Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Törőcsik Mari: Zavarban vagyok, ha nem alakítok valamit

Szeged - Sosem volt sok pénze, de most arra gyűjt, hogy élete utolsó napjaira legyen egy jó szobája ápolónővel. A 73 éves színművész nemrég Svájcban és Budapesten forgatott. Szegeden a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány díjátadásán járt.
A nagy melegben több, mint négyszáz kilométert tett meg Törőcsik Mari velemi házától Szegedig, hogy átnyújthassa a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány hét díjazottjának az elismerést a TIK-ben.

- Szeged, a fiatal tehetségek vagy Sófi József személye vonzotta, hogy ekkora távolságot megtegyen egy díjátadás kedvéért?
- Mindig vonzott, ha azok, akik tehetik, nem saját kényelmükre szórják a pénzt, hanem arra is gondolnak, miként tudnának segíteni másokon. Ez engem mindig megrendít, és tisztelettel adózom, ez esetben Sófi Józsefnek. A szegedi egyetem meg különben is közel áll a szívemhez. Szent-Györgyi Albert mégiscsak Szent-Györgyi Albert. Szeretem a szegedi egyetemet.

- Más a siker a fiatal kutatók számára, mint az Ön életében. A színpadon közvetlenül lemérhető az eredmény, a természettudományban azonban a hosszú munkát nem mindig követi siker.

- Nekem hihetetlen, hogy ilyen emberek közé jöhettem, akik tudománnyal foglalkoznak, mert én képtelen vagyok felfogni, hogyan tanulják meg ezeket a dolgokat. Nem tudok hozzászólni, csak csodálom őket. Persze, lehet, hogy ők meg azt nem látják be, miként játszhattam én havi harmincat, miközben négy filmet leforgattam.

Fotó: Frank Yvette
Fotó: Frank Yvette

- Mivel biztatta a díjazottakat?

- Azt kívántam, hogy legyen erejük, hitük és türelmük.

- Amikor fellépett a színpadra, lehetett hallani, amint mondja: zavarban van. Zavarba lehet Önt hozni?

- Minden esetben zavarban vagyok, ha nem alakítok valamit, mint színész, hanem saját személyemben jelenek meg. Azért vagyok zavarban, mert úgy érzem, hogy fontosabbnak értékelnek, mint ami vagyok. De álszerény sem akarok lenni.

- Amikor a városban sétál, hogyan fogadja, hogy a háta mögött összesúgnak és Önre mutogatnak. Nem zavarja?

- Megszoktam. Jólesik, ha szeretnek, azon viszont meglepődöm, hogy még mindig milyen sokan vannak. Van, aki persze csak terhesen tud szeretni, de azt is tudni kell kezelni.

- Szolidan elegáns, ám nem sminkel.

- Nem sminkelek, nem szeretem. Filmen és színházban sem sminkelek. Időt vesz igénybe. Smink helyett mindig van egy ügyeletes nagyon drága és szép napszemüvegem. Nem dioptriás szemüveg, mert az csak olvasáshoz kell.

- Hogy telik a nyara? Vállal-e fellépést?
-
Kicsit túlvállaltam magam, úgyhogy idén a Nemzeti Színházban sem vállaltam új darabot. Most forgattam Svájcban és Budapesten, a svájciból van még egy napom, de utána pihenek.

- A pihenés olvasást jelent?
- Igen, most olvasom Esterházy Péter Csak semmi művészet című regényét.

Olvasóink írták

  • 3. LZ 2008. június 30. 15:27
    „Kedves Hozzászólók!
    A meglátás jó, de egy kicsit sántít! Véleményem szerint a cikk célja nem az volt, hogy hosszasan foglalkozzon a művésznő életével (ezt mindenki ismerheti), hanem az, hogy bemutassa (még ha ez egy kicsit rövidre is sikerült) egy 73 éves művésznő hozzáállását a tudományhoz és a közszerepléshez, nyáron 40 fokban! Nem kell sajnálni, szerintem ezt Ő sem akarná.
    Mi akik ott voltunk láthattuk, hogy a "kirándulás" nem volt nyűg a művésznőnek, akik meg csak a cikkből értesültek Törőcsik Mari látogatásáról, hagyatkozzanak az emlékeikre.
    Úgy érzem, hogy egy idős asszonynak joga van egy végigdolgozott élet után egy szobához, ápolónővel. Reméljük erre nem kerül sor a közeljövőben.
    Érdemes lenne elolvasni a kapcsolódó cikkeket is (sajtódíj, Sófi Alapítvány) és azután véleményt alkotni...
    Tisztelt Művésznő: jó egészséget és munkát kívánok a jövőben és köszönjük, hogy jelenlétével színvonalassá tette az SZTE-TTIK diplomaátadó ünnepségét.”
  • 2. egyszeru polgar 2008. június 30. 10:18
    „Nagyon jo a hozzaszolas. Valoban nem lehet kisilabizalni, mi is a cikk igazi mondanivaloja. Ugymond, se eleje, se vege. Es az is igaz, Torocsik Mari minden szempontbol tobbet erdemel, nem csak az utcai elismerest.”
  • 1. ciroka 2008. június 30. 09:57
    „"Sosem volt sok pénze, de most arra gyűjt, hogy élete utolsó napjaira legyen egy jó szobája ápolónővel."
    Kedves Dombai Tünde, fogalmam sincs miert az a tendencia az ujsagirasban, hogy a muveszek allatira szerencsetlenek es mar lassan ehen is halnak... mar csak egy kicsike szoba kell, meg aki hozna egy pohar vizet a gyogyszerhez... valoban nem dusgazgagok nalunk a igazi muveszek, de pont attol igaziak, hogy ezeknek a nagy hivsagoknak a hianyat eszre sem veszik... egyebkent, amint on is irta, a muvesznonek van egy nagyon helyes kis haza Velemben, es a helybeliek szeretik is a muvesznot annyira, hogy segitsegere lesznek.
    Bar, ha ezt a kis szobat Svajcban kepzeli el... amit en nem feltetelezek... akkor valoban gyujteni kell meg ra.
    Olyannyira zavaros ez a cikk, hogy fogalmam sincs, mifele erzelmeket akar kelteni vele
    1. sajnaljuk
    2. a negszaz km megtetelert tiszteljuk.
    3. szerenyseget meltanyoljuk
    4. a varosunkhoz fuzodo viszonyat ertekeljuk?
    Szerintem Torocsik Mari megerdemelt volna egy hosszabb es melyebb cikket is egy olyan ujsagirotol, aki sajat magaval tisztaban van.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az egyházmegye kétmilliárdból épít futball akadémiát Gyulán

Gyula, Szeged - Héthektáros területen kétmilliárd forintból épül meg jövő őszre Gyulán a Grosics… Tovább olvasom