Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Udvaros Dorottyának fontos a közönség visszajelzése

Szeged - Udvaros Dorottyát állítása szerint meg lehet találni nemcsak színpadon, mozivásznon, hanem piacon, virágboltban is. Közönsége mégis ritkábban állítja meg mint régen. Mi sem a közértben szólítottuk meg, hanem a szegedi Belvárosi moziban, filmbemutató előtt.
– Igazgatót vált a szegedi és a fővárosi nemzeti színház is, színészeket küldenek el, színészeket szerződtetnek. Mennyire számít a színjátszás manapság jó szakmának, biztos megélhetésnek?
– Már nehezen tudok erre válaszolni. Lehet, hogy magabiztosságnak tűnik, de úgy gondolom, én mindig találok majd magamnak munkát. Hozzá kell tennem – képletesen szólva –, nem azt várom el, hogy hintó érkezzen értem hat lóval. Alternatív színházi előadás vagy kispénzű alkotás is szóba jöhet, az a fontos, hogy a benne részt vevő emberek számomra elfogadható alkotótársak legyenek.

– Legújabb filmje a Márai Sándor regényéből készült Eszter hagyatéka. Szereti?
– Szeretem, és fontosnak tartom. Tudom, hogy ez vadromantikusan hangzik, de annyira jó lenne, ha iskolás csoportok, nyugdíjasklubok együtt elmennének és megnéznék. Mert annyira nem korszerű, amiről Márai beszél. Annyira nem trendi, nem a mai problémákkal foglalkozik. Ezért bizonyos szempontból üdítőnek tartom. Foglalkozunk ma azzal, hogy önfeláldozás? Téma ez manapság? Nem. Az a téma, hogy szerezd meg, ami kell, legyél sikeres, valósítsd meg önmagad. Muszáj néha venni egy szusszanásnyi levegőt, és elgondolkodni azon, hogy jó, de hogyan. Mennyire? Milyen áron? Márai finoman, árnyaltan gondolkodik ezekről a dolgokról.

– Ön rendszeresen megfogalmazza magának ezeket a kérdéseket?
– Az a szerencsém, hogy a pályám során fantasztikus írókkal találkozom, akik egyszerűen rákényszerítenek, hogy ilyesmin gondolkodjam. Hogy egy ember mit miért tesz vagy nem tesz. Minden egyes újabb munka ilyen kérdéseket vet föl bennem.

Udvaros Dorottya: az emberek már nem állnak meg olyan könnyen beszélgetni. Fotó: Segesvári Csaba
Udvaros Dorottya: az emberek már nem állnak meg olyan könnyen beszélgetni. Fotó: Segesvári Csaba

– Volt olyan szerep, amit később megbánt?
– Igen. De összességében megpróbálom helyretenni a dolgokat. Lehet, hogy éppen nem volt sikere annak, amit csináltam, de biztos, hogy volt valami értelme, valamit továbbvittem belőle. Akár a negatív élményből is rengeteget tanulhat az ember, néha még többet, mint a sikerből.

– A Te rongyos élet mára moziklasszikusnak számít. Mit szól hozzá?
– Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom – hiszen nem csak én vagyok ennek a filmnek az alkotója –, hogy amikor leforgattuk, bármerre jártam az országban, nem találkoztam olyan emberrel, aki ne mondta volna, hogy látta, jó volt. Az az érzésem, hogy amikor moziba került, szinte mindenki megnézte.

– Manapság is elég visszajelzést kap?
– Nem. De nem tudom eldönteni, hogy ez azért van-e, mert az emberek már nem állnak meg olyan könnyen beszélgetni, vagy mert én adok kevesebb lehetőséget erre. Talán az előbbi, hiszen ugyanúgy járok piacra, virágboltba, közértbe, vagy álldogálok a háziorvosnál – meg lehet engem találni.

– Önnek fontosak lennének ezek a beszélgetések?
– Iszonyúan. A kritika is érdekel, de csak részben. Fontosabb, hogy akiknek készült a film, vagyis a nézők mit szólnak hozzá.

– Ki a legfontosabb ember az életében?
– Természetesen a fiam.

– Minden filmjét látja?
– Igen, és elég toleráns velem.

– Kölcsönös a tolerancia?
– Igen, jóban vagyunk. Azt hiszem, azt remélem.

– Április 22-én beszélgetünk, vagyis ma van a Föld napja, tudta?
– Komolyan? Ó, jaj. Mi meg végigpufogtunk autóval Budapestről... Így is elkéstünk. Ha biciklivel jöttünk volna, akkor nagyon korán el kellett volna indulnunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karrier Iroda a Szegedi Tudományegyetemen, uniós segítséggel

Szeged - Uniós pályázaton elnyert támogatásból a Szegedi Tudományegyetemen, a JATIK-ban 2005-ben… Tovább olvasom