Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Utolsó kávé a Bécsi Kávéházban

Mától nem szűrődik ki kávéillat és cigarettafüst a Bécsi Kávéházból: a szegedi belvárosban öt éven át működő vendéglátóhely végleg megfordította a nyitva tartást jelző aranytáblácskát. Mint lapunkban megírtuk, a nívós kávézóból gyógyszertár lesz. Utolsó este sírva vigadtak a vendégek, akik teljesen megtöltötték a helyet.
Dugig volt a Bécsi Kávéház tegnap kora este, még az is betért egy búcsúkávéra, aki korábban csak távolról méregette a szecessziós jellegű vendéglátóhelyet. Az asztaloknál összeszokott társaságok, törzsvendégek ültek – illetve a „foglalt" táblák alapján őket várták.

– Hiába kötöttük meg az anyagilag legjobb üzletet, most mégis mindkét szemem sír, egyik se nevet. Igazából az első pillanattól fogva bántuk, hogy megváltunk tőle, de a gazdasági helyzetünk túlnőtt az érzelmeinken – beszélt nehéz szívvel Papp Róbert, a Bécsi társtulajdonosa.

Ragaszkodását mutatja, hogy az utolsó héten folyamatosan fotózta a helyet, munkatársait, a törzsvendégeket – emlékül. Szomorúan, de büszkén mutatta a bársonyba kötött vendégkönyvet, amibe az elmúlt másfél héten annyi hálás szó került, ami őt is meghatotta. A könyvet lapozgatva Varnus Xavér, Alföldi Róbert, szegedi orvos- és jogászprofesszorok gondolatait olvashattuk: a szeretet megnyilvánulásait az egyedülálló hely iránt. Az egyik férfi törzsvendég versben fejezte ki magát: „A szív vérzik, a lélek sajog, mert 26-ától hontalan vagyok...".

Angliába mennek a pincérek
– Áprilisban már Angliában dolgozom – hadarja el két szaladás között Kolláth Ádám pincér. Egy kolléganője szintén a szigetországban kapott munkát, és a munkatársak többségének is lesz munkája máshol. Mint mondták, második otthonukként szerették a helyet, ennek szellemében dolgoztak – a vendégek érzelmei ezért nem is lepték meg őket nagyon. A kollektíva számára az üzletvezető egy utolsó közös kirándulást is szervezett: három napra elutaznak egy egri szállodába pihenni, számot vetni a múlttal és a jövővel. 
Tegnap délután egy idős házaspár két csokor nárciszt hozott a kávézóba, mint Papp mondta, megsiratták a helyet, és ezzel emlékeztek rá.
A vasárnap esti vendégektől víg temetést kapott az utolsó óráit töltő vendéglátóhely – bár a sörös jókedvbe jócskán keveredett üröm is. – Nagyon sajnáljuk, hogy megszűnik a hely: ide jártunk beszélgetni, randizni, sőt még a városba érkező barátainkat, ismerőseinket is elhoztuk a Bécsibe. Olyan ez Szegeden, mint a Dóm tér – mondta még jelen időben egy nagyobb társaságban söröző Álmos Péter. Amikor az kerül szóba, hova mennek majd hétfőtől, azt mondják, a Casablanca vagy a Grand Café jöhet szóba – habár egyik se hasonlítható a Bécsihez.

Lovas András az enteriőr, az öltönyös pincérek, a kiszolgálás színvonala, a hangulat mellett megemlíti: a Bécsi a minőségéhez képest szinte olcsó volt, talán ez is lett a veszte. Igaz, valószínűleg ez is hozzájárult a népszerűségéhez. Ezt jól jelzi az is: egy internetes oldalon a napokban publikált, ötszázas kávéházi toplistán a Bécsi Kávézó ezüstérmes közönségdíjas lett – sajnos már csak posztumusz.

– Szeretnénk megvenni ezt a játékot emlékül – fordult a szinte minden vendéggel pár mondatot váltó Papp Róberthez Bajmócy Zoltán. Egy térbeli amőbáról van szó, aminek a nevét sem tudják, de annyit játszottak már vele itt, hogy a társaságukhoz nőtt. Az üzletvezető-társtulajdonos nekik adja, egy fotóért. Emlékért emléket, hangzott az üzleti ajánlat, amire nem lehet nemet mondani. S hogy meddig maradnak? Amíg ki nem dobnak – mondta kórusban a leghűségesebb törzsvendégek egy csoportja, Szabó Nóra, Lencse Brigitta és Bajmócy Julianna.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A körbetartozás áldozata a szegedi Délépítő

Lapunk értesülése szerint felszámolási eljárást kezdeményeztek a Délépítő ellen, amely kedden… Tovább olvasom