Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Tömegközlekedési járművek vezetői ügyeskedtek Szegeden

Lezárták a Fonógyári úti vágányt szombaton, azon ugyanis az ország legjobb villamosvezetői mérték össze gyakorlati tudásukat. Az ügyességi versenyszámok nagy tapasztalatot és koncentrációt kívántak – a szegediek nyertek.
Szeged először adott otthont a tizennégy éve rendszeresen megtartott Országos Közlekedési Járművezetők Forgalombiztonsági Vetélkedőjének, amit az SZKT, az Országos Baleset-megelőzési Bizottság és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság közösen szervezett. A háromfős csapatok – amelyekből egy sofőr az elmélettel, a másik kettő a gyakorlattal birkózott
– Budapestről, Szegedről, Miskolcról és Debrecenből érkeztek.
Ottjártunkkor épp egy miskolci versenyző próbálkozott: Tatraval egy rugós, kétszárnyú kapun kellett úgy átmennie, hogy az akadály tetejére helyezett teniszlabdák a helyükön maradjanak. Ugyan csak araszolva haladt a negyventonnás jármű, a labdák egy része így is leesett. Az SZKT egyik helyszínen segédkező sofőrje, Nagy Mihály beavatott bennünket: hiába használnak több városban is Tatrát, „ha ugyanolyannak tűnik, akkor sem azonos két villamos minden tulajdonsága" – vagyis verseny
közben kell kiismerni a jármű egyediségét.

Szegedi siker

A forgalombiztonsági vetélkedőben – amelyen külön buszos és trolis kategória is volt – a szegediek hozták el a legtöbb díjat. Mint Dózsa Gábor, az SZKT vezetője elmondta: a villamos és troli kategóriát a szegediek nyerték, a buszos versenyben a Tisza Volán lett a harmadik. A versenyzők vándorserleget és számos értékes tárgynyereményt kaptak.

Versenylázunkat felszítani felszálltunk a vizsgabiztosokkal teli járműre. A sín mellé kitett székről kellett menet közben megmondani, milyen messze van a vágánytól. A debreceni Vajai András hetven centire saccolta, ezért lassan, de elment mellette. Ötven centi alatt meg kellett volna állnia. Aztán egy vágányok közé szúrt vas előtt három méterre kellett megállni – ez 334 centi lett –, majd egy félméteres, lelógó vezetékdarab alá kellett bejátszani az áramszedőt – ezt nagyjából öt méterrel vétette el. Később a „B fülkéből", azaz a villamos mérőműszerek és visszapillantó nélküli végéből kellett irányítani a Tatrát: ez viszont meglepő módon sokkal jobban ment, mint odafelé. Addigra már „érezte" a járművet.

A csendben szemerkélő eső elől a még hátralévő versenyzők egy álló Tatrába húzódtak, s a szinte tapintható vizsgadrukkot viccelődéssel oldották. A Pestről érkező és harminchárom éves tapasztalattal rendelkező Nagy Árpád elárulta: a ötlépcsős előválogatás miatt még ő is mindössze csak másodszor jutott el a versenylehetőségig. Itt izgult csendesen a szegedi Kókáné Bori is, aki tavaly megnyerte a Kossuth Lajos sugárúton rendezett villamosgyorsulási versenyt. Mint elmondta, valójában nem az ügyességi versenyfeladatok megoldása fejleszti a járművezetői képességeket, hanem éppen fordítva. Az élet által produkált váratlan helyzetek kezelése ad tapasztalatot az akadálypálya legyőzéséhez.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Igazgatót keres a múzeum

Tömegeket vonzó kiállításokat rendezett a Móra Ferenc Múzeum, a megyét érintő pénzelvonás miatt… Tovább olvasom