Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

Új tehetségek, régi nagyok

Nagyszabású, reprezentatív olasz operagálát kínál a közönségnek a szegedi operatársulat. Az együttes vezetője, Molnár László zeneigazgató nevetségesnek tartja azt a felvetést, hogy „töpörödik" az operatagozat. Szerinte a szegedi operajátszás közép-európai mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű.
Molnár László zeneigazgató, a gálaestek karmestere. Fotó: DM/DV
– Mivel a Lammermoori Lucián kívül nem játszunk másik olasz operát ebben az évadban, úgy gondoltuk, szükség van egy nem túl költséges, mégis reprezentatív olasz operagálára. Ebben a társulatunk majdnem minden tagja fellép, és visszatérhetnek azok a régi kedves sztárok is, Gregor József, Gyimesi Kálmán, Misura Zsuzsa és Németh József, akik sokszor sikerre vitték a szegedi operajátszást. Lehetőséget szeretnénk biztosítani a bemutatkozásra a fiatal tehetségeknek is. Meghívtuk többek között Péter Cecíliát vagy Cselóczki Tamást, a fiatal hőstenort, akit szeretnénk ide édesgetni. Az est háziasszonya Dobos Katalin lesz, számos komponistától hallhat nyitányokat, slágeráriákat, duetteket a közönség – ajánlja a gálát az est karmestere, Molnár László, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója. A produkciót Toronykőy Attila rendezi.

Rost Andrea telt házas vendégfellépései nemrégiben azt bizonyították, a közönség hajlandó akár a szokásosnál jóval többet is fizetni, ha világsztárokat láthat a színpadon. A zeneigazgató elmondta, anyagi lehetőségeik szerint keresik a kapcsolatot olasz, cseh, német sztárokkal és külföldön is sikeres magyar énekesekkel, akiket a szegedi publikum még nem láthatott élőben, és van esély arra, hogy vendégként fellépjenek.

Tervek a jövő évadra

– A Mozart-évforduló kapcsán a következő évad elején, októberben két szereposztásban színpadra állítjuk a Don Giovannit, amelyre vendégkarmesterként meghívjuk a korábbi zeneigazgatót, Oberfrank Pétert is. Felújítjuk A végzet hatalmát, mert úgy tűnik, ezzel a produkciónkkal bemutatkozunk majd az Erkel Ferenc Színházban is. Jövő márciusra tervezzük A trubadúr olasz nyelvű premierjét, az évad végén pedig A windsori víg nők című Nicolai-vígoperát tűzzük műsorra, amely évtizedekkel ezelőtt nagy sikerrel ment Szegeden. A gyermekek számára készülő beavatószínházi Hamupipőkét a következő szezonban is nagy előadásszámban játsszuk majd – árulja el a következő szezon operai műsortervét Molnár László, aki fontosnak tartja azt is, hogy hamarosan bemutatják a szegedi zeneszerző, Vántus István főművét, az Aranykoporsót. Ezt szeretnék Budapesten is többször eljátszani.

– Meg vagyok arról győződve, hogy a szegedi operatársulat toronymagasan vezet a vidéki mezőnyben. Mi évadonként 6-7 produkciót tűzünk műsorra, míg Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és Győrben legfeljebb egy-két operát játszanak egy szezonban. Ezek az adatok önmagukért beszélnek, nincs is mit összehasonlítani. Tizenöt magánénekesünk benne van az országos körforgásban is, rendszeresen vendégszerepel, tulajdonképpen mi segítjük ki a többi operatársulatot. Az énekkarban is komoly tartalékokkal rendelkezünk, több kórustagunk szólistaként is megállja a helyét. Az egyaránt nagy szolgálatszámot teljesítő szimfonikus zenekarnak és univerzális színházi együttesünknek köszönhetően olyan a zenekari ellátottság Szegeden, mint egyetlen más vidéki városban sem. Ez biztosíték a szegedi operaélet színvonalára – hangsúlyozza Molnár László, aki öt kollégájával együtt tavaly Artisjus-
díjat kapott A csend bemutatásáért.

Többen felvetették már: milyen kár, hogy nem Szeged rendezi az operafesztivált. – A nemzetközi operafesztivál hatalmas állami támogatással működő, évente egyszer ismétlődő, adaptált rendezvény, amelynek ugyan Miskolc városa ad otthont, de valójában semmi köze az egyébként tiszteletre méltóan létező miskolci operajátszáshoz. Az a produkciók számát és minőségét tekintve sem hasonlítható a szegedihez – mondja a zeneigazgató, aki, ha teljesítenék három kívánságát, akkor azt kérné: szerződtethessen egy igazi hőstenort; az egyik fiatal énekesnőjéből néhány év alatt váljék igazi drámai koloratúrszoprán, és a szegedi közönség ne az apró hiányosságokat vegye először észre, hanem legyen büszke az operatársulatára, amely közép-európai mércével mérve, például Kassához, Grazhoz vagy Klagenfurthoz hasonlítva is kiemelkedő jelentőségű.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismeri-e ön a pártok ígéreteit és képviselőjelöltjeit?

Harmincegy nap van még hátra a parlamenti választások első fordulójáig. Noha nyakig benne vagyunk a… Tovább olvasom