Szeged - delmagyar.hu

138. Kisg-Kedves cikk író! Pedig hidd csak el,hogy egy eszetlen-fejetlen rombolás! Az,hogy egyelőre kiforratlan minden?-ebben igazad van, de akkor hol van az a sokat emlegettet programjuk?-az ha lett volna,akkor nem lenne kiforratlan az intézkedésük.Ami a megszorításokat illeti,te hallottál megszorításról ott a parlamentbe dolgozóknál?-mint pl.fizetés csökkentés,étkezési jegyek megvonása,lakástámogatás megszüntetése,szolgálati autók indokolt használata és még sorolhatnám.Nem hallottál és nem is fogsz,mert ez is az ők programjuk része.Próbálok én is optimista lenni de nekem valahogy nem megy.

Kedves Olvasóka!

Nagyon kedves vagy, de komolyan nem azért írom. Szerencsém van, vannak, akik szeretnek, van, akit én szerethetek, valahogy lesz. Sosem voltam az a magát elhagyó nyivákoló ember, ha az lennék, már sokszorosan nem élnék. Amit leírok, azért írom le, hogy a gyűlölködök fogják már fel végre, hogy nemcsak kamu betegek vannak, van olyan is, de ettől nem lesz automatikusan az mindenki. Viszont egyelőre kiforratlan minden, jelenleg megy a gyerek is a fürdővízzel, de talán változik, és a változáshoz idő kell. Én akarom hinni, hogy mindez, ami az országban megy, nem fejetlen rombolás, hanem egy tudatos, jól átgondolt, átlagember számára nem érthetetlen terv része - nem baj, ha ettől butának érzem magam -, és happy end lesz a vége, mindenki élhet boldogan, amíg meg nem hal. Javíthatatlan optimista vagyok :-S

Macs, a fentiek alsó pár sora a válasz arra, amit írtál. Lehet, ebbe fogok belehalni, de a reményt egy normálisabb világban nem tudom és akarom feladni. A hitet, hogy minden… Tovább olvasom »

Kedves Olvasóka!

Nagyon kedves vagy, de komolyan nem azért írom. Szerencsém van, vannak, akik szeretnek, van, akit én szerethetek, valahogy lesz. Sosem voltam az a magát elhagyó nyivákoló ember, ha az lennék, már sokszorosan nem élnék. Amit leírok, azért írom le, hogy a gyűlölködök fogják már fel végre, hogy nemcsak kamu betegek vannak, van olyan is, de ettől nem lesz automatikusan az mindenki. Viszont egyelőre kiforratlan minden, jelenleg megy a gyerek is a fürdővízzel, de talán változik, és a változáshoz idő kell. Én akarom hinni, hogy mindez, ami az országban megy, nem fejetlen rombolás, hanem egy tudatos, jól átgondolt, átlagember számára nem érthetetlen terv része - nem baj, ha ettől butának érzem magam -, és happy end lesz a vége, mindenki élhet boldogan, amíg meg nem hal. Javíthatatlan optimista vagyok :-S

Macs, a fentiek alsó pár sora a válasz arra, amit írtál. Lehet, ebbe fogok belehalni, de a reményt egy normálisabb világban nem tudom és akarom feladni. A hitet, hogy minden okkal van, és az az ok jó. Ha ezt elvesztem, csak a valóság marad.

Kedves Olvasóka! Van publikus e-mailem, ha átengedi a moderátor, de nem a segítség miatt - amit még egyszer megköszönök, de nem fogadok el -, hanem azért, hogy olyan témában is kommunikálhassak, ami esetleg ide nem passzol. Gondolkodo7@freemail.hu

