Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Tor-túra Szegeden, avagy mit raknak elénk ebédidőben

Délidőben Szeged belvárosában számos étterem és kifőzde csábítja a munkában megéhezett dolgozókat. Az elmúlt időszakban több új étkezde is nyílt, így bőven akad választási lehetőség, mind árban, mind minőségben. Öt helyen jártam, mindenhol a napi menüből választottam, hogy kiderítsem mivel is etetik a szegedieket.

Az iskolában arra neveltek, amit elém raknak egyem meg! Ez persze súlyosan torzítja a személyiséget, nem beszélve az étkekkel való kapcsolatról. Ma, legtöbben azért eszünk, mert éhesek vagyunk, s a nagy rohanásban kevesen keresünk gasztronómiai kalandot ebédidőben. Szerencsére széles a választék, így bárki találhat ízlésének megfelelő ebédlőhelyet Szeged belvárosában.

A menzák déltől várnak minket, és ha megcsúsznánk egy megbeszéléssel, akkor is egészen délután 3-4 óráig főtt ételhez juthatunk. A SZOTE Ételbár már 550 forintért kínál kétfogásos ebédet, a Gödörben ugyanez 650 forint. A Híd étterem és Bisztró 770-970 forint között, az Alabárdos pedig 850 forintért árulja menüjét. Az olcsóbb helyek közé tartozik még a Fesztivál Étterem, ahol már 530 forintért hozzájuthatunk napi déli szénhidrát adagunkhoz.

A magyar konyháról elterjedt, hogy fűszeres és zsíros. Nos, a fent említett éttermek szakácsai közül, csak kevesen ismerik ezt a sztereotípiát. Legtöbb helyen, a só-bors párosban kimerül a fűszerek használata. Sőt, gyakran, még ezeket az alapfűszereket sem használják megfelelően.

SZOTE Ételbár: zsírtól csillogó tányér, titokzatos feltét, répafőzelékkel

A SZOTE-n, legalább ötféle menüből választhattam. Zöldségkrém-levest és répafőzeléket kértem, utóbbit feltéttel. A répafőzelék régi kedvencem, már az oviban is szerettem. Elrontani nem lehet. Alternatívaként a Tiszai-lecsós csirkemellet, paradicsomos káposztát, rizsfelfújtat, és rántott zöldséget körettel kínálták. Jaj, annak, aki nem iskolai menzán szocializálódott! Körülbelül egy percnyi sorban állás után már az étellel a tálcámon, kifelé tartottam az étkezde teraszára.

Zsíros tányér a la SZOTE Ételbár
Zsíros tányér a la SZOTE Ételbár
Fotók: A szerző felvétele

A zöldségkrém-leves inkább valami elfuserált zöldséglevesre hasonlított, jó sok zsírral. A tányér szélére finoman kiült a sárgás lé – sajnos a látvány nem volt túl étvágygerjesztő. És az íze sem volt jobb. Túlsózták még a szétfőtt répa és a karalábé sem segített rajta. Az utólag beleszórt pirított zsemlekocka hamar megadta magát, így sűrűbbé téve, az amúgy krémlevesnek nem nevezhető első fogást. A só és a petrezselyemzöld párosán kívül nem sok fűszerrel ízesítették levesemet. Furcsa, hogy az olyan alap zöldségekkel, mint a répa, milyen fukarul bánnak a konyhákon. Sajnos nem feltételezem, hogy idényzöldséget használnának, a levesbetétből nem erre lehet következtetni. Jó, ha 3 kanállal sikerül leküzdenem.

Másodikként a répafőzelék várt rám, a titokzatos feltéttel. Utóbbi az éppen, mi jut kategóriából. Szerencsémre, csirke-, vagy pulykamell roládot kaptam, májas töltelékkel. A töltelék íze mindent elnyomott, még a húsét is. Lehet, jobb is. Állaga, nem a klasszikus otthoni rántott csirkemellé, sokkal masszívabb, tömörebb volt és sajnos, íztelen is. Viszont a főzelék finom volt. Az apróra szeletelt sárgarépa nincs túlfőzve, kimondottan finom, az édességét érdemes lett volna kontrolálni.

