Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Vérző fejjel feküdt a megállóban - nem segítettek rajta

Szeged - Elájult egy fiatal fiú kedd reggel az egykori szegedi II-es kórház előtti villamosmegállóban. Bár csúcsforgalom volt, egyetlen járókelő sem segített neki, és senki sem szólt be a szemközti kórházba.
A 17 éves Bodó Ruben iskolába indult a szegedi Kálvária sugárúthoz közeli otthonából kedd reggel. A 3-as villamosra várt 7 óra és fél 8 között, amikor rosszul lett, és elájult. – Elszédültem, zúgott a fülem, és nagyon szomjas voltam. Ittam egy kis teát, de ettől sem lett jobb. Arra még emlékszem, hogy a korlátnak dőltem, és láttam, hogy jön a villamos, csak éppen pirosat kapott. Nem tudom, mennyi ideig voltam ájult. Arra eszméltem, hogy a földön fekszem, a ruhám sáros, vérzik a fejem, a megállóban pedig egyedül vagyok – mondta a fiú, akivel a gyermekklinikán beszélgettünk.

Benntartották kivizsgálásra. A kamasz – aki pár hónappal korábban egyszer már elájult – az eset után hazatántorgott, a szülei pedig azonnal a háziorvoshoz vitték.

A 17 éves Ruben sebeit mutatja édesanyja, aki nem érti, miért nem segített senki a fián. Fotó: Schmidt Andrea
A 17 éves Ruben sebeit mutatja édesanyja, aki nem érti, miért nem segített senki a fián.
Fotó: Schmidt Andrea

Szabó Ida megvizsgálta, és beutalta a gyermekklinikára. – Ruben külső sérülései ugyan felszínesek voltak, de az esés következtében nyilván nagyon megütötte a fejét. Ráadásul azt sem lehet tudni, hogy mi okozta az ájulását. Senki nem ment oda hozzá, hogy megkérdezze, mi baja, és ez az érdektelenség elkeserítő. Bármelyikünk járhat így, a gyerekünk, a testvérünk és a szüleink is. Értem, hogy az emberek félnek, nem alkoholista vagy drogos-e, aki az utcán fekszik, és aki esetleg rájuk támadhat, de segítséget hívni ez esetben is kötelező – fakadt ki a doktornő.

 – Képtelen vagyok elhinni, hogy a reggeli csúcsban, ráadásul a kórház közvetlen közelében egyetlen ember sem volt, akinek feltűnt volna egy hirtelen elvágódó gyerek. A villamos vezetőjének is látnia kellett, hogy valaki ott fekszik, de a le- és felszálló utasoknak mindenképp. Hihetetlen, de ez történt: senki nem segített – mondta a fiú édesanyja, Bodó Andrásné.

Olvasóink írták

329 hozzászólás
  • 329. CID 2010. február 10. 21:55
    „Örültem a szerencsének, Novák Úr !”
  • 328. FIexsnake 2010. február 09. 19:20
    „döbbenet :)”
  • 327. baloghkatica 2010. február 09. 08:39
    „"az elméleti ősrobbanásig"