135. Kisg,
"Macs, nekem nem azzal van bajom, ha valakinek sok a nyugdíja, nem értettél meg. Én azt mondtam, hogy amikor emberek kerülnek az utcára, fagynak meg, éheznek, akkor mondjuk a jobban élők egy kis szolidaritást vállalva lejjebb adhatnának az életszínvonalukból, hogy a nagyon szegényeknek legyen az életre."
Bocs, akkor tényleg félreértettelek, mert én úgy olvastam, hogy a magasabb nyugdíjasoktól vonnál el. És itt ér össze a véleményünk. Én azt tartom pofátlannak, hogy az egykulcsos adóval éppen azoknak tolják a pénzt, a szegényebbek rovására, akik jobban élnek. És azért kell a hozzád hasonlókat és előrehozott öregségi nyugdíjasokat vegzálni, hogy az így kiesett pénzt valahonnan pótolják.
136. Olvasóka,
kérlek fogadd el, hogy a korhatár alatti nyugdíjasok, NEM csak rendvédelmis nyugdíjasok. Pontosabban az utóbbiak nagyon kevesen vannak kategóriában. A többség közel 60 éves és közel 40 éves munkaviszonnyal ment nyugdíjba, az esetek többségében nem is jószántukból, hanem… Tovább olvasom »

135. Kisg,
"Macs, nekem nem azzal van bajom, ha valakinek sok a nyugdíja, nem értettél meg. Én azt mondtam, hogy amikor emberek kerülnek az utcára, fagynak meg, éheznek, akkor mondjuk a jobban élők egy kis szolidaritást vállalva lejjebb adhatnának az életszínvonalukból, hogy a nagyon szegényeknek legyen az életre."
Bocs, akkor tényleg félreértettelek, mert én úgy olvastam, hogy a magasabb nyugdíjasoktól vonnál el. És itt ér össze a véleményünk. Én azt tartom pofátlannak, hogy az egykulcsos adóval éppen azoknak tolják a pénzt, a szegényebbek rovására, akik jobban élnek. És azért kell a hozzád hasonlókat és előrehozott öregségi nyugdíjasokat vegzálni, hogy az így kiesett pénzt valahonnan pótolják.
136. Olvasóka,
kérlek fogadd el, hogy a korhatár alatti nyugdíjasok, NEM csak rendvédelmis nyugdíjasok. Pontosabban az utóbbiak nagyon kevesen vannak kategóriában. A többség közel 60 éves és közel 40 éves munkaviszonnyal ment nyugdíjba, az esetek többségében nem is jószántukból, hanem a leépítések során elküldték őket.

Üd. mindenkinek! Végigolvastam a hozzászólásokat, tényleg elkeserítő irigy, magyarsággal kommentálunk témákat. Talán az ilyen hozzáállás miatt mondják a külföldön élő magyarok: Magyarnak a legnagyobb ellensége egy másik magyar.
Jelenleg valóban kb. 3000 Ft miatt kívánunk rosszakat az ilyen-olyan nyugdíjasnak. Én magam sem szeretem a kamu rokkantakat, a 40 éves rendőrnyugdíjasokat, és még sorolhatnám...
Ha jobban belegondolok,pont a kamu rokkant és a rendőrnyugdíjas nem fog tömegközlekedni, ő eddig is beszállt és ezután is be fog szállni a kocsijába, nem fogja magát égetni a buszon, villamoson. Szerintem.
Jó lenne örülni a sorsunknak, és máshol keresni a felelősöket azért, hogy az ország itt tart.

Kisg !
Ha gondolod csinálj már egy e-mail címet, amit esetleg itt közzétennél. Írnék egy privátot, egy egészen pici aprósággal segítenék neked, ha megengednéd. Hátha más is így gondolja...

Még az este fogalmazódott meg bennem egy nagyon szövevényes gondolatmenet... És véletlenül "rímel".
"Három krónikus betegség mellett dolgoztam húsz éven át ,18 féle gyógyszert szedek ma is ,de most is dolgozom mert az tartja bennem az életet."
Na, az motoszkált bennem egész este.
Hogy tudniillik, van néhány korosztály, amelyet még úgy szocializáltak az "átkosban", hogy aki nem dolgozik, az bűnt követ el, és pont. Ezt belenevelték, ha kellett, beleverték az emberbe, a magáról és másokról történő gondoskodás felelősségtudatával együtt. Ez volt, így kellett élni. És visszagondolva arra az időre, amikor a "köszönöm, nővérke" még nem pénzes borítékot jelentett a zsebbe, hanem hálától csillogó szemeket, és egy ember lelkét, jó volt. Miért? Mert az ember tartotta magát valamire, jó érzés volt, hogy hasznára van másoknak. Jó volt az érzés, hogy még jobban akarom csinálni, és jó volt, amikor sikerült. Ez hatalmas lelkierőt ad. Sajnos a nagyon igaz… Tovább olvasom »

