Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Tiszai kirándulásra egy hosszú hétvége is elég

Idilli az élet a tápéi jachtkikötőben. Csónakok indulnak, érkeznek. Kéken-fehéren csillognak a vízi járművek, tulajdonosok tisztogatják őket, felejthetetlen kirándulások előtt és után. Szegediek éppúgy vannak köztük, mint más vidékről érkezők.
– Mindenütt jó, de legjobb a vízen – mondja Szetei László csónaképítő mester.

Saját készítésű hajóval

Rendszeresen jár háromnapos túrákra a feleségével. Hogy hajója saját készítésű, magától értetődő. Meg lehet nézni, olyan, amilyennek egy profi hajónak lennie kell.

– Három nap elég is. Ha egy hétre mennénk, előtte egy hétig készülődnénk. Így meg? Bepakoljuk, ami nagyon kell, és irány fölfelé. Csodálatos helyek vannak, az algyevi strand, a vásárhelyi kirakó – uszályok kötöttek és pakoltak ki ott valamikor –, az ányási kanyar, és utána már ott van rögtön a mindszenti strand. Negyven kilométer, ezzel a csónakmotorral én fönn vagyok két és fél óra alatt. De nem a sebesség a fontos, rohanni semmi értelme. Azért szaladjak, hogy később meg siessek vissza? Szép lassan, délután ötkor, amikor már csökken a kánikula, elindulunk, és ameddig sötétedésig följutunk, addig följutunk.

Kinézünk egy helyet, kikötöm a csónak orrát, a végében kiengedem a súlyt, ponyva föl, fürdészet, rádióhallgatás, kajálgatás-beszélgetés, és máris éjfél, egy óra, lehet aludni. És másnap az a harmatos reggel, az a friss levegő! Van, amikor bográcsot is viszünk, főzőcske, de ha nem viszünk, akkor is ott vannak a halászcsárdák, úton-útfélen.

Horgászat a kikötőben

Horgászok is igénybe veszik a kikötőt. Mészáros Géza épp egy saját fejlesztésű busafogó módszert próbál ki a kikötő végében, ahol busák – óriási planktonevő halak – szűrik a vizet; barátnője, Horváth Anikó keszegezik. Az újfajta busázókészség lényege: a horgász finom szövésű hálóba vízben oldódó, fél marék etetőanyagot rak, mellette ott a horog, hungarocell golyócskával csalizva. Mindez a víz színétől alig harminc centire lebeg, ahol a busák járnak. A folyamatosan oldódó etetőanyag – olyan, akár egy planktonfelhő – a horog közelébe csalja a busát, amely a hungarocellel súlytalanná tett horgot is beszürcsöli. Így lehet a mikroszkopikus vízi élőlények tömegével táplálkozó, „hagyományos" horgászmódszerekkel megfoghatatlan busát – mégiscsak megfogni.

– Sokszor a Marosra megyünk – folytatja –, hát az király! Azok a csodálatos erdők, az az őstermészet, szigetek közt kanyargó, néhol szinte csak bokáig érő víz... Mostanában aránylag tiszta a Maros, és ha szerencsénk van, kifogjuk, hogy az egész túra alatt sem rőzsét, flakont nem hoz, sem olajat, sem egyebet.

Az unokák is jönnek

A hetvenesztendős Ambrus András, nyugalmazott gépkocsioktató épp hajójából száll ki. Ő is gyerekként ismerkedett meg a Tiszával, s ma már unokái, Diána és András is vele tartanak. – Nem mindig, mert mindketten sportolók, és az edzés sok időt igényel, de ha tehetik, hétvégenként itt vannak velem. Ha csak lehet, a feleségem is – meséli. – Lefelé szoktunk menni, a határ felé. Ezért is van két motor a hajón: ha az egyik ne adj' isten beadja a kulcsot, a másikkal még visszajöhetünk. És hogy milyen hajó ez? Látom, nem tudja, de mások sem nagyon tudják. Ez, kérem, egy svéd vitorlás volt, át lett alakítva motorossá. Betegségem után sokban hozzájárult fölépülésemhez, egy ilyen hajót vízre tenni többet ér, mint a gyógytorna. Szeretem is nagyon. De ha nem tudok lejönni, akkor sem kell féltenem: vigyáznak rá, szem előtt van, nem ugrál bele senki, mint máshol.

Fánkozni fantasztikus!

Persze nem csak szegediek veszik igénybe a kikötőt. Klemmné Kovács Erikáék Budapestről érkeztek föltérképezni a szegedi hajós körülményeket. – Többnyire Tiszafüredre járunk hosszú hétvégékre, csütörtöktől vasárnapig, de nem csak oda – halljuk tőle. – Szeretjük a változatosságot, Szegeden még nem voltunk, és most éppen helyet nézünk a hajónknak. Kocsival lehozzuk, az autópályán másfél óra az út. Látom – néz körül –, ideálisak a körülmények. Micsoda vízisízések lesznek itt, micsoda fánkozások...! Hogy mi az a fánk? Olyan, mint a gumicsónak, csak kerek, az ember beleül, és húzzák. Azt hiszem, gyakran leszünk Szegeden.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi vasalóklub: van, aki forrón szereti

A vasaló mindent elsimít – állítják a Szegedi Extrémvasaló Klub tagjai, akik olyan helyeken… Tovább olvasom