Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Vérfürdők és tiszta szerelmek Szincsok György regényében

"A Világ beláthatatlan, értelmezhetetlen, a kedves olvasó mégis időről időre megpróbálja fölmérni és elképzelni. Például sokrétegűnek. Természetesen hiedelmei és gyengeségei ösztökélik, amikor összefüggéseket keres."

A Világ beláthatatlan, értelmezhetetlen, a kedves olvasó mégis időről időre megpróbálja fölmérni és elképzelni. Például sokrétegűnek. Természetesen hiedelmei és gyengeségei ösztökélik, amikor összefüggéseket keres. Elképzeli például, hogy a különböző korokban élt emberek életútjai bizonyos pontokon érintik egymást. Ezekre a szép, tanulságos kapcsolódásokra kézzel fogható bizonyítékok is léteznek. Többnyire tárgyakról lehet szó, amelyek szívfájdalom nélkül élik túl azokat, akikhez közük volt valaha.

Szincsok György egy ilyen történeten vezeti végig az olvasót,  Menekülés című regényében a kagylóhéj kap fontos szerepet. Apró holmi, szinte észrevehetetlen, aki találomra beleolvas a regénybe az elején, a közepén és a vége felé, nem is veheti észre. Csak különálló történeteket lát, és kíváncsi lesz – többek között arra is, hogyan állnak ezek össze regénnyé. Összeállnak, a kagylónak, továbbá egészen vékony, erős szálaknak köszönhetően.

Jön egy spanyol katona, aki hideg fővel gyilkolja halomra az indiánokat, de egy lányhoz nem tud rossz szándékkal közeledni, sőt, sehogyan sem tud, és az olvasó pontosan érzi, miért. „A nem létező erkölcseid béklyójában sínylődsz, és azt sem vallod be, hogy fogalmad sincs az igazi szerelemről" – mondja az indián lány a katonának, egy bizonyos alkalommal. Aztán véget ér ez a finom elidőzés, elsodorja őket a kegyetlen Világ. Jön egy németalföldi portréfestő, egy halálára váró magyar, valójában szlovák katona. Végül egy komor, szeretetéhes, tétova, de azért tökéletességre törekvő akusztikus, aki mindent pontosan a nevén akar nevezni, maga beszéli el a történetét is –kiderül, az elejétől kezdve az ő fantáziája vezetett bennünket idáig.

Legjobb barátjának feleségével kavar, de az antikváriumban talál egy folyóiratot, benne egy női nevet, amelynek gazdájába forrón beleszeret. Másik barátjával nyomoztat a nő után, kiderül, hová jár kávézni, leszólítja – és talál egy filozofáló, családja sorsát tragikusan megélő tudós macskát, aki megfoghatatlan és érthetetlen Világ: hiába próbál közeledni hozzá, látja, nagyon nagy távolságot kell megtennie. Aztán tényleg messze kerül tőle – autós üldözés, lövöldözés, menekülés Dél-Amerikában, meglapulás egy barlangban – és ekkor, igen. „Csak ekkor vettem észre, hogy üzenetem érkezett a mobiltelefonomra. Nyilván azért nem hallottam a jelzést, mert közben menekültem az ismeretlen fegyveresek elől. A szám ismeretlen volt, de az üzenet egyértelmű: Hiányzol, gyere haza! Eszter. Zokogni kezdtem."

A Világot a regény mondja nagy V-vel, és ez a tisztelet, a félelem és a csalódottság gesztusa – többek között. „A Világ elhiteti velünk, hogy tartogat számunkra valami egészen különlegeset, ezért kitárjuk felé a lelkünket" – állapíthatja meg az olvasó, aki talán maga is ült már egy ilyen barlangban, sírva, a konkvisztádor fényes páncélja mellett.
Vagy ha nem ült, majd fog.

(Bába Kiadó, Szeged, 2007.)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy Testvér esete a városatyákkal: figyelik a képviselőket?

Szeged - Egy márciusi kormányhatározat alapján a titkosszolgálatnak lehetősége van akár önkormányzati képviselőket is lehallgatni. A Fidesz szerint ez botrány, a szocik szerint csak műbalhé. És ön szerint? Tovább olvasom