    Ammeg mi? :D”
  • 326. novaklaszlo56 2010. február 09. 01:34
    „moderálva saját kérésre....”
  • 325. CID 2010. február 08. 20:29
    „Tisztelt Kaukázusi, Novák úr és Hmmm... : Köszönöm, minden bizonnyal nevelő szándékú hozzászólásaitokat :), de itt most nem a KÖTELEZŐ, etikai normákról van szó, és nem is a GYŐZELEMŐL szóló harcról van szó.
    Ha én azt mondom valakinek, hogy ,,kedves", ,, tisztelt", ,,ön", ,,maga", vagy megkérdezem ,,hogy van/vagy", ,, tudok e segíteni/miben segíthetek", nem azért teszem mert kötelező, hanem, mert így gondolom, így tartom helyesnek, semmi esetre sem azért mert kötelező.
    Szinte már OFF-olunk, de ha visszatérnénk, a jelen szituhoz, akkor megemlíteném, hogy azért szóltam hozzá a hírhez, mert nincs túl sok tény leközölve.
    Itt már mindenkit pellengérre állítottak, járókelőket, villamosvezetőt, s mindezt egy 17 éves fiatal elmondása alapján. Kicsit furcsállom, hogy senki nem írt még a cikkhez, aki látta, az ájulást, az elesést........pedig reggel, csúcsidőben történt.
    Időnként nem tudom eldönteni, pesszimista vagy optimista vagyok e, de ezen cikket elolvasva, valami sántít.
    Ha pedig nem vagyunk teljesen biztosak a tényekben, akkor ne ítélkezzünk, senki felett.”
  • 324. Kaukázusi 2010. február 08. 11:38
    „KEDVES CID! (továbbra is kedves!)
    Ha neked jobban tetszik, akkor nyugodtan szólíthatsz kefírnek is, ez is legalább annyira közismert és szép név, mint a Kaukázusi, s akár a kefírt is választhattam volna amikor beregisztráltam, de elsőre nem az jutott az eszembe. :D Bár be kell vallanom, a tejfölt jobban szeretem mint a kefírt, annak jobb az íze, a kefíré kicsit fanyar számomra. ;) Mindezáltal nem sértettél meg vele egy cseppet sem, mégha ez lett volna a célod is. Bárcsak ekkora erejű sértés férne minden emberbe, azt hiszem a társadalmunk akkor nagyon sok boldog, és --hadd éljek novaklaszlo szavaival-- mosolygós emberből állna. Mindazonáltal ha kicsit mélyebb szinten elgondolkodtál azon amit mondtam, és a logika segítségével nem is tudtál más választ adni az általam elmondottakra, mintsem hogy kefírnek kereszteltél el, akkor most nagyon boldoggá tettél vele, mert ez azt jelenti, hogy lelked mélyén --még ha az nem is vallod be-- de tudod, hogy igazunk van. :D
    Szép napot neked is CID és Baloghkatica!”
  • 323. Hmmm... 2010. február 08. 08:36
    „Csodalkozom, hogy meg mindig folyik a gyozelemert kuzdott harc. Visszaolvasva az utobbi hozzaszolasokat, igen meglepodtem. Vannak, akik bele gabalyodtak sajat "fonalukba", masik pedig el nem tudjak kepzelni, eszmecseret lehet higgadtan is folytatni. Az, aki kepes indulatain uralkodni, nem azert hasznalja a "kedves" szot mert kepmutato, hanem mert tiszteli a masik fel velemenyet meg akkor is, ha nem ert vele egyet.
    A velemeny kulonbseg nem feltetlenul jar gyulolkodessel /politikusaink rossz peldaja!!!/, de vannak akik nem kepesek elviselni esetleges alul maradasukat a vitaban es ily modon vedekeznek. Valoszinuleg az utobbi fiatalabb koru lehet, mert idovel az ember bolcsebbe valik es maskent latja a dolgok lenyeget! Ne vegye senki sertesnek, ha egy tapasztaltabb igyekszik megszerzett ismereteit, tapasztalatait atadni. A bolcs indianok is ezt tettek es sok mas nep meg a mai napig is hasonlo kepen tesz. Legalabbis jelentos dolgokban!”
  • 322. man 2010. február 08. 02:28
    „317: Katica <moderálva...>
    Ha én nagyokos vagyok, mert mentőt hívok valakihez, akkor te nem vagy az, ha mentőt hívsz valakihez?? Itt teszed magad, hogy mi értelme segíteni másokon, miközben állítólag te is megtetted... Komolytalan vagy... ...”
  • 321. novaklaszlo56 2010. február 07. 23:54
    „moderálva”
  • 320. novaklaszlo56 2010. február 07. 23:35
    „moderálva”
  • 319. CID 2010. február 07. 23:09
    „318 : ezt nem vagyok hajlandó végigolvasni, túlzottan hosszú. Gondolom a lényeget le tudnád írni 3 mondatban. Megtennéd ? :)
    Ez a Kedves megszólítás, meg a képmutatás netovábbja. Gondolom kefír barátoddal karöltve, amikor megkérdezed," hogy vagy?" nem is érdekel igazán.......”
  • 318. novaklaszlo56 2010. február 07. 22:52
    „moderálva”
  • 317. novaklaszlo56 2010. február 07. 22:26
    „moderálva”
  • 316. baloghkatica 2010. február 07. 21:52
    „A tárgy előzményei az objektív valósághoz nélkülözhetetlenek lennének...

    Az egyik nagyokos leírta, hogy már hívott mentőt hajléktalanhoz... ÉN IS, meg hívtam mentőt diszkóban kidobók által szétpumpált részeghez is... mindkét esetkor félalvó mentősök érkeztek az éjszakába, vagdalózva, ÉRDEKTELENÜL dobálták be a mentőbe az alakokat... a diszkós esetnél segédkeztem a traumáig... ahol ébredező ügyeletesek vagdalóztak, rendőrök ásítozva lefolytatták a papiron létező nyomozást, stb-stb...

    (...mindezt a mi adónkból, a mi dellánkból...)

    Segíteni kell, de a részletek hiányoztak, a háttér hiányzott a cikkből... magyarul a DM magas színvonalú írását olvashattuk (kimoderálva)!”
  • 315. Kaukázusi 2010. február 07. 17:45
    „Kedves CID!

