Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Vonalban a segítség

Huszonöt éve segít a lelki problémák megoldásában a szegedi telefonos lelkisegély-szolgálat, amelyhez szakmai érdeklődésből, családi hagyományból vagy lelki „törlesztésből" csatlakoznak a karitatív munkát vállalók. A hatalmas terhektől idővel összeroppanhatnak vagy kiéghetnek.
Negyedszázada indult Szegeden az S.O.S. telefonos lelkisegély-szolgálat, ahol eddig kétszázötven segítőt képeztek ki. Az ünnepi alkalomból konferenciát rendeztek a hét végén a Forrás Szállóban, amelyen huszonnégy magyar és kilenc európai társszolgálat küldöttsége vett részt.
Elkelne több pénz

A szolgálatot évek óta nem támogatja az egészségügyi büdzsé, de legutóbb már a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatán sem jutottak pénzhez, így nagy gondban vannak. Az önkormányzattól kaptak ugyan egy helyiséget, de azt még nem tudják, a rezsit miből fizetik ki. A mobilszolgáltatók is elzárkóznak a támogatástól, noha csak azt kérték, mobilról is ingyenesen lehessen őket hívni. A magas hívásdíjak miatt ugyanis rengeteg potenciális segítségkérőt elveszítenek. Gondok vannak a két éve működő internetes szolgálatukkal is, amellyel a fiatalokat célozták meg. Az azonnali interakciót igénylő megkereséseket ugyanis állandóan figyelni kellene, ehhez azonban szintén kevés a munkatárs.

A szakmai találkozó ezúttal nem a segítségkérők, hanem a segítők lelki egészségével foglalkozott. Erre szüksége is volt a szegedi szolgálat harmincöt aktív munkatársának, akiket féléves felkészítés után „bedobnak a mély vízbe". A nonstop ügyeletben egyszerre ketten kapják a telefonokat – évente hét, hét és fél ezret. Van, akit az öngyilkosságról kell lebeszélniük, másokat gyászuk feldolgozásában segítik, vagy a depresszióból való kilábalásban. Tizenöt perctől másfél óráig tartanak az anonim beszélgetések. Hevesiné Kratochvill Katalin szolgálatvezető elmondta, a minimumnak számító havi huszonnégy óránál lényegesen többet dolgoznak, így aki hosszú éveken keresztül segíti a krízishelyzetben lévőket, könnyen elfásulhat, „kiéghet", vagy összeroppanhat. A karitatív munkához szükséges feltöltődéshez ezért meg kell tanulniuk lazítani is. Ebben segíthetnek a közös programok, vagy ha szükséges, a hosszabb szabadság.

A munka iránt érdeklődőkből nincs hiány, jelentkezőből már annál inkább. A szolgálatvezető szerint egyre kevesebb ideje van az embereknek az ingyenes segítőmunkára. Pedig ez fontos lenne, hisz volt már, akihez a beszélgetés közben vagy után ők hívtak mentőt, rendőrt – ha az illetőt sikerült rábeszélni a segítség elfogadására. Akik mégis vállalják a lelki megterhelést, többnyire azért teszik, mert a korábban tanultakat alkalmazni szeretnék, családi hagyományként folytatják a karitatív munkát, vagy viszonozni akarják azt a segítséget, amelyet korábban ők kaptak. Pontos számokban ugyan nehezen mérhető, hány embert sikerült eddig megmenteni, a vezető szerint viszont néhány százalékkal csökkent a megyében az öngyilkosságok száma mostanában.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A 64 vármegyés Toroczkai pereskedik igazáért

Titkosszolgálati módszerekkel akarták megakadályozni, hogy Pozsonyba jusson, majd rabosították… Tovább olvasom