Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Tízéves az ország egyetlen börtönlapja, a Csillagtükör

„Egy teljesen új újságot tart kezében az olvasó. Olyat, amelynek nincs előzménye. A Csillagtükör szándékunk szerint hűen bemutatja majd intézetünk életét..." Ezekkel a bevezető gondolatokkal indult útjára 1996. június 1-jén a Szegedi Fegyház és Börtön saját készítésű újságja, amely tízéves fennállását ünnepli.
A börtön kultúrházában a rabok írásaiból nyílt kiállítás. Fotó: DM/DV
Kondisarok, versek és börtönhírek ugyanúgy megtalálhatók az ország egyetlen börtönújságjában, mint a vallásról és az oktatásról szóló írások. A Csillagtükör szerkesztőbizottsága állandó, hat-nyolc fővel működik, de bármelyik fogva tartott elküldheti kéziratát a rabokból álló stábnak.
Az újság egyik oszlopos tagja Tamás, akinek versei és írásai minden számban olvashatók. A fiú életének harminc évéből tizenkettőt töltött rács mögött az ország különböző fegyházaiban. Szegeden 1999 óta raboskodik. Addig pedig írogat. Írogat, mert mint mondja, így sokkal könnyebb elviselni a bezártságot.

– Jó, ha az ember kiírja magából, amit érez. Én a versen keresztül közlöm gondolataimat a „külvilággal"– mondja. S hogy a sivár falak között mi adhat egy fogva tartottnak ihletet? – Nekem szerencsém van, ugyanis vár kint a barátnőm. A legtöbb versem hozzá szól, hogy várjon rám, mert nagyon szeretem. Sokat tanultam Tóth Árpádtól is, akinek műveivel a börtönkönyvtárban ismerkedtem meg. Kedvenc versem: A föld alatt. Itt a börtönben mi is egy kicsit a föld alatt vagyunk – mondja a fiú, aki a rímfaragás mellett a bútorgyárban dolgozik, színjátszó körbe jár és érettségijére készül.

– Szerintem nincs rossz vers, csak az enyémek – mondja kritikusan. A Poeta non fit sed nascitur (A költő nem azzá lesz, hanem annak születik) című versére mégis büszke. „Nagy örömmel veszem mindig észre, hogy a börtönben is feléled a poéták vére. S sok ember nagyon jól látja, hogy itt is kinyílik a költők virága. S sokan mondják – kik itt még nem jártak –, rab és bűnös ember nem ír szép strófákat. Bár nem olvasták még a rabok rigmusát, külsőre vonják le a konzekvenciát. S ha náluk lenne az ítélő státusz, kihalna az országból a poeta laureatus".

– Szeretném, ha minél többen tudnának arról, hogy a rabokban is vannak értékek. Ezzel a versemmel ezt szerettem volna közölni – mondja. – Van egy ismerősöm, aki tanít, színdarabokat ír és rendez. Azt mondta, érettségizzem le, szabaduljak ki, és menjek el egy színitanodába. Színész szeretnék lenni – mesél álmairól a fiú. Két év hét hónap múlva szabadul.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamisan vádolják Szegedet hadisírok rombolásával

Szegedi és Bács-Kiskun megyei temetőkben orosz hadisírokat számolnak fel – egy moszkvai lap… Tovább olvasom