Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Tosca örök

Vastapssal, bravózva ünnepelte a közönség a Tosca-előadások közreműködőit a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Pál Tamás vezényletével Angyal Mária klasszikussá lett rendezését újították fel vendégszereplőkkel.
A színház örökös tagjává választott Angyal Mária Tosca-produkciója 27 évvel ezelőtt, 1981 októberében született, azóta számtalanszor felújították. Generációk nőttek fel rajta – én hét szopránt láttam-hallottam eddig a címszerepben. Bár Varga Mátyás hagyományos díszlete mára bizony alaposan megkopott, szerencsére Vágvölgyi Ilona eredeti jelmezeit Papp Janó felfrissítette. Az új direkció visszanyúlt ahhoz a jól bevált stratégiához: ha nincs elég pénz újakra, elő kell venni a sikeres régi produkciókat, és a saját társulatot kiváló vendégénekesekkel megerősítve be lehet csalogatni a színházba a publikumot. Hogy ez ma is működik, arra bizonyság a négy telt házas, zajos sikerű Tosca-előadás.

Az első két alkalommal Rálik Szilvia énekelte a címszerepet, aki anyaszínházában, az Operaházban is nagy sikerrel alakítja. Magabiztos profizmus, pontos, erőteljes színészi megformálás, tűz és elszántság jellemezte játékát: Floria Tosca szemünk láttára vált féltékenykedő ünnepelt dívából a szerelméért gyilkolni képes, szenvedélyes leopárdasszonnyá. Csodálatosan énekelte Tosca imáját, és katartikus volt a záróképben is. Wendler Attila az első estén ugyan enyhe rekedtséggel küzdött, de becsülettel végigénekelte Cavaradossi nehéz szólamát. Bár Réti Attila is fellépett Scarpiaként, azon a három előadáson, amit láttam, Kelemen Zoltán volt Róma rettegett rendőrfőnöke. A báró alakját, aki a gonoszság megtestesítője Puccini operájában, komor színekkel ábrázolta: megmutatta aljasságát, kíméletlenségét; ehhez sötét, drámai hangja tökéletesen illett.

Adam Diegel (Cavaradossi) és Boross Csilla (Tosca) a pénteki szegedi előadáson. Fotó: Veréb Simon
Adam Diegel (Cavaradossi) és Boross Csilla (Tosca) a pénteki szegedi előadáson.
Fotó: Veréb Simon

Nagy várakozás előzte meg a beugró Adam Diegel bemutatkozását. A fiatal amerikai tenorista Cavaradossi szerepéhez illő szép, fényes hanggal és megbízható magasságokkal rendelkezik, és mindvégig árnyaltan, átélten, roppant plasztikusan énekelt. A második felvonásban olyan kitartott, diadalmasan zengő „Vittoria, vittoria..." kiáltásban tört ki, amilyet ritkán hallani. Bár játékán a minimális próbalehetőség miatt érződött némi bizonytalanság, az első estén a Kép-áriával, a másodikon a Levél-áriával hosszú vastapsra késztette a közönséget. Különösen bensőségesre sikerültek a szerelmi duettek a Toscaként most debütált Boross Csillával, akit erre a szerepre predesztinál olaszos, egyszerre édes, ugyanakkor drámai kifejezésre is alkalmas, tisztán csengő szopránja.

A további szereplők közül telitalálat Altorjay Tamás bohókásan bárgyú Sekrestyése, idegroncs ügynököt játszott Spolettaként Piskolti László, hősies figura Gábor Géza Angelottija, szép hangja van a Sciarrone szerepében debütáló fiatal Koczor Kristófnak, és tetszett Kónya Krisztina harmadik felvonást bevezető pásztordala is.

A kisebb hibák ellenére is élvezetes, varázslatos előadások születtek, a kilencvenes évek forró hangulatú operaestéit idézték az előadások.

Karmesteri bravúr

Nem véletlenül köszöntötte mindegyik előadás végén vastaps és bravózás Pál Tamás karmestert is: a közreműködő szegedi szimfonikusokat szinte megbabonázva és magával ragadva dirigált. Bravúrosan elhárította a péntek esti vészhelyzetet is, amikor a záró kettősben tévesztettek az énekesek és gyorsan tovább kellett ugrani, hogy pillanatnyi megtorpanás után folytathassák a duettet.

Olvasóink írták

  • 4. szgy 2008. október 21. 10:08
    „Végre egy "hagyományos" rendezés, ami nem zavart/nem volt unalmas stb! (Nem tudok mit kezdeni egy nejlon hagyományos rendezéssel, ha nem tudom, hogy miért épp ezt és épp most, ha nem látaom, hogy itt valaki valamit meg akar csinálni.)

    Diegelt hallgatva többször Timothy Benchre gondoltam: láttunk már olyat, hogy egy amerikai énekes Szegeden maradt (ha nem is sokáig, sajnos). Hátha most is...

    Igen, Pál Tamás visszatérése óta határozottan helyre állt a "világ rendje" az opera területén. Nagyon jól csinálják!”
  • 3. operafan 2008. október 20. 16:06
    „Isteni volt! Még ilyeneket! Sokat! Diegelt meg ha lehet szerződtetni! Újra a régi fényében a szegedi opera mióta Pál Tamás újra itt van. Jó munkát!”
  • 2. suhym 2008. október 20. 11:01
    „Köszönet a gyönyörű előadásért!”
  • 1. zebegény 2008. október 20. 09:36
    „Csodás volt a szombati Tosca!
    Köszönet a művészeknek!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

8–12 éveseknek rendeztek mini diszkót Szegeden

Szeged - A legtöbb kisiskolás mindig azt csinálná, amit a nagyok. A hétvégén ennek a korosztálynak… Tovább olvasom