Gödör Étterem: újraértelmezett raguleves és tésztafőzés magyar módra

Második megálló, a Gödör Étterem. Külsőre is kellemesebb, a szabad szedéses leves ígérete egyenesen biztató volt. Pulykaragu levesre és Mediterrán penne-salátára esett a választásom. Bár ne tettem volna. Hiába a szabad szedés, a levesnek olyan különös mellékíze van, amit órákkal később sem sikerül felednem.

Az étlap szerint ez egy adag penne tésztasaláta
Az étlap szerint ez egy adag penne-saláta

Soha nem értettem, miért kell az alapanyagokat szétfőzni. A ragulevesem főbb eleme, az oszlásnak indult tészta, némi pulykacomb filé, állagát feladó répa. Ennek az egyvelegnek megpecsételi sorsát a fűszerezés. Édeskés íz, valami különös utóhatással. Általában a raguleveseket tárkonyecettel savanyítják, itt erről szó sem volt. Sokszori kóstolással sem sikerül miden alkotóelemet azonosítani, így feladtam. Elkeserítő, hogy a nyári szezonban sem sikerül friss zöldséget a levesbe aprítani. A mirelit borsó pedig egyszerűen kiábrándító.

A szegedi vendéglátósok szeretik hangzatosabbnál hangzatosabb nevekkel illetni ételkölteményeiket. A Mediterrán penne-saláta is csak nevében ígéretes. Egyszer érdemes lenne a tészta csomagolásán lévő utasításokat elolvasni. Nem kell szétfőzni! Ez a halála. Hozzáteszem 12:20-kor kértem az ebédet, igencsak főszezonban, így kár lenne az ételmelegítőre fogni a tészta oszlását. Tésztámon friss paradicsom, szeletelt kígyóuborka és kovászos uborka jelentette a feltétet, kissé nyúlós szósszal. Íze éppen, hogy elfogadható volt, az viszont már nehezen, hogy még a paradicsomot sem fűszerezték meg. Nem beszélve arról, mi lenne, ha friss fűszernövények levelét használnák szakácsaink. Sajnos sem oregánóval, sem egyéb mediterrán fűszerrel nem találkoztam a tésztámban.

Alabárdos: fokhagymakrémleves szakács módra
Oskola utca, szerda délben

Az Alabárdos utcára kihelyezett székein foglalunk helyet, már épp kezd árnyékossá válni a „terasz". Fokhagymakrémleves és sajtos harcsa kerti salátával lesz az ebéd. Nem okoz nehézséget a választás, hiszen csak egyféle menüt kínálnak. A korábbi rossz tapasztalatomat a krémlevesnek álcázott rémségekkel kapcsolatban félreraktam, mégiscsak patinás helyen ebédelek. A felszolgálás gyors, és udvarias.

Pár percen belül az asztalra került a leves. Kiváló. Harmonikus ízek, bár némi keserű fokhagymaízt azért lehet érezni a levesben, összességében a zsemlekockával tálalt első fogás telitalálat. Mindig is szerettem az egyszerű leveseket. És szerencsémre nem porból készült. Megfelelően apróra darált, pépesített fokhagyma, hagyma egyvelege, a szakszerű sűrítésnek köszönthetően krémes jelleget ad az ételnek. A leves elfogyasztása után sem lettem fokhagyma szagú.

A tányérn is ínycsiklandó, a szemet is kényeztető harcsafilé
A tányéron is ínycsiklandó, a szemet is kényeztető harcsafilé

A második fogás kicsit lassabban került asztalunkra. A tálalás külön dicséretet érdemel. Az étel nem csak az ízlelőbimbóinkat kényezteti, hanem a szemünket is. A harcsafilé lágy fűszerezése engedi a hal ízét érvényesülni, mégsem lesz domináns. A pirított sajt épp megfelelő, még nem szenes, kitűnően átsütött.

A menü elnevezésében a kerti salátától tartottam leginkább, de pozitívan csalódtam. Friss paradicsom, uborka, salátalevél került a hal mellé köretként harmatnyi ecettel és olívaolajjal ízesítve, ami egy salátának fejedelmi dressing. Csak ámultam, hogy 850 forintért ilyen minőségű és tálalású ebédet is kaphatok. Csak dicsérni lehet a szakácsot, a nagyszerű összeállításért.

