Délmagyar logó

2016. 09. 29. csütörtök - Mihály 12°C | 24°C

Újra kell tanulni a tanyát

Kaptam magam, buszra szálltam vasárnap délután, hogy visszarévedjek a régi világba. Húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt hetente legalább kétszer bóklásztam erre, most rá kellett jönnöm az első kanyar után, újra kéne tanulnom a tanyát. Bejelentésre mentem a zákányszéki Magyar Pistáékhoz. Mondom, révedezni és tanulni.
Hivatalosan Papp István az, akiről beszélek, de régi jó szokás szerint a másik néven van közforgalomban. Fiatal volt ő is, én is, amikor először találkoztunk, most már bottal jár. Kettő is van belőle neki. Legalább nyolc hektár őszibarackos öleli körül a tanyát, az elválasztó út egyik felén csattogtatja a metszőollót Pista, a másik oldalon Laci fia dolgozik, a szintén Laci nevű, hétvégén Gödöllőről hazajáró unokájával. Mindenki a maga módszerét alkalmazza, nem jó keverni a kettőt.

Tanulékony disznó

Annak idején elment a fiatal házaspár nyár derekán az Adriára, a tanyát és a jószágokat az akkor még kisdiák Lacikára hagyva. Önetető volt a disznóólban, és önitató is. Micsoda tanulékony a disznó! Hogy agyon ne aszalódjon a homoki kánikulában, rátette jobb első lábát az önitató nyelvére, pocsolyát folyatott magának, és belehevert. A bikának pedig a szarva akadt bele a bizgettyűbe, az meg az istállót úsztatta el. És mit csinált Pista éppen akkor, amikor először köszöntem rá? Hosszú műanyag csövet fűrészelt kétfelé, hosszában, hogy csirkeetető legyen belőle.
Mi van azóta? Csirkéből csak a háziasszony kedve szerinti kapirgál az udvaron, disznóból is csak a házi szükséglet röfög, bika-marha pedig nincsen.

Amikor a kis Laciból nagy Laci lett, zsebében az érettségivel, a községi tanács pénzügyi embere lett. Annyira rühellte a papírmunkát, öt hónapot bírt ki csak a hivatalban, hazajött gazdálkodni.

Amikor megnősült – Zsombóról jött a szép menyecske –, tüneményházat építettek az öreg tanya mellé. Ránézésre a földi paradicsom képződik meg benne. Az ő Lacijuk már a gödöllői egyetemen tanul, de végzés után készül végleg hazajönni, és folytatni a családi hagyományt. Húga pedig a szegedi egyetem élelmiszer-ipari tagozatán alapozza a jövőjét. Mindkettő követi az ősi igét: tanulj, fiam, légy különb apádnál! És maradj meg becsületes embernek!

Virágzó őszibarackosban a reménykedő Papp család. A szerző felvétele
Virágzó őszibarackosban a reménykedő Papp család. A szerző felvétele

Három kísértés


Pista mondja, három hullámban fenyegette hajdanán az eltérülés. Barátjával a selypi cukorgyárba készültek, de visszamaradt. Börtönőrnek is csalogatták, az utolsó pillanatban ébredt rá, az se neki való. A Homokkultúra Szakszövetkezetben állattenyésztési főnök is lehetett volna, onnan is visszatáncolt.

– Melyiket bánod?
– Egyiket se. Jól választottam, itthon maradtam.
Fia névjegykártyáján rajta van az internetkukaca is, meg ez a szókapcsolat is: Papp Bio. Hogyan lehet ekkora őszibarackost biogazdálkodással megóvni a pusztulástól?
– Rézzel, kénnel és káliszappannal szabad permetezni így is.
– És a szívó-rágó kártevők?
– Arra a baktériumos permetszert használjuk.

Bennem még az él, szinte őskövületként, hogy ez az a szer, amit semmiképpen nem akartak beengedni a magyar mezőgazdaságba. Nehogy megbontsa az élővilág rendjét. Mostanában már a génpiszkált növényekkel vívják a harcot.

Arra is emlékszem, valaki arról beszélt nagy-nagy tanácskozáson, el kell érnünk, hogy a parasztember gyereke úgy tanulja meg a gépet, ahogy maga a lóval való bánásba beleszületett.

Csöpögtetés


– Hány traktor van a háznál?
– Három. A kicsi Rába – tizenöt lóerős –, a nagyobbik ötven lóerővel és a harmadik nyolcvannal.
– Teherautó?
– Kettő.
– Kinek van jogosítványa?
– Mindenkinek, mindenre.
– A nagymamának is?
– Neki is.

És olyan helyre kis műhely is van, akármelyik műszerész megirigyelné.
A közeli évek vizessége levizsgáztatta vidékünk őszibarackosait. Partvonalon kívülről hergelem őket is, ha a húszcentis szintkülönbség is elég volt a megmaradáshoz, át kellene térniük a bakhátas telepítésre. Ahogy a földiepret is termelik. Erre azt mondja a teljes Magyar család, hozzá való gépek kellenének. Egyébként minden fa tövében ott a csöpögtető öntözés.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már a szerenádra gyakorolnak a szünetben

Szeged - A szegedi Széchenyi-gimnázium környezet- és vízgazdálkodás szakos tizenkettedikesei az óra… Tovább olvasom