    Ennyi erővel sem a híreknek, sem másmilyen hírközlő tevékenységre nincs szükség, hisz nem tudhatjuk igaz-e. Alias, ezt a hírportált sem kell olvasni, mert biztos nem igaz amit ír....Függetlenül attól, hogy gyermekkórház, tudósító van megjelölve aki ugye elméletileg nem ír csak úgy dolgokat a tollából, csak azért mert túl sok benne épp a tinta.... Tehát akkor miért is olvasod e hírportált ha nem hiszel neki...?-- ha nem vagyok túl indiszkrét és megkérdezhetem.. Csak annak higgyünk amit saját szemünkkel látunk? Akkor nincs is szükség híradásokra.... sem hírportálokra.
    A másik pedig, ki állította, hogy fél óráig volt ájult? Én ilyet a cikkben nem látok! Csupán csak azt, hogy valamikor 7 és 1/2 8 között várta a gyerek a villamost ami jött is, pont mielőtt elájult. És külön még ki is emelték, hogy nem tudja megmondani a gyerek, hogy mennyi ideig volt ájult. Nem vagyok matematika professzor, de: meglátom jön a villamos, csak épp pirosat kapott.... ájulás közeli állapot, ájulás, érkezik a villamos, leszállás, felszállás, ajtók csukódnak, indul a villamos,.. üres a peron... feleszmélés.... Ez nálam nem biztos, hogy pár percnél (akár csak 1-2 percnél) többet tesz ki, ami kísértetiesen hasonlít más ájulások hosszához is. ... főképp ha azt is hozzá vesszük, hogy fél óra alatt ugyebár valószínű több villamos is elmehetett volna több ezer emberrel....
    Jah és mielőtt még azt találnád írni válaszként, hogy nem biztos hogy azonnal el is ájult, .. ájulás és ájulás közeli állapot között csupán csak 1-2 másodperc telhet el....”
  • 314. CID 2010. február 07. 17:11
    „Mindkét megközelítés igazolható. Én a két látásmódot igyekszem összevontan gyakorolni, de ember lévén, érzelmi reakcióim is vannak, ahogyan másoknak is. Az enyémek ilyenek.:). Vállalom őket

    Ez viszont a te bajod, nem érzelmek kellenek, hanem tettek.”
  • 313. CID 2010. február 07. 17:08
    „Brutálisan közömbösek ? Még egyszer megkérdezem. Látta valaki, hogy a kis srác, ott feküdt fél órán át eszméletlenül a megállóban ?”
  • 312. novaklaszlo56 2010. február 07. 02:05
    „moderálva”
  • 311. novaklaszlo56 2010. február 07. 01:29
    „moderálva”
  • 310. Kaukázusi 2010. február 06. 22:01
    „Kedves CID!

    Te egyfolytában azt hajtogatod, hogy lehet a szülők hibája... Nos jó... akkor kérdem én, ha a szülők hibája, attól még nem kellett volna segíteni a fiúnak a villamos megállóban? Az már azt jelenti, hogy mindenki más fel van mentve a segítségnyújtási kötelezettség alól?!?
    Mellékesen pedig én már láttam olyan esetet, amikor jó pár ember messze kikerülte a földön fekvő mozdulatlan férfit, és anélkül ment tovább, hogy ránézett volna mi a baja. Sőt, hallottam a szomszédaimtól is olyat (még ő mesélte nagy büszkén ez is konkrétan megtörtént) hogy xy részegen beesett az árokba és ott feküdt vagy két három óráig, mert mindenki tudta róla, hogy részeges és senki sem akart még csak hozzá érni sem. Pedig mi lett volna, ha aznap nem pont részeg lett volna, hanem épp valami miatt rosszul lessz és amiatt esik az árokba? De nem kell olyan messze menni, nem is olyan régen vert fel nagy port a tv-ben, annak a kb 50 éves munkásnak az esete, aki a munkahelyén a a saját kollégái előtt halt meg, azért mert mindnyájan azt hitték hogy részeg, ott ült a kocsiban a munkahely parkolójába kb 10-20 méterre a bejárattól a kollégái látták is sőt még a kocsihoz is oda mentek, de azt hitték csak ismét részeg, ki se nyitották a kocsi ajtót, pedig aznap nem is részeg volt, csak rosszul lett, de mire erre rájöttek kb jó néhány óra múlva, lévén a kolléga még akkor is ugyanúgy mozdulatlanul volt rádölve a kormánykerékre, és nem mellékesen szín józan volt, de addigra szerencsétlen a kollégái mellett halt meg! Vagy ez talán más? Azért mert itt részegek is lehettek volna? Vagy egy részegesért már nem is kár? Vagy más mert itt felnőttek voltak és nem gyerekek? Hány ember mellett megyünk el nap mint nap? És hány tényleges tragédia szükségeltetik ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak? Mert az biztosan nem indok és magyarázat, hogy ma már 2010-et írunk? Mert ha szerencsénk lesz és valaki talán ránk is oda fog figyelni, ha majd mi is bajba kerülünk egyszer, akkor talán még a 2011-et, sőt talán még a 2012-őt is meg fogjuk élni, s talán jobb lenne ha nem ilyen körülmények között kellene élnünk!”
329 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Brasch Bence az V. menyegző esküvői kiállításon

Február 6-án és 7-én az IH Rendezvényközpont ad otthont a kétnapos rendezvénynek. Tovább olvasom