Fesztivál étterem: tévedések sorozata

A Fesztivál étterem sokak körében népszerű. Feltételezem az alacsonyan tartott menzaár miatt. Itt ugyanis már 530 forintért ehetünk.
Az aznapi kínálatból gombakrémleves és csőben sült kapros karfiol került a tálcámra, néhány perc sorban állás után. Ezen kívül chilis babból és resztelt májból petrezselymes burgonyával lehetett választani. A tálalás igazi menzás, az étel olyan lendülettel került a tányérra, hogy a rétegezett karfiol egyből darabjaira hullott. A krémleves megint csak nem az igazi. Megkockáztatom soha nem látott egész gombát, sőt semmilyet. Legfeljebb akkor, amikor zacskója egy üveges gombakonzerv mellé került a polcra valamelyik ábécében. Gombagyűlölők is nyugodtan fogyaszthatják. Miután a tányér alján is kutatok kanalammal, apró, fehér csomók bukkannak a felszínre. Lisztcsomók. Sajnos, ezen már semmi sem segít.

Szétesett a csőben sült karfiol
Szétesett a csőben sült karfiol

A romjaiban heverő csőben sült karfiol felé nyúlok. Hátha… Majd talán ez bizonyítja, hogy olcsón is lehet jót enni, hogy igazi, szívvel-lélekkel dolgozó szakácsok szorgoskodnak a konyhában. Sajnos, a nagyüzemi étkeztetés, olyan mint minden tömegtermék. Egyedi ízeket, bravúros megoldásokat ne várjunk tőle.

Ha már szétesett a ebédem második fogása, darabjaiban is elkezdtem ízlelni. Borzalmas, gyakorlatilag a kapros szósz el sem jutott a karfiol aljáig. Sima főtt, sós zöldség került a számba. Ránézésre gyanús volt, a sajt, az étel tetején nem olvadt meg. Kevés olyan sajtot láttam, ami pirításkor nem változtatja meg az állagát, sőt továbbmegyek, ez a sajt egyszerűen rászáradt a karfiol tetejére. Valószínűleg igencsak gyenge alapanyagról van szó. Az étel egészét figyelembe véve sem javult sokat a véleményem – mondhatni, igencsak gyatrára sikeredett.

Híd Bisztró: szerb különlegesség, menzán ritkán kínált levessel

Körutam végén a Híd Bisztrót kerestem fel. Bíztam benne, a modern, de mégis valamiféle retro hangulatra játszó külcsín jelentheti akár azt is, hogy ízletes ebédhez is jutok. Négy féle menüből, 770-től 970 forintig lehet választani. Gondoltak a vegetáriánusokra is, külön vega menü is rendelhető.

Asztalunkat friss citromfű díszíti, van mit morzsolgatni és szagolgatni, amíg az első fogás megérkezik. Végül a „D" menüt, hideg körtekrémlevest választottam kéksajtos pirítóssal. Sajnos, nem csak a leves volt hideg, a pirítóst sem 1 perce készítették. Ennek ellenére, a kéksajt fanyar íze jól illeszkedett a zamatos körtéhez – pazar párosítás. Bár be kell valljam, több körtét és egy pici fahéjat is elbírt volna ez a leves. Dicséret illeti a szakácsot a bátorságáért, ritkán szereplő ételpárost tett az étlapra, ami nekem külön szimpatikus. Nemcsak rántott szeletből és sült krumpliból kell hogy álljon egy menzai étlap.

Szerb különlegesség a Híd Bisztróból
Szerb különlegesség a Híd Bisztróból

Főételként ustipci, szerb sajtos-szalonnás húsgolyók, lilahagyma salátával és fóliás burgonyával csábított evésre tányéromon. Mivel a hús szalonnával párosítva igencsak töményre sikerült, a sajtot gyakorlatilag érezni sem lehet. A húsgolyók fűszerezése elfogadható, bár a szerb konyha ezt az ételt erőssebben készíti. A fóliás burgonyát sikerült egy kanálnyi tetejére locsolt, fűszeres mustárral megbolondítani. A párolt lilahagyma, a nyers salátával, és a burgonyával méltó körete volt a fűszeres húsnak.

Jó érzéssel töltött el, hogy nem csak a gyomromra, hanem a szememre is gondoltak az egyszerű, ám mégis mutatós tálalással. A kiszolgálás, az étterem zsúfoltsága miatt, kicsit akadozott, sőt a pultból még némi vita is kiszűrődött. Persze, mindenki sietne kellett. A menümhöz desszert is járt, fagylalt tányéron, mégis tölcsérben, gyümölcsökkel. Megfelelő lezárása a mai ebédnek.


