Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Vetró Ágnes: Sok gyerek szorul segítségre

Szeged - Egy személyben alapította meg 39 évvel ezelőtt a szegedi gyermekpszichiátriai osztályt – azóta is ő vezeti. Vetró Ágnes, a szegedi gyermekklinika gyermekpszichiátriai osztályának osztályvezető docense nyugdíjasként is legalább napi 9 órát dolgozik, pár évig pedig ezen nem is akar még változtatni
– A gyermekpszichiátria nem egy népszerű szakterület. Miért választotta éppen ezt?

– Édesapám orvos, és én is mindenképpen az akartam lenni. Igyekezett lebeszélni erről, azt mondta, ez nem női szakma, mert megterheli a családi életet. Azt mondta, legyek pedagógus, az való nőknek. De mint látható, nem hallgattam rá.

Névjegy

Vetró Ágnes 1947-ben született Szegeden. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1971- ben. Ezt követően négy évig a gyermekklinikán dolgozott gyermekgyógyász szakorvosként, majd 1975-ben megalakult a gyermekpszichiátriai osztály, amelyet a kezdetek óta ő vezet. Két lánya és két unokája van.
– Miért nem a manuális gyógyítást választotta?

– Gyermekgyógyászként kezdtem a pályámat, és azt láttam, hogy sokszor nem találni semmiféle kóros eltérést a betegeknél. Nyilván minden ilyen esetben a lelki életben kell a probléma gyökerét keresni. Csakhogy a 70-es évek közepén a pszichiátria még nagyon fejletlen volt. Úgy tartották, hogy a kommunizmus jóléte majd eltünteti a problémákat. Nem csoda, ha nem sokan foglalkoztak ezzel a területtel. Gyermekpszichiáterekből pedig kifejezetten nagy hiány volt: az egész országban nagyjából tízen voltak, Dél-Magyarországon pedig egy sem.

– Ilyen körülmények között nyilván a képzés sem volt túlságosan magas szintű.

– Két helyen volt gyermekpszichiátriai osztály: Szegeden és a fővárosban. A szakemberek úgy képződtek, hogy dolgoztak, amit pedig felleltek szakirodalmat, azt elolvasták. Én például egy németről lefordított könyvből vizsgáztam, így lettem a szegedi gyermekpszichiátriai osztály egyetlen orvosa.

– Ma már megbecsült szakma az önöké?

– Nem mondanám. Ellavírozunk az orvostudomány és a gyerekgyógyászat perifériáján, de mi vagyunk azok a szakemberek, akiknek a betegek nem hálásak. Ez persze nem csak a borítékokra értendő. Míg ha egy orvos megműt valakit, netán megmenti az életét, azt megköszönik neki, bennünket a hozzánk fordulók igyekeznek minél előbb elfelejteni. Nincsenek betegközösségek sem, amelyek összefognának értünk mondjuk egy fejlesztés kapcsán. Nem hálás munka a miénk. Nem véletlen, hogy a gyerekpszichiáterek 90 százaléka nő. Szegeden nincs egyetlen férfi sem, még a képzésben sem. A közalkalmazotti státusz nekik nem vonzó, családfenntartóként ez a fizetés nem elfogadható.

Nem hálás munka a gyermekpszichiátereké, Vetró Ágnes (jobbról) mégis ezt választotta. Fotók: Frank Yvette
Nem hálás munka a gyermekpszichiátereké, Vetró Ágnes (jobbról) mégis ezt választotta. Fotók: Frank Yvette

– Mennyi problémás gyerek van napjainkban?

– Több, mint amennyi kapacitásunk van kezelni őket. Irodalmi adatok szerint a gyerekek 10-15 százaléka küzd pszichés problémákkal. Óvodás korban a beszédfejlődés zavara a leggyakoribb, iskolás korban a hiperaktivitás, figyelemzavar és részképességzavar, illetve a kényszerek és szorongások. Az étkezési zavarok felső tagozatban jelentkeznek, és sajnos fokozatosan nő a depressziós gyerekek száma is. A serdülők 15 százalékát érinti ez a probléma.

– Egy gyerekpszichiáternek nyilván a szülőkkel is kell foglalkoznia. Melyik a nehezebb?

– Sokszor a szülővel nehezebb. A családi egyensúly felbomlásakor általában a gyerek tolódik a beteg szerepbe, hiszen ő a leggyengébb láncszem. De hiába kezeljük őt, ha aztán ugyanabba a szituációba kerül vissza, az egész semmit nem ér. A szülők viszont sokszor nehezen értik meg, hogy nekik is változniuk kell ahhoz, hogy az elért eredmény tartós lehessen.

– Miért nő a problémás gyerekek száma?

– Mert megváltozott a világ és benne a családok. Egy szülő neveli a gyereket az esetek 30-40 százalékában, de ahol nem csonka a család, a felnőttek ott is túl sokat dolgoznak, vagy éppen munkanélküliek. Előző esetben kevés figyelmet tudnak a gyerekre fordítani, utóbbi esetben pedig negatív példát mutatnak. Az iskola után minőségi időt kellene a gyerekekkel tölteni, közös programokkal. És persze elengedhetetlen az útmutatás, hogy a rengeteg ingerből, ami éri őket, ki tudják szűrni a pozitívat. Ha magára hagyottan tévézik vagy internetezik, erre biztosan nem lesz képes.

Sok emléket őriz a praxisából.
Sok emléket őriz a praxisából.

– Nagyszülőként vagy korábban szülőként mennyire tudott elvonatkoztatni a szakmájától?

– Igyekeztem. Elvégre az orvos sem operál otthon. De mindig is következetes anya voltam, így nagyszülőként is ezt a vonalat követem. Nálunk a férjem a megengedőbb, így most is az övé a kényeztető nagypapa szerep. De így is igyekszünk a lányunkat támogatni abban, hogy ha felállít egy szabályt, azt az unoka nálunk sem hághatja át.

– Túl van már a nyugdíjkorhatáron, de még mindig aktívan dolgozik. Miért?

– Annak idején képes voltam arra, hogy miután ledolgoztam a munkaidőmet, játszótereztem a gyerekekkel, majd este meséltem és lefektettem őket, még éjszaka nekiálljak dolgozni. Ezt ma már nem teszem meg, de 8-tól 5-ig mindennap bent vagyok. Gyerekekkel már évek óta nem foglalkozom, de vezetői feladatokat látok el, oktatok, és van még jó pár elvarratlan szál a munkámban. Több pályázatunk is van, amiket ki akarok futtatni. Ez még egy-két év, utána viszont már csak a családdal szeretnék foglalkozni, úgyhogy igyekszem semmi olyasmibe nem belefogni, amit nehéz abbahagyni.

– Gondolja, hogy képes lesz hirtelen, végleg befejezni a munkát?

– Szerintem ezt csak így lehet. Az ember pontot tesz valaminek a végére. Bár ki tudja, hogyan alakul végül az életem.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötből négy embernek anyagi gond a temetés

Köztemetés, segély, részletfizetés, urnahazavitel – így spórolhat az, akinek nincs pénze arra, hogy hozzátartozóját eltemettesse. Tovább olvasom