Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

V. Kulcsár Ildikó: Igenis lehet örülni a mai Magyarországon is

Szeged - Bejárta az országot Egy korty derű című estjével V. Kulcsár Ildikó – úgy tapasztalta, ma komoly hiánycikk a mosolyra való képesség. Mégis úgy véli, a magyar nem pesszimista nép. Bár a nyolcadik könyvét írja, nem írónak, hanem újságírónak tartja magát. Az emberi sorsoknál nincs számára semmi érdekesebb.
– Az utóbbi hónapokban Egy korty derű című estjével számos településre meghívták Győrtől Veszprémen át a szegedi Somogyi-könyvtárig, még Torontóban is járt a Magyar házban. Ennyire hiánycikk lenne nálunk a derű?
– Nagyon komoly hiánycikk a derű, a mosolyra való képesség, hogy észrevegyük azt is, ami jelentéktelenül, picikét szép. Igenis lehet örülni a mai Magyarországon is, ahol rengeteg a gazdasági baj, divat a panasz és a cinizmus – amit nagyon utálok. Ha elveszítjük azt a képességünket, hogy észrevegyük az apró szépségeket, tényleg nem lehet elviselni a hétköznapokat. Ha nem lenne ennyi eredendő belső igény a derűre – még a nehéz helyzetben is –, nem hívnának ennyi helyre.

Örökölte a derűt

– Említette, hogy a derűt genetikai örökségül kapta a nagyanyjától. Ő és a kortársai sok szörnyűséget éltek át a történelem jóvoltából. Mi lehet az oka annak, hogy a mai generációk mégis sokkal rosszkedvűbbek, pesszimistábbak?

Ha elveszítjük azt a képességünket, hogy észrevegyük az apró szépségeket, tényleg nem lehet elviselni a hétköznapokat. Fotó: Schmidt Andrea
Ha elveszítjük azt a képességünket, hogy észrevegyük az apró szépségeket, tényleg nem lehet elviselni a hétköznapokat. Fotó: Schmidt Andrea

– A nagyanyám korosztályát megedzette a sors, korábban rájöttek arra, mi igazán fontos az életben. Nagyanyám megélte az első és a második világháborút, a Rákosi-korszak „gyönyörűségeit": mindent elvettek tőle, mégis tudott nevetni. Két Herendi csészéje maradt, de csakazértis abból itta a kávét. Sokkal korábban lett bölcs, mint a mai, anyagi javak gyűjtésére szocializálódott generáció. Több bajt, halált látott. Amit nagyon szerettem benne, hogy nem csak emberekhez, tárgyakhoz is
Kismamaként lett újságíró

V. Kulcsár Ildikó a budapesti bölcsészkaron szerzett diplomát, majd pszichopedagógiát is tanult. Dolgozott a gyermekvédelemben – nevelési tanácsadóban, majd gyermekvédelmi szakfelügyelőként –, az egyetemi évek után a második házasságában ötgyerekes anyaként kezdett újra írni. – Panna lányom 1986-ban született meg, vele voltam otthon gyesen. Nyugodt kisbaba volt, eleinte a vele kapcsolatos történeteket küldtem be a Nők Lapjába. Az első úgy született, hogy pelenkázás közben Panni egy kulcscsomót vágott az arcomba, és bekékült a szemem környéke. Amikor sétálni vittem, senki sem hitte el, hogy nem a férjemtől kaptam a monoklit. Arra gondoltam: hol élünk mi? Megírtam és beküldtem a történetet a szerkesztőségbe. Megjelent, ahogy a többi is. 1988-ban mentem férjhez másodszor, 1990-ben ajánlottak státuszt a lapnál.

ragaszkodott. Szerinte ha valami kicsit ócska, kicsit elhasználódott, nem kell rögtön kidobni. Ha megjavítjuk, lehet sokkal jobb, mint az új, és ez érvényes a párkapcsolatokra is. Válóperes ügyvéd barátnőmtől tudom, hogy a válások nagy része bosszúválás. Nem bíztál bennem, megcsaltál? No, akkor jól elválok tőled, mert velem ezt nem lehet! És ott marad két magány... Elválni akkor szabad, ha egy lakatlan szigeten is jobban érzi magát valaki, mint a párjával. Mindaddig, amíg marad érzelem egy kapcsolatban – akár veszekedéssel, tányércsapkodással –, van még remény. Ám ha megjelenik a drog, az alkohol, vagy átveszi a hatalmat „Közöny uraság", akkor menekülni kell.