                                                     ***

Öt hely, ötféle ebéd, és óriási különbségek. Ha csak az árakat nézzük, legolcsóbban a Fesztiválban ehetünk, 530 forintért, legdrágábban a Híd Bisztóban 970 forintért. Szerencsére nem kell rangsorolnom a fenti öt helyet, de a pár száz forintos eltérés valójában óriási különbségeket takar. Számomra igencsak felfoghatatlan, hogy 3-400 forint különbséggel megjárhatjuk az étkezés poklát és hozzájuthatunk egy kicsi luxushoz is. Persze szegedi méretekben. Mindenesetre biztató, hogy sikerül lassan-lassan kitörnünk, a megeszed, amit eléd raknak típusú felfogásból. És, ahogy telik az idő, lassan talán rájövünk arra is, az ebédelés nem kötelező táplálkozás, hanem étkezés. Sőt, kisebb gasztronómiai kirándulásként is felfogható. Érdemes keresni, kutatni az éttermek, kifőzdék között, a fent említetteken kívül is. Széles választékkal és finom ételekkel várnak minket Szegeden.

Olvasóink írták

71 hozzászólás
  • 71. mamma 2008. szeptember 15. 21:00
    „Kérdezzétek már meg anyátokat mennyiből hozna ki egy ebédet, úgy istenigazából!!! azután bíráljatok”
  • 70. Carlo 2008. szeptember 15. 18:11
    „Kedves Csaba!
    a végén csak közös nevezőre kerülünk,, Adja Isten.

    De ilyen fotókat, ne, könyörgöm ne, ,

    olyanokat igen ami szépségében, még az ízt is sejteti

    ezek a fotók , valahol megalázóak, és nem illik az étellel játszani, így se,sokan megbotránkoznak rajta

    No hát jól elbeszélgettünk...”
  • 69. Segesvári Csaba 2008. szeptember 15. 16:28
    „Carlo!

    Igazad van. A vélemény veszélyes. Hidd el, igyekeztem tárgyilagosan. A pellengérre állítás, valóban, az én dolgom. Ezért lettem újságíró. És nem csak a rossz dolgokat szedtem elő.

    Üdv,
    Csaba”
  • 68. Carlo 2008. szeptember 15. 14:12
    „Kedves Csaba!

    Megkövetlek, utánanéztem, s valóban elfogadom, hogy értesz az ételfotózáshoz, vettem a fáradságot,
    viszont 1 Ilyen Művésznek, mint Te, nem illett volna ilyen képeket készíteni ételekről meg főleg nem, DE!
    Ha elrettentésnek szántad, akkor sem lett volna szabad, mert ha sokan elrettennek az bajt okoz, kinek hogyan, s mire volt jó ez....

    aki meg a kukát bújja 1 -2 jó falatért, az meg úgysem olvassa ezeket a sorokat,”
  • 67. Carlo 2008. szeptember 15. 13:59
    „Kedves Csaba
    sajnálom, hogy a zsíros tányért 1 megfáradt kéz adta kezedbe, mely sokadik ilyen mozdulatnál félrebillent, és Te lefotóztad, pálcát törve mások munkája felett.
    sokan járnak olcsó menzára ÉTKEZNI, ebédjüket elkölteni, táplálkozni, mert nem futhat minden embernek királyi kiszolgálás.
    Ehhez adod a Te Véleményed, ami elvileg a magánvéleményed, de mivel 1 újságban adod közre, már nem is a magánvéleményed
    ami megkeserítheti az itt étkezők szájaízét..
    Szerencsére e cikk már nincs a címlapon.
    S még ha igazad is van, bizonyos dolgokban, gondold csak végig, hogy azokkal az éttermekkel, kifőzdékkel, menzákkal, milyen jót teszel, akikről ilyen vagy olyan véleményt teszel közzé.
    a pellengérre való állítás a Te dolgod? vagy a reklámozás?

    Téged ezért fizetnek, mások meg lehet elvesztik a munkájukat...., felvesznek majd mást helyükre és minden marad a régiben...”
  • 66. Segesvári Csaba 2008. szeptember 15. 13:00
    „Kedves Carlo!

