Szeged - delmagyar.hu

– A vízen nem minden úgy történik, ahogyan szeretnénk: soha nem lehet előre tudni, milyen meglepetéssel „rukkol elő" a természet – mondta Kipper György, a Tiszavirág SE vezetője szombat délután a meleg szobában, miután mindnyájan megszárítkoztunk.

– Már alig bírom tartani. Mindjárt kikapja a kezemből a szél a hajót – figyelmeztette Temkó Tibor szegedi vitorlázó Kipper Györgyöt, amikor az utolsó beállításokat végezte hajóján, indulás előtt. A szegedi Démász Vízisporttelep stégén szombat délelőtt nagy volt a készülődés, mindenki izgatottan várta a rajtot, hiszen a változó időjárás sok bizonytalanságot rejtegetett. Két másik vitorlást is felszereltek, de tulajdonosaik nem tudták, mitévők legyenek: induljanak, vagy túl veszélyes a Belvárosi híd alatti tarajos hullámokkal megküzdeni?

Vitorlás a Tiszán. Az egyre erősödő szélben alaposan megdőlt, de ekkor még nem borult föl a hajó. Fotó: Frank Yvette

A viharos szél belekapott a vitorlákba, úgy startolt el a Repülő Hollandi, mint egy motorcsónak. Előfordult, hogy 30 kilométer/órás sebességgel haladtunk. Nekem egyensúlyozó szerepem volt a hajón. Kormányosunk, Kipper György kiadta a parancsot Albert Andrásnak, aki a vitorlákat kezelte: cirkálunk. Bár nem tudtam, az utasítás mit jelent, de néhány másodperc múlva megtapasztaltam. Az adrenalinszintem az egekbe szökött, úgy tűnt, mindjárt felborulunk: a hajó megdőlt, a lábunk szinte a vízben úszott. Mindhárman az ellenkező irányba dőltünk, így próbáltuk egyensúlyban tartani a hajót. A következő pillanatban már felhangzott kormányosunktól a sokadik parancsszó: Vigyázz, uszadék! Fordulunk! Ilyenkor mindhárman fürge tempóban, egyszerre ültünk át a hajó túloldalára.

Délnyugati szelünk volt, ezért kellett cirkálva haladnunk széllel szemben, a Boszorkánysziget felé. Míg odaértünk, és átmentünk a Bertalan, illetve a Belvárosi híd alatt, tizenegyszer fordultunk. A gyomrom már éppen kezdett hozzászokni a viszontagságokhoz, és élveztem izgalmas vízi túránkat, amikor a Szabadság úszóháznál barátságtalan tarajos hullámokat pillantottam meg. – Vigyázz, uszadék! Vigyázz, mindjárt kisodródunk a partra! – cikáztak fülem mellett a kiáltások. Közel voltunk a vár vízi bástyájához. A fordulások után Albert András egy pillanat alatt kint lógott a trapézon, azaz a hajó szélén, így próbálta szakszerűen egyensúlyban tartani a hajót. Csak arra koncentráltam, ki ne essek a hétfokos Tiszába. A rakparton és a hídon sokan megálltak, leszálltak a motorról, kiszálltak az autóból. Fényképeztek, integettek.

Az indulás pillanata: úgy startolt el a repülő hollandi, mint egy motorcsónak. Fotó: Frank Yvette

A boszorkányszigeti forduló után nyugodtan haladtunk, beszélgetni is volt időnk. A déli-délnyugati hátszél „belekapaszkodott" a vitorlákba, és vitt bennünket a sodrással szemben, aztán elcsendesedett. A Sárga melletti üdülők után az ártéri erdő takarásába értünk, sebességünk lecsökkent. Türelmetlenkedtünk, így soha nem érünk a Maros-torkolathoz. Kipper György már le is tett a rekordról.

Vihar előtti csend volt. Néhány másodperc alatt a Tisza felszíne elfeketedett, mikor a viharfelhők a fejünk fölé értek. Fehér, tarajos hullámokat korbácsoltak a 90-100 kilométer/órás széllökések. Szakadt az eső. Az erős szél belekapott a vitorlákba. A hajó már teljesen az oldalára billenve haladt, alig bírtam tartani magam. Akkor már éreztem: első vitorlázásomat nem úszom meg szárazon. A hajó felborult, a vitorla a vízben landolt. Mi a hajó két oldalán „csüngtünk", magam derékig a 7 fokos, jéghideg vízben. A Temkó Tibortól kapott védőruha szerencsére segített. Engem átsegítettek a bennünket kísérő vízi mentők motorcsónakjára. A legénység másik két tagja felborult hajón maradt. Kétszer is felállították a hajót, de a szél erősebbnek bizonyult. Csak amikor kissé csendesedett, akkor lehetett ismét felállítani, és befutni a célba. A borulás miatt nem sikerült rekordot javítani, csak az ötödik helyre volt elég a csapat teljesítménye. Tábortűz és sült hal mellett melegítettük fel átfázott testünket.

A rajt előtti előkészületek jókora szélben a mólónál. Fotó: Frank Yvette

Viharosra sikerült utunk izgalmai ellenére első vitorlázásomat nagyon élveztem. Már értem, miért nő folyamatosan Szegeden is a sportág rajongóinak tábora.

Rekordkísérlet

A Boszorkánysziget–Maros-torkolat nyolc kilométeres távot több mint tíz éve évente többször megteszik a vízi sportok szerelmesei, hogy túlteljesítsék a már elért rekordokat. Vitorlás hajóval az 1 óra 5 perces legrövidebb időt még nem sikerült megdönteni. A vízvilágnapi rendezvényen többen is vízre szálltak. Halászladikkal, nyolc- és négypárevezőssel, túrakenuval. Az új rekordot az evezős nyolcas hajóval állították fel: a GPS adatai alapján az új rekord 29 perc 31 másodperc.