Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Tóth Margit: Csak a tánc maradt ki az életemből

Dóc, Szeged – Nagymama, polgármester, a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnöke. Tóth Margit nem bánja, hogy mozgássérült, szülei sosem pátyolgatták, viszont mindig támogatták. A tánc és a biciklizés ugyan kimaradt az életéből, mégis úgy érzi, teljes életet él.
Botjával a kezében fogad Tóth Margit a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének ideiglenes irodájánál. Mosoly, mint mindig, majd elnézést kér, hogy lépcsőzni kell, pedig neki a nehezebb. Gyermekkora óta „bicebóca", de tenni akarása nem ismer határt.

– Ép gyerekként jöttem a világra, kétévesen egy csontvelőgyulladás miatt megrövidült a lábam. Én voltam a „kis bicebóca", de nem érzem hátrányát, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Kimaradt az életemből a tánc és a kerékpározás: utóbbit azért nem engedték a szüleim, mert féltettek, hogy eltörik a lábam. Ennek ellenére nem pátyolgattak, nem úgy nőttem fel, mint egy fogyatékossággal élő gyerek. Az épekkel együtt felmásztam a szénakazal tetejére, cigiztem a tövében – amiért körmössel „jutalmazott" apukám. Korán felismertem, hogy sokat tehetek a hozzám hasonlókért.

11 éve vezeti sorstársainak Csongrád megyei egyesületét. A szerző felvételei
11 éve vezeti sorstársainak Csongrád megyei egyesületét. A szerző felvételei

– Szegeden született, Hantházán élt, majd Dócra költöztek. 1996-ban mégis Szegedre jött. Mi vonzotta a nyüzsgő nagyvárosba?

– Kíváncsi voltam, hogy más helyzetben is képes vagyok-e helytállni. 1996-ban csatlakoztam a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületéhez mint programszervező. Az indíttatást a szüleimtől kaptam, a pozitív megerősítést pedig továbbadom azoknak a szülőknek, akik fogyatékossággal elő gyermeket nevelnek. Mindig elmondom nekik: ne pátyolgassák a gyermeket. Ne tartsák burokban, mert akkor befordul, önmagát sem tudja majd elfogadni. Ha pedig egy fogyatékossággal élő önmagát sem tudja elfogadni, akkor mással sem tudja magát elfogadtatni. Sajnos még mindig az a tendencia, hogy a sérülteket túlságosan óvják, nem engedik közösségbe. Pedig az állapotunk ezredrangú dolog.

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Először könyvtáros volt, majd a rendszerváltást követően, 2002-től képviselő, 2006-ban polgármesterré választották a 800 fős községben, 2010-ben újrázott. Mivel foglalkozik még?

– A könyvtárt csak 2010- ben hagytam el, mert választanom kellett, ugyanis társadalmi megbízatású polgármesterként és könyvtárosként nem lehettem önmagam főnöke. A polgármesteri szék mellett döntöttem. Emellett 11 éve a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnöke is vagyok. A munka mellett folyamatosan tanultam, azt gondolom, hogy sikeres éveket tudhatunk magunk mögött. A Petőfi Sándor sugárúton, közel 200 millió forintos pályázati forrásból felújítjuk a székházunkat. Akadálymentesítjük a szegedi és a csongrádi irodákat, képzéseket is szervezünk a megváltozott munkaképességűeknek.

– Gondolom, nem csak a munka tölti ki az életét. Milyen Tóth Margit civilben?

