Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Turi József 32 éven át betűről betűre olvasta a Délmagyart

Szeged- Rovatunk a Délmagyarország örökbecsű érdekességeiből idéz. Felkeresünk rég nem látott embereket, beszámolók és régi fotók alapján emlékezetes élményeket elevenítünk fel.
– Életem legnagyobb élménye, hogy megismerhettem F. Nagy István főszerkesztőt, amikor 1972-ben a Délmagyarországhoz kerültem. Úgy kiállt az embereiért, mint más senki. Egyből tördelőszerkesztő lettem, mert nyomdásztechnikus az alapszakmám. Utána végeztem el a tördelőszerkesztői újságíró-iskolát. Két részből állt a munkám. A Stefánián lévő szerkesztőségben este fél 6-tól éjfélig végigolvastam az összes kéziratot, majd kimentem, és a Fekete Sas utcai nyomdában hajnali fél 3-ig még egyszer mindent leellenőriztem – elevenítette fel a régi időket a 72 esztendős Turi József.
 
Turi József ma már ráérősen forgatja lapunkat, nem kell betűről betűre olvasnia a sorokat. Fotó: Karnok Csaba

– A mentorom Nikolényi István volt. Sz. Simon István főszerkesztő szeretett újítani. 1964-ben bevezette az utolsó oldali tárcát, hogy az újság kitűnjön a többi lap közül. Ugyancsak ő találta ki 1984-ben a Csörög rovatot, ami akkor a demokrácia csúcsát jelentette. Dlusztus Imre követte, majd Szetey András idején mentem nyugdíjba 2004-ben. Nagyon stresszes munkakörnek számított az enyém, nem véletlenül 35 év volt az átlagéletkor a 19 megyei lap olvasószerkesztője között. Évente a kecskeméti repülőközpont orvosai vizsgáltak ki minket.

– Máig emlékszem, egyik karácsonykor is dolgoztunk, és értesítést kaptunk, hogy Kádár János valahová utazik, előre leküldték az arcképét. A hivatalsegédünket, aki kerékpárral átvitte a kéziratokat a Tisza-partról a nyomdába, Jánosnak hívták, már ünnepelte a névnapját. Szavajárása volt olyankor, hogy „Józsikám, én olyan boldog vagyok!" Előre szóltam a nyomdának, mennyire fontos anyag megy, ám János eltűnt. Aztán előkerült, de az első titkár fotója nélkül. Hiába kerestük. Egyszer csak a nyomdába egy vadidegen bevitte a Horváth Mihály utcai kocsmaajtóban felejtett paksamétát. Meglett a fénykép, megjelent a cikk, hát akkoriban ilyen becsületes emberek léteztek – idézte fel nyugdíjas kollégánk.
 
Két részből állt a tördelőszerkesztő, így Turi József feladata is. Éjjel még a nyomdában is ellenőrizte, mi jelenik meg. Fotó: Somogyi Károlyné

– 1970-es években Partépítés címmel írt cikket az újságíró a partfal terveiről. Öles betűkkel viszont pártépítés jelent meg, mert az ólomöntő úgy gondolta, a harmadik oldalon csakis pártépítés lehet ekkora betűkkel. Vizsgálat lett belőle, de nem követte retorzió, mert jóindulattal tette a kolléga.

A Délmagyarország Turi Józsija most is olvassa lapunkat, de már nem betűről betűre. A maga szórakoztatására pedig novellákat ír, eddig 5 kötete jelent meg. Azt mondja, kiteljesedett az élete.
 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Villamos- és trolivezetők versenyeztek

Szombaton rendezték meg az Országos Közösségi Közlekedési Járművezetők Forgalombiztonsági Vetélkedőjének helyi selejtezőjét. Tovább olvasom