Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 18°C Még több cikk.

Turistaszemmel a város

Új zsinagóga, alsóvárosi templom, Széchenyi tér, Kárász utca, dóm – ezek Szeged kiemelt turisztikai látványosságai, melyeket a városunkba érkező csoportoknak bemutatnak az idegenvezetők. Az viszont már külön attrakció, ha működő nyilvános vécét is tudnak ajánlani az elcsigázott vendégeknek.
Fotó: Miskolczi Róbert
Szeged legnépszerűbb turisztikai látványossága egyetlen útikönyvben sem szerepel, a városunkba érkezőknek pedig szerencséjük van, ha egy százasért találnak olyan helyet, ahol könnyíthetnek magukon. Ezt tapasztaltuk a mintegy háromórás úton, melyet turistákkal tettünk meg.

Villamosnak álcázva

Marosvásárhelyről, Prágából, Ustronból és Nádszegről érkezett az az általános iskolásokból álló csapat, melyet két különbuszon vittek végig a városon. Koteczki István vendégeihez csatlakoztunk: a rakpartról először a világ harmadik legnagyobb zsidó templomához, az új zsinagógához hajtottunk.

Volna. A hősök kapuja előtti útszakasz minden szabályosan megközelíthető irányból le volt zárva. Az emeletes busz pillanatok alatt dugót generált, amikor megpróbált a zsákutcának bizonyult szakasztól visszatolatni. Végül villamosnak álcáztuk magunkat, és – más lehetőség nem lévén – a síneken hagytuk el a környéket.

Jel fölött: „a viz itvot"

A zsinagógánál szigorú tekintetű helyi idegenvezető állta a csoport útját: nőket fedetlen vállal, férfiakat rövidnadrágban és sábesz nélkül ő bizony nem enged be. Kölcsönkellékekkel végül mindenki bejutott a monumentális épületbe, ahol folyamatosan kattogtak a telefonok és digitális gépek vakui. Kifelé menet egy lány megjegyezte: „Pedig kintről milyen fakónak tűnik!"

Az alsóvárosi templom felé elhaladtunk a harmadik honvéd huszárezred lovas szobránál. Ilyen néven valószínűleg egyetlen szegedi sem találná az alkotást, de az idegenvezető is csak egyszer említette meg így, a továbbiakban már csak „becsületes nevén", lófarának szólította. A körforgalomban újabb útépítésbe futottunk, így ismét pluszkörök következtek, hogy eljuthassunk a Mátyás térre. A ferences templomban két dolognak volt igazán nagy sikere: a kiállított csuhának, valamint egy ajtóba vésett rovátka fölé írt szövegnek, mely a szegedi nagyvíznek állít örök emléket a következőképpen: „a viz itvot"

Egyéb folyóügyek

– Aki pisilni akar, hozzon magával száz forintot – szólt a hasznos tanács a rakparton, és a csoport gyalogosan folytatta útját a belvárosban. Mint megtudtuk: a százas sem jelent automatikusan lehetőséget a könnyítésre, a még működő nyilvános vécék ugyanis rapszodikusan vannak nyitva. Ezért az idegenvezetők általában a könyvtárba viszik a társaságot, ahol az ilyen látogatókat „pisis csoportnak" hívják a dolgozók.

A belvárosi séta során az iskolások megnézték a sóhajok hídját, a Széchenyi és a Klauzál teret, majd a Kárász utcát. A legnagyobb sikere meglepő módon nem az Europa Nostra-díjas sétálóutcának, hanem a Széchenyi tér egyik fájának volt, melynek kinövése egy disznófejet ábrázol. – Ezt kedvelik a turisták legjobban, még sincs benne egyetlen útikönyvben sem – mondta Koteczki István.

A háromórás túra a Dóm téren ért véget, ahol a csoport sajnos éppen lekéste a 12 óra 15 perckor kezdődő órajátékot. Itt az idegenvezető elbúcsúzott tőlük, a székesegyházban ugyanis külön szakember kalauzolja a turistákat. A gyerekek nem sokkal később rengeteg élménnyel, és még több fényképpel indultak haza a napfény városából.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kész utak a belvárosban

A tervek szerint halad a négy útépítőcég Szeged útjain, ám sok esetben meggyűlik a bajuk a hőséggel,… Tovább olvasom