Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Titkok a vajdasági sírokban

Egy szegedi család eltűnt szerettét vélte felfedezni a magyarkanizsai temető névtelen sírjában, végül két ismeretlen holttestet mutattak meg nekik. A szerbek a Tisza vajdasági szakaszán megtalált holttestek eseteinek rendszerezésén gondolkoznak.
A magyarkanizsai temetőben találták meg Seres Gabriella sírhelyét is. Fotó: Frank Yvette
– A vejünket keressük – mondta a középkorú hölgy. Szavai a magyarkanizsai temető bejáratánál hangzottak el, azon a napon, szeptember 7-én, amikor a temetőben a szegedi Laposnál július 29-én eltűnt kislány exhumálása zajlott. Mint emlékezetes, a szegedi lány holttestét két nappal később a folyó vajdasági szakaszán találták meg, majd felboncolták, és rá két napra eltemették.

Családi nyomozás

A vejét kereső hölgy lapunk augusztus 17-i számát szorongatta a kezében: arról számoltunk be, Seres Gabriella nyughelye mellett egy másik, névtelen sírhelyet is találtunk „11. 04. 2006. Muski" felirattal. – Az egyik bulvárlapban azt is leírták, hogy az ismeretlen férfi 46-47 év körüli, 176 centiméter magas volt. Pont, mint a vejünk – mondta az asszony, akinek nevét a család kérésére nem közöljük. Elmondta: veje, aki háromgyermekes családapa, egy januári estén köszönt el gyermekeitől, és iratok nélkül elment otthonából. Életjelt azóta nem adott magáról. Eltűnéséről már másnap értesítették a rendőrséget. Április 28-án kaptak levelet a nyomozás lezárásáról és a halottá nyilváníthatóság időpontjáról.

Nem tudtak megnyugodni, nyomozásba kezdtek, amihez az újságokból kaptak újabb kiindulópontot. A szegedi nő ugyan nem tudott az exhumálás időpontjáról, de valami azt súgta neki, szeptember 7-én kell átmenniük Kanizsára. Így történt, hogy azonnal sikerült személyesen beszélnie a szabadkai kerületi bíróság elnöknőjével, aki a kihantolás miatt tartózkodott a temetőben. Dér Seregelj Edit, miután meghallgatta az asszony kérését, felhívta a bíróságot, készítsék elő a kanizsai temetőben elhantolt férfiról a képeket, majd azt mondta a családnak, kövessék autójukkal.

– Nem a szabadkai bíróságra, hanem a Tisza-partra mentünk, ahol az elnöknő kocsija egy halászcsárdánál állt meg, bementek. Kis idő múlva egy pincér bennünket is behívott. Az elnök asszony elmondta, az azonosítás miatt a Kanizsától 70 kilométerre levő Adára kell utaznunk. Ott egy nyomozó várt minket, aki először egy csontvázról mutatott fényképet, majd annak a zsáknak a tartalmát is megmutatta, amibe a férfi személyes tárgyait – ruháját és magyar címletű bankjegyeit – pakolták.

Az adai holttest

– Az öltözetből megállapítottuk, hogy nem a vejünk az. De itt derült ki az is, hogy ez a férfi nem azonos azzal, aki a kanizsai temetőben fekszik. Ezt az embert ugyanis május 30-án találták meg a Tiszában, és Adán temették el! Pedig kifejezetten a kanizsai sírban elhantolt férfi fotóit, ruháját akartuk megnézni. Hogy miért küldtek Adára, a mai napig sem tudom – beszélt az azonosítás körüli hercehurcáról az asszony, akinek ezután már nem volt ereje ahhoz, hogy visszamenjen Szabadkára és az elnöknőn kérje számon a történteket. Hazajöttek, de a kanizsai „nyomot" nem adták fel.

Zavaros dátumok

Az ismeretlen halottak ügyeivel kapcsolatos zűrzavarról plasztikus képet fest, hogy a kerületi bíróságon úgy emlékeztek, a Kanizsán eltemetett férfit április 6-án fogták ki a Tiszából, az elnöknő szerint a helyes dátum 28-a, míg a kanizsai bíró – akihez végül irányították őket – „pontosan" emlékezett, a férfit 16-án vetette ki a Tisza magából.

Rendszerezni akarnak


A hét elején ezúttal az eltűnt férfi volt felesége utazott Szabadkára. A kerületi bíróság elnöknőjét nem találták hivatalában, telefonon érték utol, aki újra az adai út megtételére buzdította őket. – Mondtam, ezen már túlvagyunk, mi a kanizsai férfira vagyunk kíváncsiak – mondta az asszony.

– A bíró meghagyta egyik kollégájának, készítse elő a folyóban január óta megtalált holttestek paksamétáját, akinek mindössze egy aktát sikerült előkeresnie, pedig a bíró állította, ennél biztosan több eset volt. Többórás várakozás után végül számítógépen nézhettük meg a kanizsai férfi fotóját, de nem ismertem fel benne a volt férjemet – mesélte az asszony, aki a történtek után nem biztos abban, hogy valóban annak a fotóját mutatták meg neki, akire kíváncsi volt. Elbeszélte, a szerb oldalon azon gondolkodnak, most már összeszedik és rendszerezik a Tiszából kifogott holttestek eseteit. Meséltek neki – többek között – egy olyan emberről is, akit nemrég szétroncsolt fejjel vetett partra a Tisza Horgosnál.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Havi kétszázezer fixszel

Sok vagy kevés a 200 ezer forint feletti politikusi fizetés az önkormányzatoknál? A kisebb… Tovább olvasom