Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Újjászületik Eszenyi tehenes operettje

Szeged - A Dóm téri színpadon három napot próbálhat a Marica grófnő stábja – mindössze ennyi idő alatt kell újraéleszteni Eszenyi Enikő tavalyi sikerprodukcióját, immár két Nemzet Színészével.
Egy év nagy idő – hiába aratott tavaly zajos sikert a Marica grófnő a Dóm téren, a stábnak Eszenyi Enikő irányításával szinte újra kell tanulnia a darabot. A Scabello tápéi üzemében készült gigászi díszletelemeket, a revülépcsőt rejtő piros körömcipőt és az óriáshegedűt rutinnal állították fel a dómszínpadon. Tóth Kázmér, a gyártó cég vezetője elmondja: csak a cipő bőrborítását kellett néhol kijavítani, egyébként Kentaur megvalósult álma átvészelte a telet.

– Felvágom az ereimet! – kiált fel Eszenyi a kedd esti próbán 8.45-kor. Bár a kezdést 8 órára írták ki, háromnegyed órával később még a nézőtéren ülnek a zenészek.

– Sohasem készül el időre a hangosztály a kábelek, mikrofonok szerelésével – súgja oda az egyik muzsikus, s mint kiderül: mindenki egymásra mutogat a Turandotban tapasztalt hangosítási problémák miatt.

Rácz Rita tetőtől talpig pokrócba bugyolálva jelenik meg a karmesteri dobogó mellett: a próbán ő énekli Marica szólamát az erejét a három egymást követő estére tartalékoló Lukács Gyöngyi helyett.

Felvágom az ereimet! – kiált fel Eszenyi a kedd esti próbán 8.45-kor. Fotó: Frank Yvette (Képgaléria)

– Azt a lassú tűzön pirított, gyenge bikakakit! – fakad ki Király Levente, a Nemzet Színésze a sok téblábolást látva. Semmi sem úgy működik az első próbán, mint kellene. Ráadásul háromnegyed 10-kor a megeredő eső félbeszakítja a nyitó jelenetet: a muzsikusok sietnek biztonságba helyezni értékes hangszereiket. Mivel pénteken este már előadás, a meteorológiai állomás pozitív előrejelzésében bízva nem engedik nagyvonalúan szétszéledni a gárdát. A művészek a színpad alatt, az öltözőkben várakoznak a folytatásra.

Szeged színészkirályán kívül akad már egy újabb Nemzet Színésze is a stábban, hozzá kopogtatunk be a kényszerpihenő alatt.

– 1956-ban, érettségi után Kaposvárott kezdtem a pályám, és a következő évben kerültem a szegedi színházhoz. Azért épp ide, mert korábban egy műkedvelő csoportban játszottam, amit a Szegeden rendezőként dolgozó Versényi Ida vezetett. Latinovits Zoltán és Hoffmann Géza, azaz a későbbi Hofi is nála kezdték velem együtt – meséli a Populescu Dragomir Móricot játszó Tordy Géza. – Szegeden a Komor Vilmos vezetésével működő virágzó, csodálatos társulatba csöppentem. Domján Edit, Lehoczky Zsuzsi, Lontay Margit, Miklós Klári voltak a vezető színésznők, és olyan sztárok, mint Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsébet és Berdál Valika énekeltek az operatagozatban. Azóta is mindig megmelegszik a szívem, ha Szegedre jövök.

Keve, a sztárparipa

Kevének, a szabadtéri népszerű háromláb kesely sztárparipájának is újra megmutatják, mi lesz a feladata a produkcióban. Amikor legközelebb mégis késve lépnek színre vele, a karmester felkapja a partitúrát, felszalad a színfalak mögé, közben azt dörgi: – Neki elég egyszer megmutatnom, hol és mikor kell bejönnie, és megcsinálja magától is!

Tordy Géza a pályakezdő évek után a Szinetár Miklós rendezte 1976-os Dóm téri Tragédia kisebb szerepeiben, majd a Bánk bán Biberachjaként játszott Szegeden.

– Amikor első alkalommal jöttem vissza, furcsa déja vu érzés volt bennem. Mintha megállt volna az idő. Tavaly Lehoczky Zsuzsival meglátogattuk régi szegedi kolléganőnket, Decsi Gyöngyit, aki népszerű, befutott színész volt már Szegeden, amikor mi pályakezdők. Én nem tudom másképp elképzelni az életem, csak színészként. Moralizáló ember vagyok, miközben nem politizálok, nagyon is foglalkoztat, hogy mit tapasztalok a környezetemben. A világ akkor lenne jó, ha a társadalmi javakat egyenlőbben lehetne elosztani. A mai farkastörvényeket nem tudom elfogadni. Ezért az elmúlt húsz év hihetetlen csalódás számomra.

Minden leértékelődött ezalatt, ami magasabb rendű. Nem mintha az előző rendszer jobb lett volna, ne lettek volna akkor is irtózatos szörnyűségek – zsörtölődik a csak néhány hete megválasztott legújabb Nemzet Színésze.

Ami ma is feldobja: egy jó munka. Az ősszel Aldo Nicolai öregségről szóló Hárman a padon című könnyes vígjátékát állítja színpadra a Budapesti Kamaraszínházban Szilágyi Tiborral, Tahi Tóth Lászlóval és Vári Évával.
Közben eláll az eső, az ügyelők a színpadra szólítják a szereplőket. Tordy Géza is gyorsan elköszön.

Olvasóink írták

  • 2. Mese 2008. július 10. 20:06
    „felőlem felvághatná!
    Azt a hisztit,amit le szokott csapni!!!
    Ráadásul a kóristák tök feleslegesen ülnek ott 5-6órákat az öltözőben,mert a rendező nem tud velük mit csinálni,pedig csak annyit kéne tennie,hogy mikor nincs rájuk szükség,hazaengedi őket.
    Örülök,hogy jövőre nem lessz Szegeden,bár úgy hallottam a színházba akarják majd hívni egy-két darab rendezésére... :S”
  • 1. hab 2008. július 10. 05:26
    „Tisztelt Munkatársunk!
    Megható, hogy Lehoczky Zsuzsa és Tordy Géza 50 év után is emlékeztek rá és felkeresték, tiszteletüket tették az egykor igen népszerű művésznél, akit : Décsy Györgyinek hívnak.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aki képviselőként tanulta meg a méhészszakmát

Szeged - Méhkasba nyúlt - érezhette a megyei önkormányzat alelnöke, amikor neki kellett… Tovább olvasom