– Mit gondol, valóban annyira pesszimisták vagyunk mi, magyarok, mint ahogy a köztudatban él?
– Nem fogadom el, hogy a magyar pesszimista nép. Inkább divatos nálunk a panasz. Valahogy gyanús azt mondani, hogy jól vagyok. Nem „trendi". Mert ha kimutatod, hogy netán jó kedved van, akkor talán nem is vagy annyira okos. A borongós, cinikus, kicsit pesszimista ember akkor is intelligensnek tűnik, ha buta. Görögországban szilvesztereztünk egyik évben a férjemmel, a testvéremmel és a feleségével, egy tavernában az Akropolisz tövében. A görögök őrjöngéssel, ivással, tánccal ünnepelték az éjfélt, mi kimentünk a taverna elé és elénekeltük a Himnuszt. Nem értették, hogy mi ez a szép, de szomorú dal. Nem tudták összerakni, hogy utána bementünk és táncoltunk reggelig. Mi, magyarok nem pesszimisták vagyunk, legfeljebb több a hajlamunk a szomorúságra, de közben a humorunkat sem veszítjük el. Van itt humor és intellektus, klassz ez az ország!

Valahogy gyanús azt mondani, hogy jól vagyok. Fotó: Schmidt Andrea
Valahogy gyanús azt mondani, hogy jól vagyok.
Fotó: Schmidt Andrea

– Miért gyűlöli a cinizmust?
– Mert ha mindenre elhúzom a számat, amit szentnek szeretnék tartani, akkor nincs jövő. Lehetünk a gödör alján, de minden gödörből ki lehet kapaszkodni. A cinizmus megöli a lelket és mindent, amit én próbálok képviselni. Az irónia és az önirónia viszont önbírálatra, szerénységre nevel, azaz a fejlődésről, a jövőről szól.

– A Nők Lapja újságírójaként ismerte meg az ország, de már a nyolcadik könyvét írja. Írónak vallja magát?
– Nem, mert magyar szakos létemre rengeteg bennem az alázat. Tudom, hogy sokan szeretik a könyveimet, de ha a nagy írókra gondolok – Mikszáth, Krúdy és sorolhatnám –, azt mondom: újságíró vagyok. Tudom, sokan hívják magukat írónak, akik gyengébben írnak nálam, de ez az ő dolguk. A második könyvemet, a Kölykök, dili, szerelem címűt – amit a családomról írtam –, lefordította ékes angol nyelvre egy London mellett élő magyar származású nyelvtanár, önszorgalomból, mert szereti. Vannak ilyen csodák. Még rengeteg könyvtervem van, közben tudom, minden ember tönkremegy, aki feljebb értékeli magát a kelleténél.

Embereket gyűjt

– Az újságírói, írói munkához nagy adag kíváncsiság szükségeltetik. Mindig kíváncsi ember volt?
– Mindig, velem nem lehet közlekedni külföldön. Amikor Indiában jártunk a Tadzs Mahalnál, nagyon meleg volt, kiszálltunk az autóból, és ott állt a világhírű épület közelében egy elképesztően gyönyörű kisgyerek, talpig rongyokban. Perceken át háttal álltam a Tadzs Mahalnak, a gyerekkel beszélgettem. Olyan szeme volt, hogy soha nem felejtem el! Számomra az embernél, az emberi sorsoknál nincs semmi érdekesebb. Beszélgettem hírességekkel, királynőkkel, nagyon okos emberekkel, de gyilkossal, kábítószeres lánnyal, nővel is, aki megölte a férjét. Én embereket gyűjtök, és a gazdagságom ez az embergyűjtemény. Az újságírás hivatás, nem szakma.

Nem illik rám a szent asszony, ősanya öt gyerekkel kategória sem. Fotó: Schmidt Andrea
Nem illik rám a szent asszony, ősanya öt gyerekkel kategória sem.
Fotó: Schmidt Andrea

– Hivatása mellett öt gyermeket nevelt férjével. Megdöbbenéssel hallottam, hogy azt tanácsolták önnek: ne írjon az unokáiról, mert öregítik. Mit gondol erről a „fiatalságmániáról"?
– Azt mondták, hogy ötven kiló vagy vasággyal, letagadhatnál jó pár évet, ne öregítsd magad! Egyedülálló harmincasoktól kapok levelet, akik úgy érzik, már soha nem lesz párjuk. Öregnek érzik magukat, a munkahelyen is, mert nyomul az új generáció, a huszonéves „friss hús". Őrület! Én harmincnyolc évesen, három gyerekkel mentem másodszor férjhez, a házasságba a férjem két gyereket hozott. És akkor még nem is voltam újságíró. Most fiatalabb vagyok, mint az első házasságomban, huszonévesen. Sok nő csak negyven körül találja meg önmagát, és nem biztos, hogy azok boldogok, akik örökké igazodnak, akik mindenben követik a kor által diktált divatot és viselkedést.

