Délmagyar logó

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 15°C | 27°C Még több cikk.

Tóba fulladt az eltűnt három és fél éves kisfiú

Egész napos keresés után tegnap délután négy órakor találták meg a három és fél éves Bari Krisztiánt. A kisfiú holttestét az otthonához legközelebb eső tóból emelték ki a fővárosi tűzoltóság búvárszolgálatának munkatársai. A gyermek a Szegedfish Kft. telephelyén lévő szolgálati lakás előtt játszott reggel, délelőtt kószált el. Több százan keresték, felkutatására kutyát, helikoptert is bevetettek.
Egy nejlonzacskóval letakart kis test, a három és fél éves Bari Krisztián holtteste hever a Szegedfish Kft. sándorfalvi úti telephelyét jelentő két sor házhoz legközelebb eső tó partján. A kisfiú eltűnését délelőtt vette észre az anyja és annak húga. A kétezer hektáros területet, amelyen mintegy harminc csatorna és tó található, tegnap többször is átfésülték. A gyereket, aki pizsamanadrágot, pólót és csizmát viselt, több százan – rendőrök, tűzoltók, polgár- és városőrök, katasztrófavédelmisek, határőrök, halászok, vízi mentők és vadászok – keresték. A civilek az első hívó szóra jöttek a környező településekről is.

Bari Éva, húga, élettársa és a kis Krisztián október óta lakott a szolgálati lakásban. Évával tegnap délelőtt beszéltünk, amikor nagy erőkkel megindult a keresés.
– A húgom aludt, én pedig a fürdőszobában voltam. Az élettársam már elment dolgozni, halász – mondta zokogva Bari Éva. – Amikor észrevettük, hogy nincs meg a gyerek, kerestük. Aztán hívtuk a rendőrséget.

A többi néma csend

Több százan keresték Krisztiánt tegnap a haltelepen és környékén. Ha az egyik területtel végzett egy csapat, visszajött, várta az újabb feladatot. A halászok ladikot hoztak, a rendőrök térkép alapján osztották föl a területet. Mindenki tenni akart valamit, és azt kívánta: bárcsak előkerülne épségben, egészségben a kisgyerek. Egy férfi azt mondta: „Remélem, a kisfiú elaludt egy bokor aljában!" Nem így történt. Délután négykor, amikor a kis testet már a tópartra fektették, a keresők sorra hagyták el a telepet. Egyik kocsi a másik után gurult ki. Csak a rendőrök és a mentőorvosok maradtak. Hirtelen túl nagy lett a csend.

A nő szerint mindez reggel 8 órakor történt, ám a rendőrök kihallgatták a villanyóra-leolvasót, aki egy órával később, délelőtt 9 órakor látta a kisfiút a ház előtt egyedül játszani. Az ajtó nem volt bezárva, így a három és fél éves gyerek könnyen kijutott a házból. Bari Éva biztos volt abban, hogy a kisfiú nem ment át a Sándorfalvi út túloldalára, arrafelé tilos volt neki játszani, ráadásul félt az úton száguldozó autóktól is.

A rendőrök a szolgálati lakásnál felállítottak egy asztalt, egész nap itt működött a keresést vezénylő központ Miklai István őrnagy, a csapatszolgálati század vezetője irányításával. Szinte minden negyedórában újabb emberek érkeztek: határőrök, katasztrófavédelmisek, halászok.

– A telepen Krisztián az egyetlen gyerek, szerette a vizet, a békákat – mondta a nagymama. Bari Józsefné már délelőtt úgy gondolta: nincs remény. Unokája zöld játszónadrágját szorongatta, aztán a ház mellett húzódó csatornához sietett. Seller András irányításával itt kezdték a kutatást a vízi mentők, épp az egyik szabadnapos szegedi tűzoltó, Fülöp Gábor merült alá búvárruhában. Később két szentesi, majd nyolc budapesti búvár is csatlakozott hozzájuk.

– Merüléskor semmit sem lehet látni, iszapos, zavaros a víz, csak tapogatózva tudjuk a kisfiút keresni – magyarázta a szentesi tűzoltó zászlós, Mészáros Tamás. A többiek csónakból, csáklyával keresték a gyereket a vízben, míg mások több négyzetkilométernyi erdős, zsombékos területet jártak be. Akadt olyan csapat, amelyik Sándorfalvára is begyalogolt.

Az apa a volt feleségét hibáztatja

– A történtekért Krisztián anyját hibáztatom – mondta Kormányos László, a kisfiú édesapja. Szerinte volt felesége nem törődött a gyerekkel. Krisztián apja elmesélte: amikor együtt éltek, ő gondozta, ő tette tisztába a kisgyereket, nem pedig az anyja. Kormányos László volt feleségével egy éve nem beszélt, mert amikor a nő összejött mostani élettársával, kérte, ne keresse a kisgyereket. A férfi elmondta azt is: megtörtént, hogy eljött Krisztiánért, pecázni vitte, előtte a gyerek egyedül játszott kint, az anyja pedig a házban aludt...

Orvost hívtak Bari Évához. A nő egyik cigarettát szívta a másik után, zokogva járkált fel s alá.
– Hol van a gyerek? Mit csináljak? Istenem, mit csináljak? – kérdezgette mindenkitől. Az orvos nyugtatót adott be neki.

Egyre feszültebb lett a helyzet, ahogy telt az idő. Sokan azt latolgatták: mi lehet a keresés végkimenetele. A legrosszabbra többen is gondoltak, de senki sem merte kimondani, hogy valószínűleg élve már nem kerül elő a kisfiú. Az ORFK-tól kért helikopter a tavak fölött körözött, nem találták a kicsit. Nem járt eredménnyel a Vásárhelyről átvezényelt Kotormán Ferenc sem nyomkereső kutyájával.

– Augustónak nagyon nehéz szagot fogni, mert nincs kiindulási lábnyom – magyarázta a főtörzsőrmester. A kutyával Krisztián előző este levetett harisnyáját szagoltatták meg. Mivel késő délután sem volt még a kisfiúnak nyoma, Miklai István elrendelte, hogy minden területet újra aprólékosan vizsgáljanak át.

A kis testet végül délután négy órakor a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság búvárszolgálata találta meg. A házhoz legközelebb található tóból emelték ki a kék szemű, szőke kisfiú holttestét. A nagymamának nem engedték, hogy megnézze a kicsit. A gyerek megtalálásakor az anya, az apa, a nevelőapa és az anya húga nem volt a helyszínen: őket a megyei rendőr-főkapitányságra szállították kihallgatásra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem a legolcsóbb sonkát keresik

A vásárlók idén már nem az ötszáz forintos sonkát keresik. Minőségi árut ezer forint környékén lehet… Tovább olvasom