Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Thealter szubjektív: a 6. nap

Szeged - Részesei - ám nem elszenvedői - voltunk az idegen lények inváziójának, és láttunk érdekes darabokat is.

A Thealter utolsó előtt napját az utcán, a Kisszínházban, a Zsinagógában és a JATE-klubban töltöttük.

Először tehát az utca. Rózsaszín lények érkeznek a Földre: a szegedi Árpád téren landolnak űrhajóukkal. Kíváncsian kukucskálnak kifelé: milyen lények laknak itt? Kik ezek a színes ruhások?Barátságosak vagy ellenségesek? Ahhoz, hogy a választ megtudják, ki kellett merészkedniük az emberek közé.

A szegediek nagyon szerették a szlovén Ljud Színház Elektromos inváziók című darabját, rengetegen megálltak, kísérték a rózsaszín csapatot, előkerültek a fényképezőgépek, mobiltelefonok. A rózsaszín lények barátkozni, ismerkedni szerettek volna - sikerült is. Bár kiderült: bármennyire is barátságosak a Föld nevű bolygó lakói, puszit nem szívesen adnak idegeneknek.

Galéria kép

Az utcaszínház bejárta az Árpád tértől indulva a belvárosi sétálutcát. Közben sok járókelőt megszagoltak, megbámultak, még a Kárász utca elején álló köszöntőszobrokat is. Később találtak egy magára hagyottan árválkodó gyerekmotort: az egyik idegen lény rögtön meg is próbálta a "bekebelezni", de a jármű aprócska gazdája egyszerűen odament és visszaszerezte tulajdonát. Nagyon bátor volt: nem ijedt meg a rózsaszín lényektől.

A Ljud színház társulata három napon át jelölte meg rózsaszín festékkel azokat, akikkel szívesen barátkozna. A festék lemosható, az előadás viszont feledhetetlen.

A szegedi Kisszínház nézőtere zsúfolásig megtelt Frenák Pál Társulata Trace & Mennono című előadására. Várnagy Kristóf úszónak öltözve
mozgott-táncolt a színpadon, feszegetve a hajlékonyság, ruganyosság, az emberi test felhasználhatóságának határait - pontosabban szólva
határtalanságát. A medence a színpadra vetített négyzet, benne szöveg - ezt sajnos nem tudtuk elolvasni, hiába nyújtogattuk a nyakunkat. Kék úszónadrág, kék úszósapka, úszószemüveg:a táncos ironikus, ösztönös, transzban lévő és tudatos énjei vonultak előttünk - négy az egyben. Várnagy Kristóf nem csak a színpadon és a képzeletbeli vízben jó: akroba-tudását mutatta meg a színpadra belógó kötélen. Reméljük, viszont látjuk még a Thealeren.

Galéria kép

A régi zsinagógában ez után a legendás, a Thealterre visszajáró bolgár Ivo Dimcsev Néhány kedvenc című előadása következett. Kedvenc tárgyak, kedvenc zenék, kedvenc szövegek. Kiderült, hogy Ivo Dimcsev anyukája - egy lift. Aztán megkérdezte: akarod, hogy az anyád legyek? Annak, aki igennel felelnek, elég magas követelményeknek kellene megfelelnie. Így például: "Ha azt akarod, hogy az anyád legyek, menj el színházba. Ha azt akarod, hogy az anyád legyek, koncentrálj rám, nyisd ki a szíved. Ha azt akarod, hogy az anyád legyek, ne próbálj meg mindent megérteni, amit látsz. Ha azt akarod, hogy az anyád legyek, meg kell tenned valamit - hogy mit, azt nem árulta el.

Ivo Dimcsev - ahogyan szokta - ezúttal is bevonta a nézőket. Magas hangon énekel, angolul, nem túl tartalmas szöveget. Ezt ő is tudta, és meg is próbálta csőbe húzni a nézőt. Énekelve kérdezte: amit énekelek az dal vagy koreográfia? Valaki válaszolt: koreográfia.
Erre azt válaszolta: ha kiművelt hangon énekelek, mindenki azt hiszi, profi vagyok. És senki nem törődik a tartalommal. Az esetek többségében
nehéz megtalálni az egyensúlyt a tartalom és a forma között.