Nem tudják besorolni

– Hajlamos feszegetni a hagyományos férfi-női szerepeket: nem nevezik feministának?
– Nem tudnak besorolni. Feminista stichem van? Ugyan! De nem illik rám a szent asszony, ősanya öt gyerekkel kategória sem. Egyszerűen úgy gondolom, nagyon sok tehetséges nő él a világban, az országban, akik nem tudják kifutni magukat, mert nem egyenlő a terhek elosztása a családban. Nem szeretem a kérdést: karrier vagy család? Egy nőnek mindkettőre szüksége van. Tehát a részmunkaidő, a távmunka mellett olyan bölcsődékre, óvodákra lenne szükség, ahová az anya nyugodtan adja be a gyerekét.

Olvasóink írták

  • 17. 620829 2010. december 27. 16:23
    „Történész !

    egyetértek-mindenki nem mehet....én megtehettem és megteszem....a feleségem imádja a gyógyító munkáját és Ausztriában meg is fizetik......ez csak ráadás.
    Magyarhonban van egy titok ---akin nem tudják behajtani-mert nincs árverezendő tulajdona-az sajna szabadon garázdálkodhat....fityisz próbálkozik-de az ő dolgaik sem lettek kiterítve...ezüsthajó-országimázs és társai...sok-sok minden....ez egy ilyen ország....szerintem nagyon sokan ki fognak innen menni....meglátjuk.”
  • 16. jay_és_néma_bob 2010. december 27. 12:42
    „jujj de jó!
    na én lépek innen, amint tudok”
  • 15. qrumpli 2010. december 27. 05:06
    „A legteljesebb mértékben röhöghetnéköm van!
    Ez mán a kánaán!
    Ezt vártuk mióta megszülettünk!”
  • 14. történész 2010. december 26. 17:53
    „620829
    Igazad van de mindnyájan nem mehetünk el.Ez egy olyan ország ahol a vezető tőled vesz el,hogy a haverokat alja népet ,lumpen , seftelő lógó munkakerülőket etessen.A cigány nem is akar még alkalmi munkába sem dolgozni mert az állam az én-te rovásodra hozzám hasonló minimálbéres életszínvonalat biztosít nekik..A miniszterek milliókat keresnek és figyelmeztetnek téged,hogy a minimál béredből erre meg arra is illik adni-bankon keresztül,hogy az ő hasznuk nőjön.”
  • 13. potter00 2010. december 26. 15:16
    „Igen, kínunkban lehet röhögni!”
  • 12. 620829 2010. december 26. 14:16
    „FILI_
    nayjó a felvetés...tettem-e én ezen országért-----BOCSÁNAT DE MÁR HAZÁT NEM ÍROK-valamit.
    NOS:
    -1986-ban válogatott kézisként része voltam a világbajnoki 2.helyezést elért csapat sikerének.
    -20 éve aktiv vállalkozóként minden évben nyereségesen dolgozva léteztem vállalkozásommal-tehát adóztam és nem csináltam százszámra pénzmosó cégek hadát-----amivel a mai apeh képtelen bármit is tenni-----elllenben a kisboltos gyorsan megtalálják.
    -közlekedésben -parkolában próbálok európai normákat betartva közlekedni.....de zebránál megállva sokszor rám dudáltak.....
    ---ez a múlt....én távoztam-távozom innét....mert ha egy ország nem becsül meg....és leírtam....ADÓZÓKÉNT ÉN VAGYOK NEGATIV DISZKRIMINÁLVA AZ ÉLŐSKÖDŐKKEL SZEMBEN.......magasan kvalifikált feleségem közalkalmazotként átlagbér alatt keres....nincs a gyermekeimnek ebben az országban semmi jövőkép.........

