Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Tizenhat évesen újra az óvodában

Tíz évvel ezelőtt elballagott óvodásokat látott vendégül a hét végén a szegedi Pick Alapítványi Óvoda. A kamaszok maguk szervezték meg a találkozót. Játszottak, videóztak és nosztalgiáztak, majd megállapították: minden sokkal kisebb, mint emlékeztek.
Tíz éve könnyebben elfértek a szőnyegen. Fotó: Gyenes Kálmán
Kisautó, baba, építőkockák – a szegedi Pick óvoda játékaival a hét végén 16 éves óvodások játszottak. Az intézménybe zárás után érkező különleges látogatókat az óvónénik szívesen fogadták, meséltek a kisszékeken kuporgó kamaszoknak, majd névsorolvasást tartottak – mindenkit a jele alapján szólítottak. Az „időutazás" ötlete az egyik középiskolás fejéből pattant ki: tízéves óvodatalálkozót szervezett egykori csoportjának a Pick oviba.

– Az általános iskola nyolc éve alatt egyszer sem találkoztunk, majd a középiskolában összefutottunk egykori ovistársammal, Barna Krisztinával. Folyton az akkori emlékekről beszéltünk, és hogy mennyire szerettünk idejárni. Ezért kitaláltam, hogy hozzuk össze a találkozót – idézte föl az ötlet megszületését Pataki Andrea. Barátnőjével októberben láttak neki a megvalósításnak, levelet írtak, egyeztettek, sőt az esemény előtt néhány volt csoporttárssal randevúztak is, hogy „ne legyen olyan sokkoló a nagy találkozás".

Az óvónők – Tatár Zsuzsanna, Juhászné Vidéki Margit és Szalma Györgyné igazgató – először meglepődtek az ötleten, és nem nagyon bíztak a találkozó létrejöttében. Amikor azonban látták, hogy Andi komolyan gondolja, ők is lelkesedni kezdtek. A találkozóra mesékkel, történetekkel, fényképekkel készültek, és ők voltak azok, akik oldották az első percek feszültségét.

A „Mi leszel ha nagy leszel?" kérdésre senki sem tudott válaszolni, de az óvodai emlékeket egymás után sorolták a kamaszok: én arra emlékszem, hogy korcsolyáztunk, hogy húztuk egymás haját, hogy verset kellett mondanom, hogy szalámis szendvicset ettünk. Én a falra emlékszem – közölte Robi –, mert mindig a sarokban kellett állnom. És arra ki emlékszik, hogy Danszky apuka folyton videózott? Mindenki, ezért nem volt nagy a megdöbbenés, amikor előkerültek a régi vi-
deokazetták.

A 12 évvel ezelőtti felvételeken négyéves csöppségek vékony hangon éneklik a kiskarácsonyt – most zavartan kacarásztak önmagukon. A felvételen szőke loknis kislány rózsaszín ruhában – ma vörös hajú vagány tinilány. Farsang, tánc, szól a tipi-tapi dínó – a diákok egyre hangosabban nevettek magukon, egymáson.

– Milyen érzés? – kérdeztük.
– Furcsa. Minden sokkal kisebb, mint ahogy emlékeztünk. De azért nagyon jó.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Médiabál lesz Szegeden

Médiabált rendeznek jövő héten szombaton Szegeden. Évek óta nem volt a Csongrád megyei sajtó… Tovább olvasom