Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Turandot jégszíve felolvadt

Szeged - A Szegedi Szabadtéri Játékok évadnyitó előadásaként Kesselyák Gergely rendezésében magyar nyelven, fantasyvilágot idéző filmszerű effektekkel sikerrel mutatták be pénteken Puccini utolsó operáját, a Turandotot a Dóm téren.
Hogy a műfaj számára a fiatalokat is megnyerje, Kesselyák Gergely magyar nyelven, angol feliratozással, Zeke Edit fantasyvilágot idéző, vetítéssel filmszerűvé tett díszletében tértől és időtől elrugaszkodó modern meseként állította színpadra a Turandotot a Dóm téren. Velich Rita csodaszép, míves jelmezei és a különleges arc- és testfestések is erősítették a produkció filmes hatását. A Pekingre inkább jellemző élénkpiros és aranysárga színvilágot kék-ezüst-fehér hidegségre cserélték – ez ugyan némi Hókirálynő-feelinget kölcsönzött, de ettől még lehetett volna sokkal jobb is az előadás.

Főnyeremény főszereplők

Szerencsére a főszereplők kitűnő választásnak bizonyultak: a Turandotként bemutatkozó Rálik Szilvia igazi dívaalkat, sudár termetű, vonzó, szinte korlátlan hangi adottságokkal rendelkezik. A nagyáriát tényleg úgy énekelte, ahogyan Puccini megírta: végtelen vad sikolyként. A rejtvényjelenetben sem spórolt, ahol kellett, a kórust és a zenekari tuttit is áténekelte. Szemléletesen érzékeltette, hogyan olvad fel fokról fokra a megközelíthetetlen hercegnő jégszíve.

Rálik Szilvia (Turandot) és Cselóczki Tamás (Kalaf). Fotó: Segesvári Csaba
Rálik Szilvia (Turandot) és Cselóczki Tamás (Kalaf).
Fotó: Segesvári Csaba

A produkció legnagyobb meglepetése Cselóczki Tamás Kalafja: a pályafutása elején tartó tenorista fényes, zengő hangon, biztos magasságokkal, természetesen énekelte a szólamát, megérdemelten aratott jelentős személyes sikert – nem csak a slágeráriával. Ellenben Herczenik Anna – bármennyire igyekezett is – Liuként nem vált igazi női ellenpontjává a címszereplőnek, nem tudta a kis rabszolgalány figuráját olyan poétikus magasságokba emelni, ahogyan az például a legutóbbi, 1991-es Dóm téri Turandotban eszköztelen egyszerűséggel Tokody Ilonának emlékezetesen sikerült. Herczenik szép és nagy volumenű hangja talán túl sok, túl erős is Liuhoz, ráadásul csupa manír minden mozdulata, és szurkolni kell a magasságaiért is. Így a borzongató katarzis elmaradt, kissé unalmas, üres, vontatott lett az első felvonás. (Valaki feltöltötte a YouTube-ra Tokodyval Liu első felvonásbeli áriáját az említett 1991-es előadásból. Tanulságos az összevetés: világos a különbség a ma is érvényes világszínvonal és a tisztes középszer között.)

Könnyed ötletek

A produkció talán legjobban sikerült jelenete a második felvonás első képe: Ping, Pang és Pong, a három miniszter tercettben siratja hazája sorsát és saját gondtalan vidéki élete nyugalmát, boldogságát. Közben nemcsak hatalmas sárkánymaszkjukat, hanem a ruhájukat is levetik, a mellkasukra pingált kínai ábrákat lemossák, élvezettel megfürdenek. Az ötletes és áthallásos jelenetben a szentimentális hang keveredett a groteszk, humoros színekkel, Cseh Antal (Ping), Nyári Zoltán (Pang) és Kóbor Tamás (Pong) természetesen könnyed színészi játékával, karakterformáló éneklésével méltán aratott nagy sikert.

Nagyszerű Timur Gábor Géza: fenséges hang, méltóságteljes megjelenés. Tetszett Altorjay Tamás a Mandarin szerepében, valamint az öreg kínai császárt éneklő Bede-Fazekas Csaba is – kár, hogy mikroportját a második felvonásban elfelejtették időben beadni. A hangosítással persze voltak további gondok is: fülsértő gerjedés, rossz arányok.

A varázslat nem jött össze

Selmeczi György nagy vehemenciával dirigálta a szegedi szimfonikusokat, a zenekar összteljesítménye mégis a szokásosnál mintha hullámzóbb lett volna, bár akadtak kimagasló egyéni teljesítmények, például Kosztándi István koncertmester lírai, szép hegedűszólója a harmadik felvonásban. Jól énekelt a gyermekkórus – nem a kopaszra nyírt fiúk a színpadon, hanem a többiek a színfalak mögött.

