Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Vajda Attila: átlagos szegedi srác vagyok

Szeged - Egy egész ország büszke rá, az olimpiai bajnok Vajda Attilának mégsem szállt fejébe a dicsőség. A pekingi siker után is azt vallja: nem azért lett bajnok, hogy kirakatban mutogassák.
Karácsonyi forgatag Szegeden. Szinte zsong a belváros. Égnek a fények, szállnak az illatok, szédítő a nyüzsgés. Áruspolcok roskadoznak, színpompásan hívogat a vásár. „Kisült" már a karácsony. Nagyon is. A fénye nem melenget. Sokkal inkább égeti, megperzseli az embert. Szőröstül-bőröstül.

S amikor december 24-én este fáradtan leroskadsz a fenyő- és halászléillatú lakásban, a csomagolópapír-halmok közepén azon töröd a fejed, vajon hová is illant a varázs?

Vajon hová? – tette fel jó néhány évvel ezelőtt egy rohanós, ajándékhalmozós karácsony előtt a kérdést Vajda Attila. Aztán fogta magát, és azon nyomban szakított is az átlagos „hagyományokkal". Az ő karácsonya nem kommersz és nem is fennkölt. Nem ó- és nem újdivatú. Nincsenek benne díszítési trendek, nincs aranyszínű csillogás, se hófehér cukormáz. Csak egy nap, amely nem az ajándékozásé, hanem a csend, a pihenés és a család ünnepe.

Peking olimpiai bajnoka pedig pontosan e szentháromságra vágyik. Nem is kell mondania, látszik az arcán, a vonásain.

Fáradtan ül le kedvenc szegedi éttermében. Leveszi a kabátját, megrendeli kiadós ebédjét, a hajába túr, majd vöröslő szemeit dörzsöli.

Mosolyog ránk. És válaszol készségesen. A karácsony csillogó fényében tálcán kínálja a lelkét, a gondolatait.

Peking óta ki tudja, hányadszor teszi ezt meg?!

Századszor, ezredszer karolnak belé, az élményeibe, forgatják ki kívül és belül, élik át újra és újra a sikerét, amely kell ennek a szegény, viharvert, áldatlan országnak. De még mennyire!

Egy pohár gyümölcsösen illatozó bor, egy csendes, nyugodt este a családdal – ez a legnagyobb vágya olimpiai bajnokunknak Fotó: Mirkó István
Egy pohár gyümölcsösen illatozó bor, egy csendes, nyugodt este a családdal – ez a legnagyobb vágya olimpiai bajnokunknak Fotó: Mirkó István

És ő megy, megosztja a valaha megálmodott s augusztus 22-én megvalósult álmait. Egyáltalán nem fukar. Sokszor bizonyította már.

Pedig látszik rajta, hogy leginkább már egymaga lenne. Egy csendes szobában, gitárjával a kezében, egy pohár gyümölcsösen illatozó bor mellett.

A kortynyi bor az éles szemű pincérnek köszönhetően meg is érkezik.

„A magányos, csendes órákra még várnom kell néhány napot – mondja. – Az élet feladatot adott, és nekem állnom kell a sarat. Pedig nagyon nehéz. Nehezebb most megfelelni a velem szemben támasztott elvárásoknak, mint Pekingben olimpiai aranyérmet nyerni. Már egy évvel ezelőtt tudtam, hogy én leszek az olimpiai bajnok. Elképzeltem százszor is, ahogy a dobogó tetején állok. A kép rózsaszínű volt, idilli, de azt kell mondjam, egy kicsit átírta a megálmodott forgatókönyvemet, hogy én lettem az olimpia első és egyetlen egyéni magyar aranyérmese. Talán nem illendő panaszkodnom, de ha nem lett volna ennyire sikerekben szegény ez az esztendő, talán sokkal inkább önmagam tudnék lenni most. Nem nekem való az a szerep, amit sokan rám osztanának. Én egyszerű, átlagos szegedi srác vagyok, a mai mércével mérve azonban nem éppen átlagos értékrenddel."

Hívták őt a dzsungelbe, s a celebek közé főzni is. Köszönte szépen, de nem vágyott efféle sikerekre. Mint mondja: nem azért lett olimpiai bajnok, hogy kirakatban mutogassák.

„Vajda Attila nem ilyen – ingatja a fejét. – Igyekszem jól megválasztani azt az utat, amit járni szeretnék. Bár még fiatal vagyok, de tudom, hogy milyen értékeket szeretnék közvetíteni az emberek, főként a gyerekek felé. És van, ami nem fér bele a világomba."

Az ember nézi az arcát, miközben beszél. A vonásai kemények, a szavai élesek. Egyenesen az ember lelkébe találnak. Szó esik a pénzről, amelyért „barátokat, érzéseket" nem lehet megvásárolni, Kolonics György tragédiájáról, amely alapjaiban rengette meg őt is, szakításról, testi-lelki fájdalmakról és a nagy csatákról, amelyekből mámoros érzés volt győztesen kikerülni.

