Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Vértortúráztunk: orvostól a laborig

Aki véradásra megy a szegedi rendelőintézetbe, még mindig sorbaállásokra kell számítania. Kollégánk tizenkét napig volt várólistán és hatszor állt sorba. Összesen hatszáz forint vizitdíjat fizetett. A vérvételre nem panaszkodott.
Hatszor kell annak sorba állni, aki azt szeretné, hogy a Szegedi I. számú Rendelőintézet laboratóriumában vegyenek mintát a véréből. Első hallásra ezt nem hittem, ezért vértúrára indultam. A történet március 2-án kezdődött: a háziorvosnál kora reggel sorba álltam. Péntek reggel volt, negyed nyolckor már a rendelő előtt toporogtam, és fél óra várakozás után be is jutottam a háziorvoshoz.

– Beutalót szeretnék kérni az SZTK-ba vérvételhez – mondtam és már pörgött is az asszisztensnő tíz ujja. Eközben a doktornő kitöltötte a 300 forintról szóló nyugtát és még egy papírt. Mire a beutaló elkészült, az anyagiakat is elrendeztük. Nyolc óra előtt néhány perccel már a Tisza Lajos körúti rendelőintézet laboratóriumában furakodtam a tájékoztató feliratok felé – közel száz vérvételre váró ember között. Időpont-egyeztetés 10 órától – olvastam az egyik papíron. Akkor ma nem vesznek vért tőlem – állapítottam meg éles logikával.

Statisztika

Tizenkét napot kellett várni vérvételre márciusban. A hat sorban állás során összesen három órát kellett várakozni. Közel kétszáz emberrel találkoztam a laboratóriumban. A vizitdíj miatt harmincegy esetben szidták a kormányt. Huszonháromszor „szóltak be" a laborban dolgozóknak.

Mivel nem vagyok rutinos orvoshoz járó, megkérdeztem egy élelmesnek látszó asszonyt, hátha tud valami kiskaput. – Írassa rá az orvosával, hogy sürgős, és akkor szabad az útja – tanácsolta. Én ezért vissza nem megyek a háziorvoshoz – gondoltam, és inkább a betegirányítóhoz fordultam a rendelőintézet előterében. Csak néhányan voltak előttem. Felvilágosítottak, jöjjek vissza 10-re és kérjek időpontot. Másfél óra múlva visszaoldalogtam, és ismét sorba álltam – azon a napon már harmadszor. Tizenketten vártak előttem időpontért.
– Március 13-a, fél kilenc megfelel? – kérdezték az ablak mögül. Mit tehettem, vártam tizenkét napot a vérvételre.

Március 13-án már reggel nyolc órakor ott voltam a pénztárnál. Negyed órát kellett várni, mivel a három ablaknál negyvenen várakoztak. Kiszúrtam, hogy van egy gyorspénztár is, oda azokat a vizitdíj-befizetőket várják, akiknek a pénzét nem kell felváltani. Ideálltam. Befizettem másodszor is a 300 forintot, és boldogan rohantam a közeli laborba, hogy elérjem a fél kilences csatlakozást. A váróteremben legalább százan bebocsátásra vártak. Most mi a teendő? Blokkom is van, beutalóm is, időpontom is. Vártam. Aztán mégis megkérdeztem egy rutinosnak látszó véradót, hol kell várakozni. A nő azonnal rávágta: álljak be a sorba és adjam be a papírjaimat az ablakon.

Tizenöten voltak előttem fél kilenc előtt öt perccel. Gyorsan rám került a sor, regisztráltak, hogy megérkeztem. Innentől kezdve sok jóra nem számíthattam, hiszen feltételezhető volt, hogy a közel száz ember – előttem van. Az ötös találatom lenne ilyen biztos. Kereken 105 percet várakoztam, pedig a laboros nők megfeszített tempóban dolgoztak. Épphogy bement valaki, már jött is ki. Mégis akadtak, akiknél elszakadt a cérna, be-bekiabáltak a labor nyitott ajtaján. A laborosok szerencsére hősiesen állták a nem éppen finomra sikeredett beszólásokat. A vénámon is csak egy pici pont jelezte, hogy vérvételen voltam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikulás-csomag márciusban

Bár szeretjük így gondolni, mégsem a parkolóőrök hangulatának függvénye, hogy telepakolják-e… Tovább olvasom