    Valóban nem a megtévesztést tanítják. Sőt a vádaskodást sem. Te, kijelentetted, "az ételfotózásnak van külön tudománya, amihez Te nem értesz". Tévedsz. Tudok referenciát mutatni. Továbbá, "amit ilyen gusztusosan ettél meg?... malac". A tányért így kaptam. A konyhás kiszedte a levest, átnyújtotta, már a mozdulattól zsíros lett a széle. Kicsit túlzás látatlanban két ilyen kijelentést is tenni.
    Ha, elolvastad amit írtam, és értetted is, akkor kiderülhetett, hogy mindenhol ebédeltem. És nem: "valaki hanyagul otthagyta, és ezt veted a nép elé koncnak, esetleg a mosogató elől csented el a szenzáció hajhászás gyönyöreinek fokozására". Ha nem bánod, a többi kejelentésedet nem kommentálom.

    Üdv és szép napot,
    Segesvári Csaba”
  • 65. mokaver 2008. szeptember 15. 11:50
    „Általános iskolában még ezen a szinten tanítják. Utána továbblépünk...

    Nekem tetszik a cikk, egyfajta véleményt mutat be. Ha másnak más a véleménye (szabad ország...), az egy dolog. Nem kell mindennel egyetérteni, de fikázni sem!”
  • 64. Carlo 2008. szeptember 15. 10:54
    „Kedves Segesvári Úr

    a zsíros tányérból te ettél? és azután fotóztad? vagy valaki hanyagul otthagyta, és ezt veted a nép elé koncnak, esetleg a mosogató elől csented el a szenzáció hajhászás gyönyöreinek fokozására?
    ami meg a fantáziámat illeti
    nem engem minősít, egy jónak tűnő ám, baromág cím

    ez a neten sajna nagyon is dívik
    rákilkkelek címre, és még csak közelítőleg sem az van benne amit a cím sugall

    még általános iskolában tanultam, hogy a címnek arról kell szólnia, amit az írás tartalmaz
    Most művészi babérokra pályázol, hogy átvitt értelmű magasztos hülyeséget írsz, és még büszke is vagy rá, vagy
    a tényeket osztod meg, és akkor megint csak a cím az ami nem valós
    Tulképpen mit tanítanak 1 újságírónak?szerintem nem a megtévsztés tudományát..................”
  • 63. gagi 2008. szeptember 15. 10:01
    „Figyelemreméltó , hogy valaki veszi a fáradságot és az általában mindenbe belenyugvó, legfeljebb magában dörmögő tömeg kulináris kultúrájának emelése érdekében tesz valamit ! Mellesleg , remélem az "elkövetők" is elolvassák és elgondolkodnak műveiken és átértékeli ételeik ár-érték viszonyát. Ahol szakmabeli a tulaj, biztos lépni fog, de tudjátok, egy jó szakács tényleg aranyat ér !
    A fotók sajnos "perfect"-ek, a zsíros tányérra nincs mentség.........
    Folytasd más régiókban is....”
  • 62. Segesvári Csaba 2008. szeptember 15. 08:31
    „Kedves Carlo!

    Ételfotózás valóban külön tudomány, szívesen mutatok neked képeket, pl. dm szakácsköny 1-2-ből, napokig dolgoztunk rajta. A cikkhez tartozó ételeket lefotózni, nem egyenlő a fentivel. Perelni lehet, csak nem biztos, hogy érdemes. Valótlant nem állítottam. A címet pedig inkább nem magyarázom, látom szegényes a fantáziád. Még valami, nekem nem kell reklámozni a képeimet. Egyéb építő és színes véleményedet is szívesen várom.

    Üdv,
    Segesvári Csaba”
  • 61. Carlo 2008. szeptember 14. 16:02
    „mégvalami!

    az ételfotózásnak van külön tudománya, amihez Te nem értesz
    nem félig megevett ennivalót , hanem az étvágygerjesztően szervírozott ételt fotózzák
    másrészt, a saját kajádat fényképezted?, amit ilyen gusztusosan ettél meg?... malac

    nem csodálnám, ha a SZOTE beperelne hitelrontás miatt,”
  • 60. Carlo 2008. szeptember 14. 15:54
    „kedves újságíró!

