Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 17°C Még több cikk.

Utcakövek, összetört fejek

Összetört, vérző, szögekkel, szögesdrótból font töviskoszorúval meggyötört fejek, halomba gyűjtött utcakövek láthatók Kass János szegedi galériájában. A cím nélküli, sokkolóan aktuális kiállítással az eltiport 56-os forradalomra és szabadságharcra emlékezik a Kossuth-díjas grafikus, a város díszpolgára.
Cserépdarabokká törte a művész a fehér porcelánfejeket. Fotó: Frank Yvette
– Teljes eszköztelenséggel szerettem volna emlékezni 1956-ra. Nem is elsősorban október 23-ára, hanem november 4-ére, amikor újabb harminc évre becsapódott ránk az ajtó, megkezdődött a második megszállás Magyarországon. Ez a kiállítás fehér gyász, lyukas zászló nélküli főhajtás a sorsunk előtt. Aktuális, mert ma is reménytelen, kilátástalan a sorsunk. Az egyéné éppúgy, mint a közösségé. Ami most zajlik az országban, az nem mehet tovább! Eljutottunk a szakadék szélére, két ember huzakodik, és nem tudhatjuk, milyen erők állnak mögöttük – mondja keserűen Kass János.

Kossuth-díjas grafikusunk Vár utcai galériájában ösztönösen hozta létre a rendhagyó tárlatot, miután a Fekete Ház 56-os kiállítása számára is adott hetven rajzot. – Szétvertem a fehér porcelánfejeket, a tárlat zárásaként pedig gyertyát gyújtunk majd kelet-európai sorsunkért. Elborzadva látom, hogy saját sorstársaink vernek szét most mindent magunk körül. Nemcsak a politikusainkat lehet ezért hibáztatni, hanem mindenkit, magamat is beleértve. Kétségbeejtő jövő vár így a fiatalokra, mert nem is másod, hanem harmadrendű polgárai leszünk Európának – állítja Kass János, aki nemrégiben esett át egy lábműtéten, ezért az elmúlt napokban ki sem tudott mozdulni budai otthonából, onnan figyelte a belpolitikai híreket.

– Amikor a megszokott szemorvosomhoz szerettem volna menni, kiderült, hogy a doktor úr Angliába ment dolgozni. Azt tapasztalom, hogy akinek esze van és teheti, menekül külföldre. Németországban is átéltem ilyet, amikor Lipcsében tanultam. 1961-ben, amikor a berlini fal felhúzása után a német fővárosban jártam, arcüreggyulladást kaptam, és a kelet-berlini klinikákon szinte nem maradt orvos, aki gyógyszert felírjon. A legjobb szakemberek átmenekültek Nyugat-Berlinbe. A török hódoltság alatt sem volt így kiuzsorázva az ország, mint ma. Ötven évig reménykedtünk, az elmúlt tizenhat évben pedig különösen bizakodtunk, nem hittük volna, hogy az ország végül a természetes fejlődéssel ellenkező irányba fordul. Akarnokok csapdájába kerültünk. Mindezek ellen is tiltakozom az összetört fejekkel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megrendülve emlékeznek a szegediek Gregor Józsefre

Zarándokhellyé változott szombaton és vasárnap a Széchenyi tér, ahol a városháza előtt két napra… Tovább olvasom