Ivo Dimcsev fotókat mutat, van közöttük egy, ami a csontvázát ábrázolja. "Amikor kisgyerek voltam, meghalt a nagymamám. Nem akarom, hogy elhamvasszanak vagy elássanak. Ezért a csontvázát a tudománynak ajánlja majd fel. De előtte még, hogy bemutassa: egyelőre ő rendelkezik a testével, négy helyen megvágja magát: mindkét szemöldökét a szélén. Ivo ül és vérzik. Nincs semmi baj veled, énekli. Hát jó.

Galéria kép

Bulgária után Japánba utazunk, persze virtuálisan. A Fiafai társulat Az ingyenélő című előadására zsúfolásig megtelt a jate: mozgásszínházasok,
egyetemi színpadosok, a Ljud társulat (ezúttal nem rózsaszínre festve) - és a civil nézők. Chiharu Shinoda magyarul köszönti a nézőket, akik igyekezetét hálás tapssal jutalmazzák. Először egy kis mozgás, a Vár ránk a síkság című dalra. Szöveg nincs, csak zene. A japán társulat szegediekkel együtt tanulta be az egyébként bonyolult koreográfiát.

A hangulat a tetőfokán, jöhet Az ingyenélő. Két színész, díszlet semmi. Csupán egy hatalmas, faltól-falig vászon a hátsó falon, hiába, a japánok az animáció királyai. Ezen a vásznon fut a szöveg, és itt nőnek ki a földből az újsághegyek, mert az ingyenélő Ichiko egész nap a tévé előtt fekszik és magazinokat olvas. Nincs munkája, ezért Momokánál
betelik a pohár: unja már, hogy a lány rajta élősködik. A két színész váltogatja a szerepeket, a szöveget japánul halljuk és angol nyelven
olvashatjuk. A társulat egyre népszerűbb Tokióban.

A Thealter után Budapesten, Ljubljanában és Berlinben lépnek fel.

És még nem volt vége a napnak, kis csúszással, éjjeli fél 12-kor kezdődött a Compagnie Alise Soror című darabja. "A nővéremet nem én választottam. Az összes emlékemben jelen van".

A színpadon három nő igyekszik uralni az egyébként nagy teret, amelynek határait egy, a plafonról lelógatott menyasszonyi ruha, egy madzagokból és fémkeretből álló hangszer és egy mikrofon adják meg.
Szükségük is van a tágas térre: az egyik nővér gazellaként szalad keresztbe, a másik, vélhetően a legkisebb, köveket szór szét, míg a harmadik - a legidősebb - a tér egészét próbálja uralni.

Az előadás háromnyelvű, a magyar színész angolul beszél, a legkisebb francia ajkú lány magyar nyelven olvas fel szöveget, és francia beszédet is hallunk. Mindez azonban sem nem bonyolítja, sem nem könnyíti a megértést: a bonyolult nővéri viszonyok állandóan változnak, kettő kirekeszt egyet, aztán mindannyian külön vannak, nem sokkal később együtt.

Az előadás erénye a sok szép kép, a szép, szívbemarkoló zene, és az, hogy bár a művészek nem a legfiatalabbak közül kerülnek ki, képesek uralni szép, kimunkált testüket, és a játékba a színpad körülötti részt is bevonják.

Ami ma jön...

17.00: Horváth Mihály Gimnázium Drámatagozat: Színház a mellényzsebben - Széchenyi tér
20.00: Urbán András Társulata: Idegen – reflexiók - Régi Zsinagóga
20.00: Ekisfeszt Akadémia: Közönségdíj díjkiosztó - Régi Zsinagóga udvar
23.00: Thealter záróbuli : Penguin Analog System (Dj Zöld): Je t'aime… moi non plus (szeretlek… én már nem) - Piros úszóház

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A buszoknak öt órát kell várni a belépésre Röszkénél

Röszke - Öt órára nőtt a várakozási idő a belépő buszok számára a röszkei határátkelőhelyen vasárnap… Tovább olvasom