    tudod e mit jelent a tor szó ?
    a tortúra teljesen mást, mást és ha így mesterségesen szétválasztod, akkor megint 1 harmadik értelmet nyer, aminek megint semmi köze a cikkhez

    Gratulálok...... megint vertétek e lécet, csak sajnos lefelé
    a képeidet meg ne reklámozd, mi a célod vele?

    a TE véleményed akarod a máséra erőltetni?

    elég baj ez hogy 1esek visszaélnek a média adta hatalommal
    Fúj....”
  • 59. zebegény 2008. szeptember 14. 14:35
    „Ha már TELSTAR említette a Szent Istvánt, nagyon jó a déli menüjük, kettőből lehet választani, kb. 700 Ft, viszonylag gyors kiszolgálás. Ízletes étel, csendes, nyugis környezet.”
  • 58. mokaver 2008. szeptember 14. 12:19
    „Visszatérve a Hóbiártra: ha a pörkölthöz kértél egy kis szaftot, akkor azt külön felszámolták! Ki lehetne írni: "két evőkanál zsíros pörköltszaft - 100 Ft" Állítom, többen a pörkölt helyett csak egy kis szaftot kérnének. Mert nem a minőség számít soha, hanem az, hogy olcsó legyen.”
  • 57. TELSTAR 2008. szeptember 14. 11:49
    „"És hova lehet elmenni Szegeden vacsorázni???"

    Gőry, Régi híd, Stüszi vadász, Szent István...
    A Matuzsálemben főzik a legjobb gombalevest. Mondjuk a főételemet a múltkor eléggé elsz@rták, úgyhogy egy ideig hanyagolom. De a zsúfoltság rovására írtam. (SZIN alatt történt.)
    Halászlében a legjobb a Jobb mint otthon, meg Újszegeden a Kertvárosi! (ott az egyéb kaják is nagyon jók.)
    Amit sajnálok: hetek óta zárva a Brothers Steak-house...”
  • 56. ocsójancsi 2008. szeptember 14. 11:05
    „Az egyik igénytelenebb mint a másik! Mint a sok ocsójancsi aki oda betér naponta tesztát, rántást, meleg vizet. mócsingot , csumit és bundázott parízert enni. A kínaiban meg ugyanezt édes-savanyúban so-sok finom káposztával!”
  • 55. a szomszéd rétje.... 2008. szeptember 14. 10:58
    „kázmér1589

    Ez a "vendéglátós szarrá keresi magát" már mesének is rossz!
    Ha 200 ft haszna van egy menun (esetleg) akkor kb 50 menunnél lehet nullán. Mert a gáz, villany szakács, TB. büntetések stb. Valamint ÁFA és különféle adók és egyéb csapások pl. zene után fizetett jogdíj....
    el kell olvasni a hírdető újságot és rá kell ébredni, hogy nagyon sok vendéglátó eladó. Meg kell venni és lehet gazdagodni!!! Esetleg tönkremenni is szabad! Kit érdekel ez? Senkit!”
  • 54. hannax 2008. szeptember 14. 10:48
    „És hova lehet elmenni Szegeden vacsorázni???
    A rizikó túl nagy. Azaz nagy az esély, h valami nem lesz olyan mint kéne! Pl. hideg tányéron kihűlt étel stb. Akkor meg szar az egész!
    Valaki ajánljon már csak egyet!”
  • 53. derzi 2008. szeptember 14. 10:42
    „erzsike33!

    Ja ez a szokásos!!! Az szegedi vendég az étteremben azt várja mint a PLANET HOLLYWOOD-ban! Mert a vendég a király! De ennyiért?
    Vicces!”
  • 52. kázmér1589 2008. szeptember 14. 10:40
    „erizske33- igazad van 2 euró. Tőlünk nyugatabbra egy kiló kenyér 4,5 euró. És nem azért mert kurva sokat keresnek. A tej ugyanúgy 0,8!!! Hanem mert a liszt drága. És hát ha belerakják, akkor azt ki kell fizetni. Ausztriában egy kiló jó minőségű sajt 8-10 euró. Itthon egy kiló Pannónia 2300 forint! Akkor hol is szálltak el az árak??? Élelmiszer szemét fogyasztók lettünk.”
71 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi Reklámhét: felhívás grafikusokhoz

Szeged - Immár 3. éve hagyománnyá vált a szegedi Reklámhét keretében az alkalmazott grafikai… Tovább olvasom