– 10 éve kértem meg a férjem kezét – kacag –, mindig felemlegeti, hogy nem ő választott. Pedig csak annyit mondtam neki, több év együttélés után talán összeházasodhatnánk. Úgy tűnik, értette a célzást. A lányom és a férjem mellett a 3 éves unokám köti le az időmet: Detre kedvence a Családi kör. Ha félreolvasom Arany János klasszikusát, a gyerek azonnal javítja. Szeretem a könyveket, szeretünk kirándulni. Sokszor ötösben indulunk útnak, a férjemmel és azzal a két csodálatos emberrel, akik 2010-ben megajándékoztak az én hercegemmel, Detrémmel. Újrakezdtem Mikszáth Kálmán művét, a Beszterce ostromát, mert megláttam a dóci könyvtárban új kiadásban. Szinte minden évben előveszem Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét. Talán a gyerekkori élményeim miatt is kedvencem Móra „kis bicebócája". Sokszor elfelejtem, hogy nem vagyok gyakorló könyvtáros. A közelmúltban egy könyvesboltban történt, hogy megszólított egy kedves ősz hajú, a nagymamámra emlékeztető fejkendős hölgy. Aranyoskám, segítene? – kérdezte. Majd így folytatta: „Az unokám imád olvasni, de nagyon nehéz neki könyvet venni, szereti a krimit. Láttam, az imént is ajánlott egy könyvet, ha már itt dolgozik, segítene nekem is?" Mosolyogtam, a polcon megláttam Jeffery Deaver Ablak a halálra című könyvét. Márciusban olvastam ezt a könyvet, nagyon tetszett. Leemeltem, odaadtam az idős asszonynak, aki megköszönte, és azt mondta: „Ha erre járok, benézek, és elmesélem, tetszett-e az unokámnak a könyv!" Jöjjön nyugodtan – mondtam. Nem árultam el neki, hogy nem a könyvesboltban dolgozom. Jó érzés töltött el, mert egy kicsit újra könyvtárossá változtam.

Tóth Margit: Nem érzem hátrányát, hogy mozgáskorlátozott vagyok.
Tóth Margit: Nem érzem hátrányát, hogy mozgáskorlátozott vagyok.

Az utazás, a kirándulás szerelmese

Szegeden születtett 1961. február 20-án. Házas, férje Szabó József. Dócon végezte az általános iskolát, majd a Gutenberg utcai Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett ügyviteli ágazaton. 1980. március 1-jétől 2007. július végéig könyvtáros volt Dócon. Felnőtt lánya és egy unokája van. Jelenleg a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületének elnöke és vezető mentora. Második ciklusa Dóc polgármestere. Hobbija az irodalom, most éppen Jeffery Deaver: Ablak a halálra című könyvét olvassa. Imád utazni, kirándulni, szeret welnesselni.

– Sikeres, mosolygós, elégedettnek tűnik. Indul harmadszor is polgármesternek?

– Nem tudom. Túl sok támadás ért 2010-ben, miközben kiderült: igaztalanul vádoltak választási csalással. Sikerekről is mesélhetek, megmaradt az iskola, épült egy új játszótér. Büszke vagyok rá, hogy fejlődik a közkönyvtár, újraalakult a dóci focicsapat. Ennek ellenére a szüleimre is gondolnom kell, akik a mai napig Dócon élnek. Az engem ért támadások őket is bántják, ami nagyon megviseli őket. Fontosak nekem, mert nekik köszönhetem, hogy tudok mosolyogni, hogy szeretem az embereket, a természetet. Számomra a család mindennél fontosabb.

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 1. Bosada 2013. augusztus 12. 09:38
    „Bántják valóban, de azt is látni kell, hogy kik. Akiket zavar a falu fejlődése, és az a tény, hogy ezeket a kacagtató "szittya-magyarokat "a helyükön kezeli a dóci emberek többsége. Vagyis tesznek rájuk. Néhány alul-művelt, önjelölt jobbikos, akik helyi "újság"-jukban hirdetik idejétmúlt, elfogadhatatlan nézeteiket. Akik - fittyet hányva a magyar helyesírás szabályainak - azt hiszik, hogy egyes fogalmak attól válnak magasztossá, hogy nagy kezdőbetűvel írják le azokat. A dóci emberek nem rövidlátóak, el tudják választani az ocsút a gabonától. Sok sikert polgármester asszony a továbbiakban is!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakótelepi dühöngőktől a műfüves kispályákig

A grund szabadságot jelent a játékban. Volt idő, amikor minden grundnak megvolt Szegeden is a maga focicsapata. Ez már a múlté. És mi a jelen? Tovább olvasom