Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Városnézés forradalmi szemmel

Ötvenhatos idegenvezetést szervezett a forradalom jelentős városi helyszínein a szegedi egyetem. Az októberig havonta megismételt sétán most ugyan kevesen voltak, a kalauzolás azonban a szegedieknek is számos érdekességgel szolgálhat.
Nyéki Tamással, az SZTE Kulturális Iroda munkatársával vártunk a résztvevőkre a bölcsészkar épülete előtt: mindössze kilencen jöttek el az ötvenhatos idegenvezetésre, ami a forradalom szegedi helyszíneit mutatja be. – Most jöttek vissza szünetről a hallgatók, ezért vagyunk ilyen kevesen – adott magyarázatot Parsaits Gergő, végzős geográfus.

– Nem sokat tudok az ötvenhatos szegedi eseményekről: akkoriban még mendemondák se voltak róla. Csak arra emlékszem, hogy egy ideig nem kellett iskolába menni – indokolta részvételét a sétán a szegedi Darvas Anna, nyugdíjas történelemtanár. Az idegenforgalomban dolgozó Sütő Ágnesnek '56-ról az jut eszébe, hogy belvárosi földszinti lakásukba lejöttek a felső lakók a szovjet bombázástól, tankoktól tartva.

A BTK nagyelőadójában, ahol 1956. október 16-án megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete, az emléktábla – egy durva helyesírási hibával – csak arra emlékeztet: 1988-ban itt indult az országos hallgatói mozgalom. A terem ötvenhatos szerepéről Nyéki beszélt: hallgatói gyűléseket tartottak itt, ahol olyan „radikális" követelések is elhangzottak, mint a demokratikus választások megtartása. Itt fogalmazták meg azt a levelet, amelynek hatására a pesti egyetemisták is szervezkedni kezdtek: ez vezetett a forradalomhoz. Így a fölkelés valójában Szegedről indult. Kissé morbidnak tűnik, de a teremben „ravatalozták föl" a szegedi sortűzben elesett Schwartz Lajost is. Az '56-os eseményekről szóló táblának csak az épület külső falán jutott hely.

Ismétlés havonta

A bölcsészkari épület, az Egyetem utca 2. elől induló ingyenes történeti idegenvezetést megismétlik május 3-án, június 21-én, július 28-án, szeptember 27-én és október 19-én. A nagyjából kétórás séták mindig délután 3-kor kezdődnek.

Következő helyszínünk a Honvéd téri laktanya, ahol a Szegedi Nemzetőrség állomásozott, először több száz fővel, majd – amikor kiderült, hogy nincs is elég fegyver – a felével. A Dugonics téri egyetemi épületről megtudtuk, tetején tündökölt egykor a legnagyobb vörös csillag a városban, amit állítólag ságváris diákok szereltek le, és dobtak a Tiszába. – Jó lenne búvárokkal átvizsgálni a környéket, hátha megtalálnák – vetette föl a pápai Filó Péter, geográfus-doktorandusz.

A Klauzál és a Széchenyi téren a nagygyűlésekről esett szó, és a régi híd szegedi hídfőjénél kialakult esélytelen ellenállási kísérletekről. A Takaréktár utcában a rendőrségi kordonról, a sortűzről hallottunk, és annak egyetlen halottjáról – akinek azonban nem sikerült jól írni a nevét az emléktábláján. A séta a megyeházára vitt, majd a városházához, ahol a két napig üzemelő Széchenyi rádió szerkesztősége működött. És a Stefánián álló Lidice-emlékműnél, jelenleg „tónál", ért véget, ahol '56. október 23-án éjjel leszerelték a Lenin–Sztálin szobrot, amit – féltve a népharagtól – sosem tették vissza a helyére.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fekete Pákó Szegeden

Fergeteges bulit tartott szerda éjjel Szegeden Fekete Pákó. Több száz közgazdász- és jogászhallgató… Tovább olvasom