Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Városiasodó állatvilág

Nemcsak az ember városiasodik – hanem az állatok is. Egyre újabb állatfajok fedezik föl az épített környezetet, csakhogy – a rendelkezésre álló táplálékforrások és élőhely szűkössége miatt – gyakran ki is szorítanak másokat. Sokszor az a gond, hogy a folytatódó beépítések következtében elfogy a táplálék, a szaporodóhely. Az ember nem mindig segíthet ilyen helyzeteket észlelve – olykor azonban igen.
Galambok a városban. Hozzátartoznak mindennapjainkhoz Fotó: Frank Yvette
Ha egy állatfaj hozzászokott az ember állandó jelenlétéhez, ez nem mindig jelenti azt, hogy sorsa örök időkre megoldott. Erre számos példát tud mondani Gallé László, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Ökológia Tanszékének tanszékvezető professzora, s kollégái, Molnár Nóra ökológus, és Györffy György ökológus, zoológus. Hozzáteszik: az ellenpélda sajnos jóval ritkább.

Ki maradhat meg?

Ha két, egymáshoz életmódban hasonlító élőlény vetélkedik egy területért, az marad meg, amely jobban tud alkalmazkodni a körülményekhez. Itt van például a seregély és a feketerigó esete. Évekkel ezelőtt seregélyek és feketerigók még vegyesen keresgélték a táplálékot a szegedi Széchenyi tér füvén, mára a seregély erősen megritkult, elszaporodott viszont a feketerigó. Mi történhetett? Pontosan még nem tisztázott. A feketerigóhoz képest kevésbé eredményesen tud megfelelő mennyiségű rovart, gilisztát előteremteni az egyre fogyó beépítetlen területekről a seregély? Vagy – odúlakó lévén – nem talál fészkelőhelyet, ellentétben a bokorlakó feketerigóval? Ez esetben megfelelő fészekodúk kihelyezése segíthetne a helyzeten.

Mind kevesebb a csóka is, mely egyébként sokak szerint a madárvilág egyik legértelmesebb – s így nagyon alkalmazkodóképes – tagja. Néhány helyen, például a Horváth Mihály utca elején még fészkel odafönn, az épületek díszítései között, de másutt alig. Föltehetőleg az urbánus viszonyok között mind kevesebb rovartáplálék az állománycsökkenés oka. Pedig az alkalmanként tojással és madárfiókával is táplálkozó csóka egyes vélemények szerint szerepet játszhat az emberi szempontból sok problémát okozó, elvadult házigalamb-állomány ritkításában – ez azonban, a jelek szerint, inkább elméleti lehetőség.

Kolibrirokon a panelben

„Akik" még eltűntek

Eltűnt a városból az utóbbi évtizedekben – többek között – a kerti rozsdafarkú, a korábban a templomtornyokon mindenütt fészkelő vörös vércse, megritkult a gyöngy- és macskabagoly. A baglyok megritkulása – bizonyított tény – részben szintén a galambok számlájára írható, a többi madár esetében a fokozódó beépítés, az élőhely- és táplálékcsökkenés az ok. Már a házi verebek létszáma is csökken. S az ő helyüket már végképp nem fogja semmi betölteni, mert náluk igénytelenebb madár nincs – csupán az üresség marad.  
Nemrég még elképzelhetetlen lett volna, de a balkáni gerle is egyre kevesebb a városokban. Talán a galambok konkurenciája miatt, viszont az is lehet: egyszerűen csak arról van szó, a korábban túlszaporodott balkáni gerle állománya „beáll" a normális mértékre. Korábban azért szaporodhatott el nagyon, mert újonnan – a Balkánról, oda pedig Indiából – érkezőként sok, kihasználatlan élőhelyet, táplálékot talált. Egyébként pedig ő is kiszorított a városból egy másik, hozzá hasonló életmódú madarat – az őshonos, védett vadgerlét.

Következzék egy pozitív példa! Az egzotikus kolibrikkel rokonságban álló sarlósfecske – mely régebben csak hegyvidékek sziklás területein élt, és úgy tűnik, az épületeket szikláknak tekinti – térfoglalása a szemünk előtt zajlik: először csak a panelnegyedekben jelent meg, a panelrésekben találva fészkelőhelyet, ma már a belvárosban is egyre többször hallható jellegzetes sivítása. Bár a táplálékául szolgáló rovarok mennyisége a városban egyre kevesbedik, ez a sarlósfecskét nem érinti – nagyon gyorsan nagyon messzire is el tud táplálékért repülni. Nem úgy, mint a – pihenő- és kölykedzőhelyül szintén panelréseket hasznosító – denevérek, melyek létszáma folyamatosan csökken. Igaz, gyakran látni esténként egy-egy csapongó denevért, gyakoriságuk azonban töredéke az évtizedekkel ezelőttihez képest.

A költő békái

A békák közül a zöld varangy városiasodik sikerrel. Ha talál egy kis vízterületet, ahol lerakhatja petéit és az ebihalak fölnevelkedhetnek – ilyen például egy, a Mikszáth Kálmán utcában évek óta üresen álló telek –, minden meg van oldva. A kifejlett állatok szárazföldi életet élnek – estelente „lomha földi békák szanaszét görögnek", írta Arany János –, szétszéledve a parkokban. Úgy látszik, a szabadon sétáltatott kutyáktól megvédi őket méregmirigyekkel fölfegyverzett bőrük; a közvilágítás pedig ellátja őket lámpák fénykörébe került, lehullt rovarokkal. Őket nem fenyegeti élőhely- és táplálékkonkurens, csak az ember, akár gépjárművel, akár gyalog. Eltaposni őket a legnagyobb botorság – a városszéli kertekben rengeteg rovarkártevőt fogyasztanak. A kerti tavak terjedő divatja viszont sokat segíthet ezen velünk együtt városiasodó élőlényen.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Halálos motorbaleset Zákányszéken

Halálos baleset történt vasárnap hajnalban Zákányszék belterületén. Egy fiatalember bukósisak nélkül… Tovább olvasom