Még az este fogalmazódott meg bennem egy nagyon szövevényes gondolatmenet... És véletlenül "rímel".
"Három krónikus betegség mellett dolgoztam húsz éven át ,18 féle gyógyszert szedek ma is ,de most is dolgozom mert az tartja bennem az életet."
Na, az motoszkált bennem egész este.
Hogy tudniillik, van néhány korosztály, amelyet még úgy szocializáltak az "átkosban", hogy aki nem dolgozik, az bűnt követ el, és pont. Ezt belenevelték, ha kellett, beleverték az emberbe, a magáról és másokról történő gondoskodás felelősségtudatával együtt. Ez volt, így kellett élni. És visszagondolva arra az időre, amikor a "köszönöm, nővérke" még nem pénzes borítékot jelentett a zsebbe, hanem hálától csillogó szemeket, és egy ember lelkét, jó volt. Miért? Mert az ember tartotta magát valamire, jó érzés volt, hogy hasznára van másoknak. Jó volt az érzés, hogy még jobban akarom csinálni, és jó volt, amikor sikerült. Ez hatalmas lelkierőt ad. Sajnos a nagyon igaz mondást anno a második világháborúban nagyon megszentségtelenítették, de attól még igaz: a munka nemesít.
Egy egyszerű kis analógia: aki dolgozik, az hasznosnak érzi magát. Aki hasznosnak érzi magát, annak van önbecsülése. Akinek van önbecsülése, azt mások is megbecsülik. Akit mások megbecsülnek, vannak barátai. Akinek vannak barátai, az nem magányos. Aki ily módon nem magányos, az nem lesz depressziós és pszichés beteg. A betegségek hátterében szinte a ráktól indulva a megfázásig az immunrendszer gyengülés áll. Az immunrendszert a stressz rombolja leginkább. Tehát a dolgozó, munkájában örömét lelő ember sokkal kisebb százalékban és eséllyel lesz súlyos beteg, mint aki tétlenségre van kárhoztatva.
A kettő összefésülve mindenki gondolkodjon el azon, milyen lehet egy beteg, valóban inaktív ember önértékelése annak tükrében, ahogyan 20 éve nevelték! Nem tud dolgozni, tehát felesleges nyűg, teher, joga sem lenne az élethez. Ennek jegyében éli mindennapjait, magában őrlődve, valahogy feldolgozva ezt, vagy nem. Aztán jön a közhisztéria, és kormányszinten és állampolgári szinte ellen fordul a társadalom is...
Más. Borzalmasan gusztustalannak tartom, ha valaki nem beteg, mégis annak mondja magát. Soha életemben nem voltam egészséges, számomra a kevésbe beteg és nagyon beteg között volt választás, mégis dolgoztam, amíg tudtam, és ha valaki olyan munkát kínálna, melyet el tudok végezni, most is boldogan dolgoznék.
Bűn? Ma igen... Semmiféle ambíció nem volt és most sincs bennem. Jól elvoltam azzal, hogy mások mondják meg, mit csináljak, és azt tettem. Képtelen voltam áskálódni, törtetni, jól megfértem a saját szürke eminenciás szerepemmel. Valahol azt látom, ma mindenki "képben" akar lenni; főnök, vezető, látványos sikerember. Milyen világ ez? Hol a helyük azoknak, akik nem akarnak kiragyogni, "csak" megélni szeretnének a kis munkájukból, és boldogok lenni otthon. Már az iskolákban iszonyú versenyre nevelik a fiatalokat, és verseny az egész életük, ÉLNI (barátok, család, barátok - nem véletlenül kétszer -, hobbi, kikapcsolódás, pihenés, sport) sincs idejük... Csak a verseny születéstől a fiatalkori szívinfarktusig.