    nos én véleményem-nem óhajtok egy ilyen ország állampolgára---vagyinkább így.......IGAHÚZÓBARMA LENNI.......ha kerresek keressek magamnak-családomnak-------------röviden ennyi!”
  • 11. deszkás 2010. december 26. 14:09
    „Kedves FILIBUSZ! Mit tettünk? Egész életünkbe dolgoztunk mint az állat! Tovább mint állat???? Az önerősen bevezetett telefont vették el aztán a szintén önerősen bevezetett gázt most a szintén önerősen bevezetett vizet fogják ellopni (cián miatt).Dolgozzan a kurva anyja minek hogy legyen mit elvenni TÖRVÉNYESEN!! Az önerős:nincs állami támogatás egy deka se!!!!!!! A többi kommenteket pl:620829... ön nem(?) olvassa? Vegye le a napszemüveget és akit be lehet csapni AZT biztassa!”
  • 10. farkasjucus 2010. december 26. 13:21
    „Kedves igazságkereső, szerintem nem gondolja komolyan, hogy Magyarországon minden újságíró egy-két millát keres. Ha igen, nem sok újságírót ismer. Ami meg azt az állítást illeti, hogy lehet nevetni a mai Magyarországon is: ha az ember választhat, hogy sír vagy röhög, sokan az utóbbit választják. Többek között így is fel lehet ezt fogni, ha már örülni tényleg nem szabad semminek mert sz.r a helyzet... Boldog karácsony utolsó napját mindenkinek! Remélem, azért a szigorúbb hozzászólók sem zokogták végig az ünnepet.”
  • 9. Smerdis_of_Arshak 2010. december 26. 12:05
    „620829 2010.12.25. 19:02

    elmúlt húsz évben? az elmúlt több száz évben sincs semmi, amire büszkék lehetünk. a világ(!!) egyik vezető gazdasági és politikai hatalmából sikerült ide jutni, ahol most vagyunk... szégyen és gyalázat. a megosztottság, az összeférhetetlenség, a lustaság, irigység jellemzi ezt a népet. sajnos. tisztelet a kivételnek. de őket meg kirekesztették. meg vagonokba pakolták...”
  • 8. szatyi 2010. december 26. 09:23
    „6. hozzászólás fili-busz 2010.12.25. 23:31

    "Mit tettetek ezért az országért,amire büszkék lehetnétek?"

    A "büszkeség" nálam másodlagos szempont addig amíg a családom túléléséért kell küzdenem! Ezt az országot nem az egyének büszkesége viszi előre, hanem a vezetők alkalmassága! Ez most nem aktuális, -sajnos!”
  • 7. ferdzso 2010. december 26. 08:25
    „Drága Ildikó! A cikket olvasva, egyetlen sora sem jelzi, hogy minek is kéne örülni?! Viszont a "cinizmus" bekezdésre reagálva, azt hiszem, az a "legnagyobb", hogy a bajokat el bagatellizálva, jókat kell "derülni" a gödör aljáról nézve azon, aki a partján mondja a poénokat. Helyzeténél fogva, soha nem fogja megérteni, hogy miért is nem nevet a közönség, aki a gödör alján csücsül...(akiket Ön vidámságra, öniróniára "tanít").”
  • 6. fili-busz 2010. december 25. 23:31
    „Először is, nagyobbak az igények,mint a lehetőségek.
    Jártam Csehországban. Ott 10-ed ennyi új építésű házat nem láttam.Az személyautó park összetétele 60%-ban Skoda Favorit, Felicia, Fabia.
    Mo-on 120 nm új házak, 2 kategóriával nagyobb autók. Mindez kölcsönre.
    Sokan azért sírnak,mert ez így tovább nem mehet.Bizony nem.
    A plázák tele vannak.
    Egy idézet:
    "...Ugyanakkor egyre több fogy a nagy értékű műszaki cikkekből. Az egyik áruházban pénteken azt mondták, plazma tévét és laptopot vettek leginkább karácsonyra az emberek..."

    A sífelszerelés-kölcsönzők nem győzik a munkát.
    A csődbe ment utazási irodában 100 számra "ragadtak" be a fél milliós utak.
    Akkor most mi az igazság?
    Valami nagyon sántít.

    Talán nem az anyagi javak hajszolását kellene egyetlen életcélként megjelölni.
    Biztosan vannak nehéz helyzetben lévők is, de mindenhol vannak a világon ilyenek.Sőt nagyon sok helyen ,sokkal rosszabbak is.