Nem rossz produkció Kesselyák Gergely Turandotja, van benne ötlet, némi kísérlet, meggyőző a két főszereplő, tapsot is kapott, mégsem hiszem, hogy a legnagyobb Dóm téri operasikerek között emlegetjük majd – valahogy nem jött össze a varázslat.

Olvasóink írták

  • 5. Szöveg Elek 2008. július 09. 17:18
    „http://www.momus.hu/article.php?id=4772&category=48”
  • 4. MF 2008. július 07. 23:36
    „iszonyat dillettáns cikk”
  • 3. hellócsaj 2008. július 07. 19:22
    „Én csak azt nem értem hogy mivel lehetne Önnek a "kedvébe járni"...?
    Persze az ön véleménye is csak egy sok közül, bármennyire fájhat.
    Emlékszem tavaly a Maricába is talált kivetnivalót s bár az újságírás mint olyan szubjektív, belátom én is, sőt kell a kritika ezt is belátom, DE nagyon szépen kérem - és ezt üzenem mindenkinek-, tanuljunk már meg egy kicsit, csak egy kicsit is örülni annak hogy mi mindennek lehetünk részese.
    Sokan nem mondhatják el magukról hogy látták az előadást, Ön meg itt játssza a műértőt, és minden évbe mehet szabadtérizni.

    Fantasztikus előadás volt mind a kettő, érdekes mások nem kaptak infarktust a mikroport bekapcsolás tizedmásodpercnyi késése miatt.

    Köszönjük az előadást, jövőre visszavárjuk!”
  • 2. Károlyfalvi Krisztina 2008. július 07. 14:21
    „Hollósi Zsolt cikkével most sem értek egyet!
    Ő sosem fogja megtudni, mi a ZENE és az OPERAJÁTSZÁS, hiába ír róla évek óta arrogáns, beképzelt és kioktató hangon.
    Aki életében nem énekelt, nem játszott színpadon, nem küzdött meg egyetlen hangért, mozdulatért, és rágózva ül végig egy operaelőadást,-ez személyes tapasztalat, mivel mellettem ült egy szegedi előadáson-honnan tudhatná, milyen kitartó munka, alázat, fizikai- és lelki kondíció kell ehhez a pályához.
    A többi összetevőket most nem említvén, amiből még van jónéhány..
    Sajnálattal kellett olvasnom mostani cikkét is, ami sajnos az emberek véleményét befolyásolja, akik úgy fognak nyilatkozni egy produkcióról, hogy talán meg sem nézték az előadást.
    Kedves Zeneszeretők! Menjenek koncertre, hallgassanak igényes zenét, legyen az akár opera; és ne hagyják, hogy véleményt alkossanak önök helyett!
    Köszönettel és tisztelettel, egy "dzsunka-lakó"”
  • 1. szgy 2008. július 07. 11:17
    „A konklúzióval nem értek egyet, nekem összességében tetszett az előadás, és nagyon sajnáltam, hogy csak kétszer ment. A színvilág rendben volt, kiemelte a szereplőket; emberszabású volt, nem öncélú. A jelmezek nagyon találóak voltak, harmonikus összkép alakult ki. A két főszereplő telitalálat, másféltonnás szerepeket ilyen aranyosan énekelni még nem is hallottam, a kettőseik egészen kimagaslóan sikerültek. A második felvonás tercettje pompás volt minden szempontból, ugyanígy kiváló volt a tánckar légi produkciója. Herczenik Annánál nekem elsősorban az érthető szöveg hiányzott, itt az angol nyelvű kivetítő segített... Bede-Fazekas Csaba meggyőzően énekelt öregember hangon, jó volt.

    Végül: a darabválasztás egészen kiváló, a zene látványos, kissé muzikeles (= kb.: kemény deklamációk, "dögös" dallamok, sok zenei illusztrációs "mesterség"), a legfelső fokú színvonalon; Selmeczi György nagyon vette a lapot. Kesselyák Gergely gyakran egészen profi módon hozta elő a színpadi történést a zenéből: nem csak hogy nem történt a zene ellen induló cselekmény a színpadon, hanem az eredeti ötleteket is szervesen dolgozta bele a "hagyományos" megoldásokba.

    Ha lehet olyan operajátszást csinálni, amelyben mindenki megtalálja azt, ami neki nagyon tetszik, az olyasmi, mint a szegedi Turandot.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szín 5-ös görkoris

Szeged - A Délmagyarország Szín 5-ös játékának második díjazottja, a szegedi Bodó Izabella nagyon… Tovább olvasom