Macs, nekem nem azzal van bajom, ha valakinek sok a nyugdíja, nem értettél meg. Én azt mondtam, hogy amikor emberek kerülnek az utcára, fagynak meg, éheznek, akkor mondjuk a jobban élők egy kis szolidaritást vállalva lejjebb adhatnának az életszínvonalukból, hogy a nagyon szegényeknek legyen az életre. Tudom, hogy megérted, mire gondolok. Azt hiszem, az emberségét csúfolja meg az, aki elnézi mások nyomorát, holott segíthetne, még ha cseppnyi gesztussal is... Ha mindenki, aki megteheti, segítene egy kicsit, ez a világ élhetőbb lenne. (Most a jobb módú ül a pénzén, a szegény adakozik a még szegényebbnek) Aztán ha mindenkinek lesz megélhetése, senki nem éhezik, senkinek nem kell az utcán laknia, felőlem bárki tucatjával veheti a kacsalábon forgó palotákat, soha nem voltam irigy. Akkor sem kéne egynél több ház, lakás, ha lehetne. Az ember egy fedél alatt tud élni egyszerre, az eső elől éppúgy véd, és éppúgy elvisz egy olcsó autó, mint egy luxus, nem sorolom.

Más. Élből és azonnal elvennék minden támogatást azoktól, akik bármilyen munkát, amelyet el tudnak végezni, nem vállalnak el!

132. Kisg,
sajnálom, hogy nem érted mit irtam. Megpróbálom mégegyszer. Hihetetlen aljasságnak tartom, hogy az adórendszer átalakítása miatt keletkezett hiányt olyan embereken akarják behozni, mint Te és a hozzád hasonló helyzetben lévők.
Úgyan ebben a cípőben járnak az előrehozott öregségi nyugdíjasok is, akiket most átminősítettek, korhatár alatti járadékosnak.
Célkeresztbe állítottak titeket és az emberek, anélkül, hogy végig gondolnák, lelkesen szidnak titeket. Megértelek, hogy el vagy keseredve és dühös vagy. És hidd el, nagyon sokan hasonlóan éreznek.

Kisg

Nem kívántalak megsérteni véletlenül sem.Én magam jogán arról beszéltem,hogy mikor láttam mire megy ki itt a játék, munka mellett érettségiztem, technikumot végeztem, majd 52 évesen diplomáztam.Olyan munkakört választottam ezzel,hogy bizony a börtön,a kártérítés ha hibázom mindig ott lógott a fejem felett.Most 62 leszek jogfosztott nyugdíjasként élek,azaz 8 hónapra 46 év munka után úgy megaláztak,hogy eltartott lettem.Három krónikus betegség mellett dolgoztam húsz éven át ,18 féle gyógyszert szedek ma is ,de most is dolgozom mert az tartja bennem az életet.Azt azonban sosem teszem meg,hogy azon siránkozzam,hogy vegyék el a professzor kollégám nyugdíját mert ő sokat kap.Ő sokat is vállalt,sokat is letett az asztalra.tehát aki sokat megtakarított attól én nem akarom elvenni.
Vannak ismerőseim,akik napi tíz sört benyomva meg cigi kávé.. panaszkodik,hogy a szomszéd 80 éves néninek minek 82 ft nyugdíj mikor ő fázik, és húsz éve nem dolgozik sehol sem.

129-re, Macs, pontosan erről beszélek... (Látom, te még látsz a rózsaszín ködtől :-) Meg arról, hogy a szociális támogatási rendszerben az, aki egyedül tart fenn ötvenegy néhány ezer forintból egy 35 négyzetméteres önkormányzati bérleményt (kedves számozott hozzászóló, sajnos az eü-ben eltöltött 11 év nem volt elég arra, hogy sajátom legyen, ennek is örülök), mint aki tizedmagával él 60 négyzetméteren ugyanennyi járulékkal. Pedig ott húszan adják össze a rezsit ( ha összeadják), míg ezt nekem egyedül kell. Tavaly még ésszerűen, jövedelemarányosan ment a támogatás, most valamiért mindenki egy összeget, 2500 Ft-ot kap havonta, aztán slussz. Nem mondhatjuk, hogy nem kapunk... :-((( Becsületesen kifizetem a rezsit, minden hónapban, életemben nem volt adósságom, és nem, nem dohányzom, életemben nem voltam kocsmában, nem iszom, nem járok el, nem is tudnék. Mégis rajtam a bélyeg.
Számozott hozzászólótól kérdeném, szerinte szinte süketen, rossz szemmel, állandósult egyensúlyzavarral,… Tovább olvasom »