    4. hozzászólás 620829 2010.12.25. 19:02
    1. hozzászólás zolcsi44 2010.12.25. 16:41
    és a többiek:

    Mit tettetek ezért az országért,amire büszkék lehetnétek?
    Nem pénzért!
    Csak úgy ingyen.
    Még nem ilyen emberek lesznek többségben és a vezetésben,addig ez így fog menni.”
  • 5. igazságkereső 2010. december 25. 19:15
    „...Az emberi sorsoknál nincs számára semmi érdekesebb...írja V.Kulcsár Ildikó! Igen sajnos ez így van, csak ami Ildikónak érdekesség, az számunkra már a tragédia határát súrolja.Amíg újságíróink,televíziós riportereink amúgy jól elvannak, addig mi azon töprengünk,hogy miből is kellene,miből is lehetne összetorlódott szolgáltatási számláinkat kifizetni?! Addig, amíg maguk az újságírók nem képesek azt az antagonisztikus ellentétet feloldani, amely ma jellemzi hazánk társadalmát - melyet szándékosan alakítottak így ki! - addig írásaik teljesen hiteltelenek,hiszen semmit, de semmit nem érzékelnek azokból a heroikus küzdelemből,melyet az átlagemberek folytatnak szolgáltatási számláik végösszege és a havi fizetésük összege között. Mindazon által nagyon tisztelem az újságírókat, a baj csak az,hogy a realitásoktól nagyon elszakadtak a havi 1,2 milliós,illetve annál nagyobb fizetésük okán!Nincs ma az az újságíró, aki fel merné tenni a kérdést illetékeseknek, hogy miért kellett ennek így alakulnia,hiszen ténykérdés:semmi nem indokolja az ekkora különbséget társadalmi csoportok között,így csak egyszerűen arról van szó, hogy egy társadalmi csoport eldöntötte,hogy ez így lesz pénzügyileg, a többi pedig nem is érdekes! Na kérem szépen, ezért hiteltelen ma az a társadalmi réteg, amely "csak csodálkozni tud" azon a problémán, hogy valaki miért nem is fizeti a közös költséget, a víz,-villany,-gáz-és egyéb számláit.Sajnos azért, mert a jövedelmi viszonyok köszönőviszonyban sincsenek a szolgáltatási árakkal, melyek már elérték a nyugat-európai színvonalat,a jövedelmek albániai szinten vannak!Innentől kezdve ezért szürreális Dr.Botka László polgármester úr megnyilatkozása,hogy a szegediek érdekében tevékenykedik, hiszen a szegedieknek egy igen jelentős része már valóban nem tudja fizetni szolgáltatási számláit több hónapja,de ez teljesen"hidegen hagyja" az illetékeseket,holott ne ma fizetni nem tudok idézték elő ezt az áldatlan és embert próbáló helyzetet! Kellemes Karácsonyt és Boldog új Évet kívánok mindenkinek!”
  • 4. 620829 2010. december 25. 19:02
    „hoppá------megelőztek!
    Egy nagyon nagy magyaroskodót megkérdeztem-hogy csak egy dolgot mondjon--amire a az eémúlt 20 év alatt büszke lehetnék MAGYARKÉNT...nem tudot----nos én sem tudok---egy ilyen országot ahol:
    az adófizetőket negativ diszkriminálják az élősködőkkel szemben
    ahol a politikusok törvényesen száz milliárdokat lophatnak el
    -ahol óriási a korrupció......
    -a sok nagyon hozzáértő miatt napi szinten kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika.......

    NOS MIRE IS KELLENE IN hungary----------akarattal a kis betűk----büszkének lenni???
    -a türelmetlenséget- az egymásra figyelés hiányát-a másik átverésének lehetőskeresését-a másik lenyúlását-akarattal megkárosítását stb....még fel sem soroltam!

    A sok-sok életét e valamiért feláldozó HŐS bizony meg sem állna az osztrák határig és százszor is meggondolná...hogy tegyen bármit is ezen ....nemistudommiértért!!!!!”
  • 3. THE 2010. december 25. 17:30
    „2. MÉG! Mert nemsoká majd a bankszámlánkon is turkálni fognak.”
  • 2. deszkás 2010. december 25. 17:11
    „"Igenis lehet örülni".... hogy nem vették el (törvényesen) amink maradt.”
  • 1. zolcsi44 2010. december 25. 16:41
    „Kedves Ildiko!!!
    Egyetlen-egy konkrét dolgot nem mondott, hogy miért kell örömtáncot járnunk, hogy ebben az országban élhetünk.
    Rövidesen oda fogunk jutni, hogy szégyelni kell magunkat magyarságunkért. Kiröhögnek minket szomszédaink, hogy oda jutunk ahol a románok 1989 karácsony táján befejezték!!!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Őrizetben a szlovák embercsempész

Szőreg - Őrizetbe vette a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság azt a szlovák állampolgárságú… Tovább olvasom