Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Torres Dani, a tinibálvány

Torres Dani nem tartja magát macsónak, mégis jól áll neki ez a szerep. Tudja, hogy rengeteg lány róla álmodozik, mégis reméli, hogy nem csak emiatt lesz hamarosan aranylemez első albuma.
Torres Dani: Nem vagyok se macsó, se ördögférfiistenállat. Fotó: Frank Yvette
Leáldozóban van a tavalyi megasztárosok ideje: ahogy jönnek az újak, őket egyre kevesebben keresik. Aki eddig nem csinált karriert, nagy valószínűséggel már nem is fog, és szép lassan a feledés homályába merül. Torres Danit ez a veszély nem fenyegeti: jó ideig még biztosan ő lesz a tinik első számú bálványa. A latin macsó, akit meglátva a tizenéves lányok sugdolóznak és vihorásznak, és aki a mai napig percek alatt kisebb tömeghisztériát tud kiváltani csupán azzal, hogy megjelenik valahol.

Nem történt ez másként legutóbbi, szegedi dedikálásán sem. Interjút készíteni mentünk, de erre órákig semmi esélyünk nem volt. Meglepték a rajongók: ajándékokat hoztak neki, aláírásokat kértek, fotózkodtak vele, a legbátrabbak még néhány puszit is kicsikartak tőle. Kedvesen mosolygott, és még az ilyen kérdésekre is teljes természetességgel válaszolt: „Tudod, ki vagyok?" Vagy: „Megvan még az az üvegfestő készlet, amit egyszer adtam neked?"

– Szerintem tökjó dolog egy ilyen dedikálás – mondta Dani, miután úgy tűnt, az utolsó ember is megkapta az aláírását. – Le tudok ülni pár percre beszélgetni azokkal, akik szeretnek, és kiderül, mit gondolnak rólam. Mert hiába ugyanazt látták, amit mi éltünk át, sok minden nekik teljesen másként jött le. Furcsa ezzel szembesülni.

Dani szerint az egyik legáltalánosabb tévhit, hogy ők ugyanazok, mint amit a Megasztárban látni lehetett róluk. – Ez egy popműsor, aminek vannak koncepciói, ahol meghatározott dalokat kellett elénekelnünk, függetlenül az egyéni ízlésünktől – magyarázta. – Amit én csinálok, homlokegyenest különbözik attól, amit ott lehetett látni. Nem vagyok se macsó, se „ördögférfiistenállat", ahogy Soma nevezett. Igazából egy underground figurának tartom magam. Olyannak, amilyenre az első lemezem sikerült.

Dani a többi megasztárostól eltérően nem szólólemezt készített, hanem együttesével, a Veni Styxszel közösen dolgozott. – Én úgy érzem jól magam, ha szól a gitár, a dob, a basszus – magyarázta. – A Guns ’n’ Roseson nőttem fel, világéletemben Slash szerettem volna lenni, és ha nem is éppen ebben az irányban indultam el, azért mindig zenekarral dolgoztam. Ezen pedig a Megasztár után sem akartam változtatni.

A Versus című album hamarosan aranylemez lesz, és Dani reméli: ez nem csak annak köszönhető, hogy ő az együttes énekese. – Elsőrendű célunk nem az, hogy a fényképeinket nézegessék, hanem hogy szeressék a zenénket – mondta. A bandában egyébként két szegedi zenész is szerepel: Popovics Gergő és Papp Szabolcs. Egyéb kötődése azonban nincs a városhoz a tinik nagy kedvencének. Hacsak az nem, hogy az utolsó középiskolás osztálykirándulást itt töltötte. – Meg is kellett tanulnom Szegedet, mert idegenforgalmis voltam – tette hozzá. – Be is magoltam, de – borzasztóan szégyellem magam – már nem emlékszem semmire.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ada nagyon várja a szegedieket

A Tisza menti települések összefogásával fellendíthető lenne a régió turizmusa – hangzott el… Tovább olvasom