129-re, Macs, pontosan erről beszélek... (Látom, te még látsz a rózsaszín ködtől :-) Meg arról, hogy a szociális támogatási rendszerben az, aki egyedül tart fenn ötvenegy néhány ezer forintból egy 35 négyzetméteres önkormányzati bérleményt (kedves számozott hozzászóló, sajnos az eü-ben eltöltött 11 év nem volt elég arra, hogy sajátom legyen, ennek is örülök), mint aki tizedmagával él 60 négyzetméteren ugyanennyi járulékkal. Pedig ott húszan adják össze a rezsit ( ha összeadják), míg ezt nekem egyedül kell. Tavaly még ésszerűen, jövedelemarányosan ment a támogatás, most valamiért mindenki egy összeget, 2500 Ft-ot kap havonta, aztán slussz. Nem mondhatjuk, hogy nem kapunk... :-((( Becsületesen kifizetem a rezsit, minden hónapban, életemben nem volt adósságom, és nem, nem dohányzom, életemben nem voltam kocsmában, nem iszom, nem járok el, nem is tudnék. Mégis rajtam a bélyeg.
Számozott hozzászólótól kérdeném, szerinte szinte süketen, rossz szemmel, állandósult egyensúlyzavarral, pánikbetegen, asztmásan (nem sorolom fel mindet, nincs értelme) szerinte milyen szakmát tanuljak? Tényleg megköszönném a tippet...
És igen, soha nem is tagadtam, hogy visszasírom a Kádár-rendszer szocialista ideológiáját, amikor minden embernek volt létjogosultsága, joga és lehetősége a munkához, joga az egészségügyi ellátásra, fedélre, ételre, függetlenül attól, hány éves és mennyi pénze van. Az EMBER számított, bár azt elhiszem, hogy a gyorsan meggazdagodni vágyóknak, harácsolóknak, businessmaneknek talán nem volt annyira jó, de a többségnek igen. Most kis százaléknak nagyon jól megy, a többi meg nem számít.

Még egy a számozott hozzászólónak: 18 évesen a szemem miatt eleve rokkant lettem volna, de nem akartam a nyomorba beleragadni. Most már máshogy döntenék, akkor talán megúszom a rossz szemmel, a többi nincs...

9349779, bocsáss meg, 18 évesen a gimi után mentem egyenesen az egészségügybe a betegágy mellé három műszakba. Munka mellett végeztem el a sulit, dolgoztam. Én ki akartam törni, mert nagyon szegények voltunk, nem akartam diplomára pazarolni az időmet, ugyanis a szüleim nem tudtak volna még négy évig eltartani. Eljöttem 18 évesen vidékről bele az ismeretlen vakvilágba, és keményen dolgoztam, egészen addig, míg 31 évesen végleg rokkant nem lettem. Elhiszed, hogy ha egészséges lennék, inkább dolgoznék nettó nyolcvanért, mint hogy 55 ezerért legyek rokkant??? Észnél vagy? Nem mindenki tejfölös kanállal a szájában született, hogy "minimálbérért nem melózok". Ez felénk nem volt divat, engem még a szüleim úgy neveltek, hogy mindenki annyit ér, amennyit dolgozik. Talán pont ezért vagyok én most rokkant és szegény, míg akik kerülik a kemény munkát, mint a pestist, azok egészségesek.

Nekem a mai világról mindig az jut eszembe amikor a jóllakott gazember a földre dob egy falatot és vigyorogva nézi,hogy ölik egymást a koncért az éhező lenn levők.