Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna

Bordány – Tíz éve gondoskodik a bordányi tanyavilágban élő elesett emberekről Simon Mihályné Márta Zsuzsanna tanyagondnok. Ebédet szállít, bevásárol, postára megy levélért és nyugdíjért, orvoshoz viszi a betegeket: a homokháti dűlőkön hetente 700 kilométert is levezet autójával. Mentett már életet, miközben számos szomorú emberi sorssal találkozott. A bánatot viccel űzi el, a munkát munkával piheni ki. A lövészetet azért szereti, mert olyankor nem szabad idegesnek lennie.
„Nagyon hiányoztál, drágám! Gyere, készítettem almát és egy kis süteményt neked" – köszöntötte Vidékiné Terike a bordányi Mező-dűlőben a neki ebédre zöldséglevest és kapormártásos töltött tököt szállító Simon Mihályné Márta Zsuzsanna tanyagondnokot.

Mosószer Margitkától

– Bordányban én voltam az első tanyagondnok: éppen tíz éve csinálom, előtte szociális gondozó voltam. A Seregélyes-dűlőn kezdtem el dolgozni, ma hárman gondoskodunk a tanyavilág és a falu rászorulóiról. A Mező-dűlő a mostani körzetem, de a régibe is visszajárok még. Nagyjából 200 emberről kell gondoskodnom – mondta Zsuzsa. A nőt egy átlagos napjának délelőttjén kísértük el: valóban nagy szükség van a munkájára a homokos tanyavilágban. – Kora reggel kezdtem a postán, mert azzal bízott meg egy idős ember, hogy a levelét és a nyugdíját vegyem át. Ezután bevásároltam. A rászorulók kis papírra írják fel, hogy mit szeretnének másnapra hozatni, én pedig megveszem nekik – mondta. Terike néni szintén cédulát nyomott Zsuzsa markába.

Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Célkeresztben

Simon Mihályné Márta Zsuzsanna 1961. december 29-én született Szegeden. 1982-ben ment férjhez, 2 gyereke és egy 8 hónapos unokája van. Általános iskolába Tápéra járt, majd boltvezetői szakképesítést szerzett. Hobbija a lövészet. – A fiam akarta kipróbálni ezt a sportot, aztán én is belekerültem: kispuskával és légpuskával is lövök. Tagja vagyok a helyi egyesületnek, sokszor veszünk részt amatőr versenyeken a megyében, amelyeken nagyjából 15 érmet szereztem. Leginkább céltáblákra lövünk, de már kipróbáltam a mozgó célpontra való lövést is. Azért jó ez a sport, mert teljesen le kell engedni: aki ideges, nem találja el a célt. Ilyenkor mérhetetlen nyugalom áraszt el – magyarázta Zsuzsa. Filmekből az érzelmesebbeket kedveli, zenében a magyar nótákon kívül szinte mindenevő, hiszen vezetés alatt mindig szól a rádió. Kedvenc étele a húsleves, itala a kávé.

– A mosószereket Margitkától hozzad, a többit a Coopból. Szeretnék uborkát is eltenni. Ilyen borkén kellene – mutatott a néni egy üres zacskóra. – Van, hogy egy embernek a bevásárlást két-három üzletből kell intéznünk, hiszen úgy vásárolunk, mintha magunknak tennénk: mindenből a legolcsóbbat keressük – mosolygott Zsuzsa. A tanyagondnoknak még Terike néni előtt egy férfit kellett a körzeti orvoshoz injekciózásra beszállítania, majd a családsegítő egyik munkatársával Kiss Józsefhez gurult ki autójával. A férfi néhány hete eltörte a lábát, egy egyszeri segélyhez szükséges OEP-es papírt töltettek ki vele. – A tanyagondnoki szolgálat kortól független, minden rászoruló igénybe veheti, a szociális ebéd főleg az időseknek jár – magyarázta.

700 kilométer hetente

Zsuzsa mindenhová autóval jár: ha sok beteget kell szállítania, hetente akár 700 kilométert is levezet Bordányban és környékén. Plusz 40 fokban és mínusz 20-ban is terepen kell lennie. – Áprilisban kaptam egy klímás szolgálati autót, azóta kánikulában is szívesebben vezetek a tanyák között. Télen pedig nem indulok útnak úgy, hogy ne lenne hólapát a hátsó ülésen: sokszor kellett kipattannom a kocsiból a legnagyobb zimankóban, hogy a dűlőkön utat lapátoljak magamnak – mesélte. Zsuzsa hivatalos munkaideje 8 óra, de a nagy távolságok és a napközbeni hirtelen jött feladatok miatt ez sokszor kitolódik. Ha pedig nem maradna elég munka délutánra, a szociálisan rászorultak ételhordóját mossa tisztára a szociális központ konyhájában.

– Ha végiggondolom az egész napomat, és látom, mit végeztem el, és azzal mindenki elégedett volt, az nekem is jó érzés. Az elmúlt években volt olyan is, hogy életet kellett menteni. Három éve történt egy téli napon, hogy egy idős nénit nem sikerült telefonon elérni. Éreztem, hogy baj van, ezért rendőrrel és asztalossal mentünk ki a helyszínre. Teljesen kihűlve találtunk rá, a kórházban újra kellett éleszteni, de felépült, és a mai napig egy szociális otthon lakója. Ezért is érdemes csinálni ezt az egészet – mondta vezetés közben.

Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

A Seregélyes-dűlőn élő Vanyó házaspárt Zsuzsa már 16 éve látogatja. – Régen csak örültünk, hogy jött, de két és fél éve, amióta a papa leesett a lábáról, sokkal nagyobb szükség van rá. Egyik tanyagondnok sem úgy jön ide, hogy púp vagyunk a hátán, így a segítséget is könnyebb elfogadni. Szegedről költöztünk ki a bordányi tanyavilágba, de ha rosszabb állapotba kerülünk, akkor se költözünk vissza a városba. Tudjuk, hogy vigyáznak ránk a tanyagondnokok – mondta Vanyóné Irénke. Az idős házaspárnak zacskós vizet és tököt vitt Zsuzsa. A zöldség az önkormányzat földjein termett, amelyet a rászorulóknak osztanak ki a tanyagondnokok. Búcsúzáskor Irénke néni puszit nyomott Zsuzsa arcára. „Én kimaradok? Balhé lesz" – tartotta arcát Anti bácsi is.

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

Viccel a bánat ellen

A homokos dűlők megannyi szomorú élethelyzetet rejtenek el, ezekkel Zsuzsa naponta találkozik. Szomorúságot mégsem látni az arcán. – Jobb egy viccel elcsapni egy rossz pillanatot, miközben folyamatosan a megoldást kell keresni. Egyszer a szegedi egyetem egyik szociológushallgatója jött ki hozzánk. Csodálkozott, hogy milyen kevés fizetést kapunk a munkánkért. Nem a pénzért érdemes csinálni: a tanyavilágban élőktől legalább annyi szeretetet kap az ember, mint amennyit ad nekik – magyarázta.

Zsuzsa szabadidejében is a tanyavilágot járja, a Központi Statisztikai Hivatalnak gyűjt adatokat arról, hogy Bordányban miként változik a mezőgazdaság, mennyien hagynak fel a gazdálkodással, hányan kezdenek bele, és mekkora az évi termés. Elmondása szerint ezt is nagyon szereti csinálni.

– Ha délután 4 órakor sikerül hazaérnem a munkámból, egy kis szusszanás után a családi mezőgazdaságban kezdek el dolgozni. 6,7 hektáros a birtokunk, amelyen sok mindent termesztünk. A földet a férjemmel műveljük. Úgy maradok fitt, hogy a munka után szórakozásképpen egy kis munkát végzek – mesélte.

Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 7. boszi84 2013. október 28. 22:53
    „Köszönjük a hozzászólásokat! Anyukám mindig sokat tett az emberekért, és fog is. Már kezdtem irigy lenni, de beláttam, másnak nagyobb szüksége van a segítségére :)”
  • 6. mazsolaszolo 2013. augusztus 05. 08:02
    „Milyen jó olvasni ilyen emberekről! :) A lövészet pedig bizony telitalálat az elaborálásra. Minden segítőnek kell valami levezetés, a kiégés ellen. Kizárólag a munkára munkát nem segít - de a lövészet annál többet! Azért, hogy még 10 év mólva is ezt csinálhassa, időnként pihenni is kell.

    Ritka a jó ember, vigyázzon magára. A legjobbakat kívánom Zsuzsának! :)”
  • 5. pachakuti 2013. augusztus 04. 17:22
    „Pár éve Nógrádi polgármester úr adott a DM-nek egy riportot a kistérségi betelepülőkről. Többek között egy volt szegedi családról, akik mikor a panelból a tartozásaik miatt menniük kellett, a kissori erdőben vettek egy tanyát 30 ezer(!) forintért. A tulajdonos évek múlva sem látta a harminc ezret, de már másnap bejelentkeztek segélyért. Bár az erdőben laknak, az önkormányzatnak kell télen heti negyven kg szenet vinni hozzájuk és természetesen egész évben az ingyen ebédet öt főre. A legszebb, hogy munkaképes felnőttek mindannyian. Ők is - és még sok jóravaló család - a "nehéz városi életet" hátrahagyva a "könnyebb megélhetésért" költözött tanyára.”
  • 4. tol 2013. augusztus 04. 15:37
    „jó eröt, egészséget kívánok Margitkának- ismeretlel is.
    Pachakuti, ahogy mondani szokás, eltaláltad a tehén szarva közt a tögyét!”
  • 3. KamuNeni 2013. augusztus 04. 14:10
    „Pachakuti, mindig az a rossz indulat. Honnan tudod min mentek at a 16 ev alatt? Mennyit kaptak 16 eve a hazukert es mennyi volt a hitel rajta? Tul sok a variacio hogy megszolj akarkit is.”
  • 2. pachakuti 2013. augusztus 04. 12:05
    „Érdekes, hogy a Vanyó házaspár legalább 16 éve adta el a szegedi lakását és a könnyebb megélhetésért költözött a Seregélyes dűlőbe. 16 év után még mindig az önkormányzattól - nem saját kertjétől és munkájától várja a zöldséget?!
    Így tényleg könnyű/könnyebb a megélhetés! ...hogy mi fizetjük? Kit érdekel?”
  • 1. köröstorok 2013. augusztus 04. 10:16
    „Gratulálok Zsuzsannának! (És a kezdeményezésnek.) Nagyon sok jó és önzetlen ember van, akik útját nem övezik kitüntetések.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lelőtték a menekülő betyárt

Ópusztaszeren a korhű bemutatókkal gazdagított betyáros napon láttunk rablóelfogást, a ’48-as csata egy részletét és találkoztunk Oszter Sándorral is. Tovább olvasom