Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Vevőjére vár a magyar kézműves

A kézimunka, a kézművestermék sokba kerül, mivel egyedi, és hosszú ideig tart, amíg elkészíti a mester. Mivel ezt a minőséget a távol-keleti tömegárun szocializálódott magyar vásárló nem tudja megfizetni, nehéz helyzetbe kerültek a kézművesvásárok állandó szereplői.
A szegedi hídi vásárt a kézművesek és a látogatók évek óta egyaránt nagyra értékelik Fotó: Frank Yvette
Akik drága és zsűrizett kézművestermékeket kínálnak, a portéka ára miatt adnak el keveset a vásárokon. Míg azok a népi iparművészek, akik az olcsóbb cikkekre szakosodtak, a járulékos költségekbe fulladnak bele. Hiába a sok-sok vásár, kézművesek számára árusítási lehetőséget kínáló rendezvény, ha a vevők csak járkálnak a sátrak között, és legfeljebb egy-két olcsóbb darabot vásárolnak meg.

A csongrádi Tisza Sándor fafaragó és játékkészítő szerint már néhány éve leszálló ágban van a kézművesség. A különböző rendezvényeken csak a vásárszervező cégek gazdagszanak meg, akkora helypénzt szednek be tőlük – mondta. Ráadásul ezeket a kiállításokat, vásárokat, különböző városi napokat eleve négynaposra szervezik – azok csütörtöktől vasárnap estig tartanak –, hogy a rendezvény teljes idejére elkérhessék a bérleti díjakat. Holott a vendégek csütörtökön és pénteken a tájukra sem néznek, haszonnal legfeljebb szombatonként és vasárnaponként lehet árusítani. A költségeket tetézik a magas benzinárak is.

Tisza Sándor nemrégiben jött vissza a Művészetek Völgyéből, Vigántpetenden árusított tíz napig, de csak három napon át lehetett elégedett a forgalommal, amiben a szélsőséges időjárásnak is szerepe volt. Párja másutt két hétvégén ugyanannyit árult, mint ő a másfél hét alatt. A kézműves azt is elmondta, a portékák közül rendszerint csak az ezer forint alattiakat lehet eladni, a drágábbakat nem.

Példaként elmondta: mivel egy fatál ára 2000 forint – mellesleg 4-5 évvel ezelőtt is ennyibe került –, már nincs is rá vevő. Ráadásul hasonló tömegárut „hajószám" hoznak be a Távol-Keletről.

A távol-keleti tömegárura a szegedi Rigóné Péter Irén üvegfestő is panaszkodott. A tíz éve Tiffany üveggel dolgozó mester nem vásárokra jár, hanem galériáknak próbálja egyedi és zsűrizett termékeit eladni – egyre nehezebb körülmények között.

Rendszeres vásárlója a soproni galéria, de a nyugati határszélen fekvő városban is megcsappant a kereslet a mestermunkák iránt. Elmondta, a kiállításokon, vásárokon megcsodálják a termékeit, de csak áron alul – az előállítás költségeit sem fedezve – hajlandóak megvásárolni. „Négy-öt éve még könnyebb volt: sokan elszegényedtek a régi vevők közül, az újgazdagok pedig nem ismerik fel a művészi termékeket" – teszi hozzá.

A nagyközönség egy része nem érti, miért olcsóbb a távol-keleti Tiffany. „Hát azért, mert nem üveg, hanem műanyag, így a festett színek egy idő után elhalványulnak" – magyarázza Rigóné Péter Irén. Egyedül a karácsonyi angyalkák, meg az üvegből készülő virágok mennek mostanság.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az előre számlázás szolgáltatói szokás

A szegedi ügyfél olcsóbbra cserélte volna kábeltévés csomagját. Csakhogy a szolgáltató előre… Tovább olvasom