Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Tündék és elfek között

A Mechanikus Narancsban verte a védteleneket, a Liliomfiban őt verték, az Alhangyában kínozták, a Hamletben pedig őrködött. Tóth Lambert, a Szegedi Nemzeti Színház fiatal színésze igazán munkás évet tudhat maga mögött, mégsem pihenni készül: most jön csak az igazi munka számára, ugyanis nyár végére be kell fejeznie ötszáz oldalas szerepjátékkönyvét.
Orkok, hobbitok, varázslók és törpök világában nőtt fel Tóth Lambert. Amióta csak az eszét tudja, a fantasy a mindene. Talán ezért is lett színész, mert ahogy mondja, lélekben mindig ezeknek a lényeknek a bőrébe bújt.

Lambi új világa – Nemundir

– 15 éves koromban kezdtem kitalálni és megírni egy saját fantáziavilágot, és most értem a végére, hét év alatt – kezd mesélni lelkesen élete eddigi főművéről a fiatal színész. – Ez most már egy komplett szerepjátékkönyv, illetve egy nagyon fejlett társasjáték, amely tartalmazza az alapszabályt, és egy kitalált világ teljes leírását. Gyerekkoromtól tudtam, hogy a szerepjáték a végzetem, ezért már az írás elején is odafigyeltem, hogy szépen, pontosan, részletesen kidolgozzak minden lényt, minden fajt.

Lambert arra is ügyelt, hogy az általa teremtett univerzum teljesen újszerű legyen. Ha el akarnánk képzelni, hogy mégis hogyan fest a mese, akkor talán a Gyűrűk Urához lehetne hasonlítani, annak egy változata. Az alkotó arra azonban nagyon figyelt, hogy az új világot új lények népesítsék be, és ne koppintás legyen a könyv.

– Nemundirnak neveztem el a világot, ez tulajdonképpen a mienkkel párhuzamosan futó „másik világ", ahová mitőlünk költöztek oda a lények. Ott is dúlnak háborúk, amelyeket boldog békeidők követnek, de nincsenek legendás hősök, mint például Frodo, vagy Aragorn a Gyűrűk Urából.

Háttértörténetek azonban, amelyeken most dolgozom, bőven vannak. Ezek komplett novellák és regények: nagyon fontosak, mert a szerepjáték alapja pont az, hogy a játékos hitelesen bele tudja képzelni magát a szerepébe, ami pedig részletesen kitalált sztori nélkül nem megy.

Tündék és elfek helyett elnirek

Arra a kérdésre, hogy ilyen elképesztő mennyiségű agyalásra mikor van ideje, Lambert azt válaszolja, hogy a nyári szünetben, no meg éjszaka, nappal, reggel, este: mindig ezzel foglalkozik, ha van szabad öt perce. És persze nem egyedül küzd a feladattal, több grafikus és tesztelő is segít neki. Tóth Eszter például a könyv borítóját tervezi. Öt éve ismerkedett meg a színésszel, azóta rajzolja Nemundir figuráit. – Még csak elsős voltam a Tömörkényben, amikor Lambi megbízott, hogy rajzoljam meg a lényeit – meséli szerényen a rajzfelelős. – Mivel grafikusnak készülök és nagyon szeretem a fantasy világát, boldogan fogtam hozzá a nagy munkához. Most már ott tartok, hogy egy nap alatt papírra varázsolok egy lényt. Az elfekkel volt az egyik legnehezebb dolgom, ők ugyanis a természet imádói, ezért ruházatukat, hajukat virágokkal, indákkal, levelekkel díszítettem, mindezt rendkívül aprólékosan...

– Eszter, azok nem elfek, hanem elnirek. Az elfek és tündék helyett nálam elnirek vannak – vág közbe kedves határozottsággal Lambert. Azt mondja, ez fontos különbség, ez ugyanis az újdonságok egyike a könyvében.

Tesztelnek a színészek

A tesztelés is fontos kérdés egy szerepjátéknál, ez dönti el ugyanis, hogy működik-e a kitalált rendszer. Lambert ezért folyamatosan játszatja az egész baráti körét: a grafikusokat, a színész kollégákat, a családot, a barátokat. Fontos, hogy még most kiderüljenek a hibák. Ez így viszont – ahogy mondja – nem mindig szórakoztató, mert néha hihetetlen részletesen kell haladni a játékban, ami nem túl nagy élvezet. – Főleg a mostani színitanodások a teszterek, Dohar Gergely Nándorral az élen, rajta kísérletezem a legtöbbet. De Czene Zoli, egykori egyetemi színpados barátom is gyakran vállalkozik a szerepekre, ő egészen meghatódik, hogy mennyire részletesen kidolgoztam a könyvet.

Most azt szervezem, hogy Bánvölgyi Tomi és Szívós Laci kollégáim is kipróbáljanak egy kört, ők ugyanis, mint végzett tanodás színészek, egészen másképp kezdenek hozzá egy szerep megformálásához.
Sok idő egyébként már nincs a tesztelésekre, Lambert édesapja ugyanis, aki biztosítási alkuszként dolgozik, szeptember elején ki akarja adni fia művét. Addig pedig, ahogy az ember elnézi, sok még a teendő, úgyhogy idén a hegyek és a tengerpart helyett Lambi Nemundirban tölti a szabadságát.

Gáti Katalin Teodóra
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szobaantennával is fogható lesz a szegedi városi televízió

Balástyán, Domaszéken, Mórahalmon és Sándorfalván is fogható lesz augusztustól a szegedi városi… Tovább olvasom