Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Továbbra is népszerűek Szegeden a lacikonyhák

Szeged - Zsírtól enyhén nedves papírtálca, vastagon szelt fehér kenyér, begörbített ujjak – nem mennek ki a divatból Szegeden a lacikonyhák. Sokan a csülökre esküsznek, a diszkóból hazainduló fiatalok pedig kolbásszal kezdik meg a másnaposság elleni harcot.
– Egyszerűen imádom a csülköt, ez a kedvenc ételem. Megkapom a kis tálcán, odaállok egy asztalkához és falatozok. Így van fílingje. 320 forint, de amint mondják: az élmény megfizethetetlen – vélekedik Boldizsár György, aki igen gyakran tér be a Szent István téri Csülök büfé névadó ínyencségéért. A fiatalember véleménye is alátámasztja: egyszerűen nem tudnak kimenni a divatból Szegeden a hagyományos, magyaros ízeket kínáló lacikonyhák.

Szerda délelőtt a Mars téren is csúcsra jártak a sütödék: reggel héttől fél kilencig, majd dél körül ismét tömegeltek a standok előtt. Van az egésznek valami pótolhatatlan bája: almapaprikával teletömött, zsírtól enyhén nedves papírtálcából falatozni, melyet hanyagul meg lehet támasztani vastagra szelt, puha fehér kenyérrel. Majd begörbített, csillogó hüvelyk- és mutatóujjal bámészkodni. Ilyenkor semmi rossz nem érhet: hiába a tömeg, hiába a kényelmetlen testhelyzet. Ilyenkor édesanyánk figyelmeztetése – „fiam, a kézmosást ne feledd" – is a távolba vész, hiába válogattunk előtte órákig gyümölcsöt, zöldséget. Az, hogy menünk láttán Schobert Norbi figyelmeztetően összehúzná szemöldökét, szintén nem tántorít el.

Boldizsár György csülköt, kolbászt egyaránt szívesen fogyaszt a Szent István téren. Fotó: Segesvári Csaba

A nagycsarnokban szerdán egy szerb társaság éppen halat, kolbászt falatozott ottjártunkkor. – Nagyon szeretik ezeket az étkeket a szerbek, de románok is gyakran megfordulnak nálunk – mutatta be a lacikonyha nemzetközi sikerét az egyik létesítmény eladója, Forróné Balogh Ágnes. Náluk 220 forint a sült kolbász, az oldalas 180, a kenyérért 25, a mustárért 30 forintot kell fizetni. – A piachoz hozzátartozik a lacikonyha! – mondta Forróné, majd elárulta, sokaknak a szombat éjjeli buli utáni rekreáció első lépése is hozzájuk kötődik: „a diszkós fiatalok vasárnap reggel szinte megrohamozzák a lacikonyhát".

A sült csirkecombra, májra esküszik Kmetykóné Szabó Ilona, aki férjével, Mihállyal falatozott tegnap. – Ez a dolog összekapcsolódik a piaccal: ha a Mars téren van dolgunk, havonta egyszer biztosan itt eszünk. Ilyenkor nem is készítek reggelit – vallotta be, majd közelebb húzta megpakolt papírtálcáját.

Ulászló és a lacibetyárok

„Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog, / Táncos betyárok érc tenyere csattog; / Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, / Éhes gyomornak bűbájos zene" – írta Arany János a lacikonyháról, amely eredetileg szabad ég, vagy sátor alatt működő, olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci kifőzőhely volt. Nevének eredete a 15. századra nyúlik vissza: állítólag II. Ulászló király annyira elszegényedett, hogy konyháját az utcai kifőzdékből látták el. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok; pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek.

Olvasóink írták

  • 1. mandy 2008. február 14. 22:17
    „na igen... kérdés mennyire eredetiek ezek a készítmények.
    mindenesetre a boltokban 500 ft a beszerzési ár kilónként és műanyag az egész ... gusztustalan ... aztán eladják pár rugóért.
    jobb a házi kolbász ... eredeti, hamisítatlan, saját izlés szerint: ami után valószínüleg nem kell gyomormosásra menni.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindenki átkelőt akar Ásotthalomnál

Ásotthalom - Határátkelőt szeretne Ásotthalom és Királyhalom között Becsey Zsolt, az érintett polgármesterek és az ásotthalmi utca embere. Tovább olvasom