Délmagyar logó

2016. 07. 01. péntek - Tihamér, Annamária 21°C | 31°C

Viskókban, áram és víz nélkül élnek

Viskókban, áram és víz nélkül élnek
Szeged- Minden komfortot nélkülöző viskókban, áram és víz nélkül élnek emberek a Ballagi-tói kiskertekben. Dreghici Zoltánt a virágok, Kolompár Jenőt az állatok éltetik.
– Ez az én tévém – mutatott ki az ablakon Dreghici Zoltán a név nélküli utcára. Ha a kecskéstelepi Sínpár sort nem a téli kikötő felé követjük, hanem egyenesen megyünk tovább, át a vonatsíneken, mintha visszafelé haladnánk az időben.

Az autó alól először a szilárd burkolat fogy el, majd maga az út is. Közvilágítás sincs. Két telek között alig egy-két méter széles kis ösvények vezetnek. Aki először jár itt, könnyen eltéved. Itt névtelenek az utcák. A legszélesebbet követtük, amíg bele nem botlottunk a takaros, fehérre meszelt, nagy ablakos kis házba.

Dreghici Zoltán és felesége, Zsuzsi 1990-ben jött át Magyarországra Marosvásárhelyről. Az egyszobás házikót ketten, két kezükkel építették fel 16 évvel ezelőtt. Az asszonyt többször műtötték, alig tud járni. A férfi 22 ezer forintos jövedelméből próbálnak megélni.
Élet a város peremén. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

A házban van áram, ami nagy kincs a környéken. A házaspár egyetlen luxusa a televízió. – Nem vágyom nagyra. Az egészség a legfontosabb, de az sincs. Hiába van több szakmám, nem tudok dolgozni – mondta a súlyos tüdőbeteg férfi.

Akkor vidult fel, amikor a virágokról kérdeztük. – Imádom a virágokat. Alig várom, hogy a jácintok, tulipánok, ibolyák előbújjanak. Fekete tulipánom is van – mutatta büszkén a ablak alatti kis kertet.
Dreghici Zoltán szerint 40-50-en élnek a Ballagi-tói kiskertekben. – Sok a hajléktalan, akiket a tulajdonos enged be, hogy rendben tartsák a telket – mondta.

– Küszködik az ember, de tűrhetően vagyunk. A párommal élek itt. Szerencsére el tudtam helyezkedni, van munkám. Most is oda megyek – mondta következő alkalmi vendéglátónk. A kis házban alig van hely, két ember alig fér el. Az ablak nélküli kunyhóban gyertya világít napközben is. Itt is műanyag hordóban gyűjtik össze az esővizet. Azzal mosogatnak és tisztálkodnak. Ivóvízért egy kúthoz járnak be a Pancsovai utcába. A minden komfortot nélkülöző épületért bérleti díjat fizetnek a tulajdonosnak. Még nem állapodtak meg, mennyit. Korábban egy másik épületért 12 ezer forintot fizettek egy évre.
 
Élet a város peremén. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Kolompár Jenővel véletlenül futottunk össze. A 42 éves férfiról egy évvel ezelőtt írtunk, amikor 15 kutyáját vitte el a Tappancs Állatvédő Alapítvány (Kutyafalkával él együtt a Ballagi-tónál, 2015. január 30.). A mindig jó kedélyű férfi egy ismerőse kutyájának és pónijának vitt enni. Úgy fogalmazott, őt az állatok éltetik. Egy almát talált a szemét közt, de ahelyett, hogy megette volna, odaadta a póninak, Csillámnak.

– Szeretem a szelet, a tiszta levegőt. Itt minden jó. Csend van és nyugalom. Ezt nem lehet megfizetni. Itt nincs politika, nem is lesz. Jó nekem ez úgy, ahogy van – mondta. Megkérdeztük még, miből él. – A kukából. Amit a jóisten ad.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Függőben a kétmilliárdos pályázat a Suli-Hosttal

Függőben a kétmilliárdos pályázat a Suli-Hosttal
Egyelőre nem szerződhet az önkormányzat az évi kétmilliárd forint értékű menzapályázat nyertesével. A Közbeszerzési Hatóság ugyanis eljárást indított az ügyben. Tovább olvasom