„Sokan azt hiszik, hogy ez volt életem legjobb éve. Pedig egyáltalán nem – mondja. – Persze sohasem éreztem még olyat, mint a pekingi dobogó tetején. Amikor az aranyérmet a nyakamba akasztották, összeszorult a szívem. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki magához ölelhette azt a játékot, amelyre oly régóta vágyott. Mégsem ez volt életem legszebb éve. A legboldogabb pillanatokat akkor éltem meg, amikor felfedeztem magamnak a kenuzást. Tízéves voltam, gondtalan és szabad. Most már azt is tudom, akkor kaptam életem legnagyobb ajándékát, hiszen megtaláltam azt az életstílust, amelyben igazán önmagam lehetek."

Mert a vízen minden olyan egyszerű és tiszta. Legyen akár csípős kora tavaszi reggel vagy júliusi forróság. A feladatok és a fájdalmak is ismerősek. A napi adagok évről évre visszatérnek, ahogyan visszaköszön a ziháló tüdő és az izomláz. A célok, a vágyak, a sikerek pedig szentesítik ezt a különös szerelmet, ami jó másfél évtizede él, ég Vajda Attila szívében.

„Január elsején a következő mondatokkal nyitottam meg a naplómat: Atti! Figyelj oda magadra, te vagy a legjobb, és eddzél úgy, hogy az is maradj! Jövőre is ugyanezekkel az elvárásokkal fordulok magam felé. Nem sok minden változik. Ugyanúgy szeretném győztesen megvívni a saját csatáimat. Bár a világ ezt másképp látja, én tudom, hogy nem sok minden változik az idei esztendőhöz képest. Csak a díszletek. Az, ami olimpiává teszi az olimpiát. De addig szeretnék egy kicsit megpihenni. Letenni azt a nagy zsákot, amelyet jó ideje cipelek már. Azt hiszem, megérdemlem.

Lipiczky Ágnes

Olvasóink írták

  • 8. tűzszekerek 2008. december 28. 21:36
    „Pille! Köszönöm a pozitív bíztatást, ennek a segítségével az is meglesz! Szerencsés lehetek, mert én sok olyan tanár-edző félét ismerek, akik ilyen szellemben nevelik, illetve nevelnék tanítványaikat. Csak hát nemrég olvastam éppen ebben a lapban, hogy Szegeden nincs pénz a szinte egyetlen utánpótlás atlétika edző félállására...Sőt azt is itt olvashatta, aki figyel, hogy hány, országosan elismert sportág 0 Ft támogatást kap a várostól. Szeged, a sportváros....”
  • 7. pille 2008. december 28. 13:54
    „Tüzszekerek! Nem megmutatni kéne a tanítványainak,bár -nem tudom Ön mit tanít-,hanem úgy kéne tanítani őket, hogy így gondolkozzanak!!! További jó tanítást kívánok!”
  • 6. tűzszekerek 2008. december 28. 10:09
    „"A legboldogabb pillanatokat akkor éltem meg, amikor felfedeztem magamnak a kenuzást. Tízéves voltam, gondtalan és szabad. Most már azt is tudom, akkor kaptam életem legnagyobb ajándékát, hiszen megtaláltam azt az életstílust, amelyben igazán önmagam lehetek."

    Ezeket a sorokat megmutatom a tanítványaimnak, hiszen ritkán hallani élsportolótól ilyet. Pedig ez a lényeg az egészben. Ezt az örömöt kellene minden gyereknek megtalálni. Ha meg még olimpiai bajnok is lesz, az már földöntúli ajándék. Irigylem az edződet, hogy rátalált egy ilyen tanítványra.”
  • 5. dosytres 2008. december 27. 21:13
    „Szerintem Attila tényleg egy átlagos,szegedi srác,akinek vannak sikerei,kudarcai is.A sikereinek örül,a kudarcaiból tanul.Hajrá Attila,csak így tovább!”
  • 4. korcsmaaros 2008. december 27. 19:58
    „Az egész ország büszke az olimpiai bajnokokra!Ez hazugság!Arra lennék büszke ha minden fiatal sportolna,nem lennének elhízva! Egészséges fiatalokra van szüksége a társadalomnak nem ezekre kellene költeni a sok pénzt a doppingon kitenyésztett bajnokokra és az őket körül vevő élősködőkre! Hányan is utaztak az olimpiára? Ebből mennyi volt a sportoló?”
  • 3. Kaccc 2008. december 27. 18:29
    „... és nem is nyert volna olimpiai aranyat, ugye?

    Miért ne szerepelhetne a hírekben, szívesebben olvasok róla, mint a szemöldökkirálynőről, vagy nórikáról... Attila legalább tényleg tett valamit azért, hogy ismert ember legyen, nem úgy, mint a "celebek".”
  • 2. h65535 2008. december 27. 15:52
    „Ha átlagos fickó lenne, akkor nem lenne nap mint nap valamelyik media hírcsokrában...”
  • 1. ametiszt51 2008. december 27. 12:04
    „Csodálatos cikk egy csodálatos emberről!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pálinkó Lujza a Diótörőt nézi meg a szeretteivel

Szeged - Pálinkó Lujza azt ajánlja az olvasóknak: a két ünnep közötti hétvégén figyeljenek egymásra, és szervezzenek olyan programot, amire év közben nincs alkalmuk. Tovább olvasom