Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

˝Világtalan angyalaink játszogatnak itt˝

Szeged – Több mint húsz éve ad otthont a Somogyi-könyvtár Hangoskönyvtára a kéthetente esedékes Vakok Klubjának. Legutóbb mindenki kedvenc magyar költőjétől vagy írójától olvasott fel vagy szavalt.
Az 1989. október 6-án Molnár Mária könyvtáros által elindított délutáni baráti gyűléseken immár összeszokott társaság találkozik kéthetente pénteken. A többség régóta ismeri egymást, elmélyülten beszélgetnek a felolvasóestet követően. A fel-felharsanó nevetésekről egy vidáman nyüzsgő gyerekcsoport jut eszembe – jól érzem itt magam.

– Régebben többször mozdultunk ki – mondta Szőts Katalin, a Gyermekkönyvtár dolgozója. – Egy-, sőt kétnapos kirándulásokat szerveztünk, ellátogattunk a Vadasparkba is.

Molnár Mária után most Mikoly Andrea, a fiókhálózat vezetője anyáskodik a klub felett, amelyben a Hangoskönyvtár két dolgozója is segédkezik neki. Ezúttal mégis Szőts Katalin (Gyerekkönyvtár) és Makra Erzsébet (Csillag téri fiókkönyvtár), az összejövetelek régi tagjai a házigazdák.

Álltunk az egymással körben beszélgető, összeszokott társaság mögött, láthatóan komoly részei egymás életének. Szőts Katalin elnevette magát: „Akkoriban azért panaszkodtak, hogy a túl sok program miatt alig tudnak beszélgetni." Először bátortalanabbul, majd szinte egymás szavába vágva kezdenek el mesélni Makra Erzsébettel anekdotákat, kirándulós emlékeket.

Nemcsak barátságok, szerelmek is születtek a huszonkét év alatt. Szőts Katalin mosolyogva emlékezett vissza, hogyan alakult ki a házasságig „fajuló" kapcsolat, ott a klubban. Néhányan csak egy-egy alkalommal jönnek már el, családot alapítottak vagy elköltöztek a városból. Egy férfi érkezett a felolvasás végére, kissé tétován ült le. A beszélgetésbe azonban hamar bekapcsolódott.

– A múlt alkalommal jött először – pihentette meg rajta szemét Makra Erzsébet. – Örülök, hogy újra itt van.

A mindenki számára nyitott felolvasóesten bárki elszavalhatta kedvenc versét vagy oszthatta meg kedvelt novelláját a többiekkel. Arany Jánostól Tóth Árpádig több költeményt, Örkény István Egypercestől Nógrádi Gábor humoros állatmonológjáig néhány prózát is hallottunk. Feri bácsi – ő az egyik a klubtagok között, aki egyáltalán nem lát – három verset is elszavalt. Búgó-síró hangja Latinovitsot idézte, az olvasóteremben pisszenést sem lehetett hallani. Juhász Gyula verse szerelemtől duzzadt, Tóth Árpádé csendesen lobbant, József Attiláé búsongott. Ugyanaz a hang végtelen színárnyalattal töltötte meg a feszült figyelemmel teli termet. Egy pillanatban még egy alig észrevehető mozdulatot is észrevettem: egy velem szemben ülő hölgy finoman törölte meg szeme alját Feri bácsi előadása közben.

Kicsit sajnáltam, hogy nem vállalkoztam semmit felolvasni. Be kell vallanom, féltem, hogy beletörik a nyelvem egy ismeretlen szövegbe, pedig teljesen felesleges volt ettől tartanom. Nem az a fontos.

– Sokan azért nem csatlakoznak, mert nem tudnak hogyan viselkedni a vakokkal vagy gyengénlátókkal – mondta Szőts Katalin. Amiről beszél, általános probléma, gyakran nagyon nehéznek tűnik megtalálni a kényesnek látszó egyensúlyt tapintat és természetesség között. Ezt a vidám társaságot elnézve azonban érthetetlennek tűnik a habozás.

A Somogyi-könyvtár Hangoskönyvtárában a Vakok Klubja legközelebb, február 18-án farsangot rendez. Ez is, mint a többi esemény, nyilvános.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi festmények - nappalikból

A XIX. század végétől az 1980-as évekig a szegedi festészet legjobbjainak munkásságát mutatja be a Közös értékeink című kiállítás. Tovább olvasom