Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Turisták voltunk, mégsem tévedtünk el Szegeden

A szegedi szabadtéri pénteki nyitóelőadására érkező hátizsákos turistának adtuk ki magunkat. Kíváncsiak voltunk, nehéz-e boldogulni az idegennek. A szegediek ötösre vizsgáztak segítőkészségből.
Turistabőrbe bújva a szabadtéri Macskák című musicalére érkeztünk Szegedre a fővárosból. A jegyünk már megvolt, de a szállást, az éttermet és a látnivalókat az itteniekre bíztuk.

Befuccsolt TIP

A nagyállomásra kora délután futott be a vonatunk. Bár ebédidő volt, úgy gondoltuk, jobban esik az étel, ha már egy biztos szálláshelyet tudunk magunkénak. Váróterembe be, lépcsőn le: rávetettük magunkat az előtérben üzembe helyezett Turisztikai Információs Pontra (TIP). Az érintőképernyős készülékkel mindössze egy fényképet – mint első szegedi emléket – sikerült készítenünk, holott szállást néztünk volna. Ráadásul a fotót nem tudtuk elküldeni: a gépen nem úgy mozgott a nyíl, ahogy ujjunk a képernyőn.

A technika felett most mégis az ember diadalmaskodott: az állomás ügyfélcentrumában nyolc különböző kiadványt, benne a szegedi szálláshelyekkel és éttermekkel, valamint egy várostérképet nyomtak a kezünkbe.

Edittől Annáig

Egyetértettünk a nekünk segítséget nyújtó fiatalemberrel, milyen jó lenne, ha a szállodák és az ügyfélcentrum online kapcsolatban lenne egymással. Ennek hiányában maradt a telefon: a panziók elérhetőségét, ahol csütörtök és péntek estére kerestünk szállást, az információs könyvből böngésztük ki.

Földön, vízen, levegőben

A Tourinform Széchenyi téri pavilonjában csütörtöktől szombat délelőttig programok sorát ajánlották. A Várjátékok, a vadaspark, a füvészkert és a Móra-múzeum mellett a szombaton kezdődő 52. vitorlázórepülő magyar bajnokságot, valamint a minden csütörtökön induló zenés sétahajózást említették.

Az Edit vendégházban és a Tímárház panzióban nem jártunk sikerrel: csak csütörtökre tudtak volna szállást adni. Mondtuk, gondolkodunk a dolgon és arról érdeklődtünk, hogyan jutunk el hozzájuk a nagyállomástól. A legrövidebb útvonalat mindkét recepciós kedvesen és precízen elmagyarázta. Az Anna panzióban találtunk szabad helyet: igaz, hogy Újszeged kertvárosában van, de a szabadtéri csúcs előtt ennek is örültünk.

Az 1-es villamoson már becsukódott az ajtó, amikor az állomás bejáratán kilépve egy hátizsákos nő eredt futásnak az induló jármű felé. A vezető lassított és kinyitotta a hátsó ajtót: bármennyire kis dolognak tűnik, az illető bizonyosan vidámabban indult a város felfedezésére.

Szem-szájnak ingere

Mivel egy étterem konyháját nehezebb érzékeltetni képekben, úgy gondoltuk, az utca emberét faggatjuk a helyi vendéglőkről. A Széchenyi téren két nyugdíjas nénitől kérdeztük: milyen éttermeket és nevezetességeket ajánlanának? – A Roosevelt téri halászcsárda – mondták egybehangzóan. – És ha nem szeretjük a halat? – tapogatóztunk. – Másból is lehet választani – érveltek. Látványosságként a Móra-múzeumot, a zsinagógát, a fogadalmi templomot, az egyetem épületeit jelölték meg.

A Dugonics téren Orsit és Kittit is a vendéglőkről, a látványosságokról faggattuk. Vajon számít, hogy a turista fiataltól vagy idősebbtől kér tanácsot? – Nívós étterem legyen? – kérdezte Orsi. – Amit a legszívesebben ajánlanál – feleltük. – Akkor a Fesztivál, mert ott olcsó és gyors a kiszolgálás, de a Kínai Nagy Falban is jól főznek – mondta Orsi. – No meg a Szent István étterem, ahol a bankettünk volt – egészítette ki volt osztálytársát Kitti. Nevezetességek? – Dóm tér, Kárász utca, Dugonics tér – sorolták felváltva. – De a plázába is érdemes betérni – tette hozzá Kitti.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szőlőlugas az ásotthalmi Champs-Elysées-n

Egy körúton ritkán pöfög csotrogány, ketyeró, csettegő – ennyi néven nevezik a környéken az… Tovább olvasom