Elsősorban az számított, hogy a lélekmelegítőknek milyen az ízvilága, a fűszerezettsége. Rettentő nagyok voltak az eltérések. Mindössze két hellyel voltunk maximálisan elégedettek. A Széchenyi tér Kárász utcai bejáratánál megkóstolt forralt borok kellemes íze hosszú percekig érezhető volt. Sajnos több olyan hely is akadt, ahol szinte cukros meleg víz jellege volt az italnak. Nem egy helyen pedig émelyítően édes volt a forralt bor.

Fazékszám fogy a forralt bor a Széchenyi téren. Fotó: Segesvári Csaba
A kiszolgálás egységes: mindenki műanyag pohárban mérte. Kínálták ugyan pöttyös kerámiabögrében is, de ezért betétdíjat kértek. Aki bögréből szeretett volna inni, nem járhatott pórul, nem égette meg a kezét a gyenge hőszigetelésű műanyag pohár. Olyan helyre is akadtunk, melynek nem volt ivópultja: leforrázott kézzel távoztunk. Máshol viszont az volt a gond, hogy a forralt bor nem meleg, csak langyos volt, és nem lehetett „szürcsölni", ami a forraltbor-iszogatás abszolút jellegzetessége.

Nem minden borozóhelyen fordítottak gondot az alapanyag minőségére. Természetesen nem az volt az elvárásunk, hogy „nagy" fehér- és vörösborokból főzzék a vásári italt: a kellemes, szőlőből érlelt, fröccsnek való asztali bor is megfelelt volna.

Egy deci jó fehér forralt bort már száz forintért is lehetett inni, a vörösért viszont elkértek 130-at.


A DM erős receptje

A tesztelők receptje – talán nem kezdő ivóknak való, de nagyon finom: Egyharmadnyi vizet felteszünk forrni, majd takarékra állítjuk a gáz lángját. Hozzáadjuk a kétharmadnyi száraz vörösbort. Ügyeljünk, hogy tovább ne forrjon a keverék. Miközben melegszik, beleteszünk citromlevet, esetleg egyéb gyümölcsleveket, melyek megbolondítják az alaplevet. Belekeverünk csipetnyi fahéjat, szerecsendió őrleményt és néhány szegfűszeget. Ha mindezt összefőztük, ne felejtsük el a pikáns ízt adó egy csepp mézet, a narancs-, az alma-, a gyömbér-, a mazsola-, a diódarabkákat. Vigyázat: az elkészült forralt bor kicsit húzós, de belülről jól melegít. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csúcsüzemben a kifőzdék

A hosszú ősz és a remek gyümölcstermés miatt óriási forgalmat bonyolítanak le a Szeged környéki… Tovább olvasom